Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1902-06-29 / 26. szám

208 MAGYAR FÖLDMIVELŐ OLVASÓKÖR. Vitéz Szondy György emlékezete. A drégelv-vári hős immár 350 éve pihen sír­jában. Neve él a történelemben, de illő, hogy min­den magyar ember szivébe is belégyen Írva emlé­kezete azoknak, kik a hazáért haltak meg. Hont-vármegye derék népe gondoskodik is, hogy julius 6-án a drégelyi hős halálának 350-ik évfordulóját megünnepelje. De az ünnep csak akkor leszen méltó a nem­zethez, ha annak minden egyes fia jól tudja, ösméri Ki volt Vitéz Szondy György ? Azért jó leszen emlékezetbe hozni ez alkalom­mal az ő fönségesen szép történetét. * Az 1551. esztendő táján újra megkezdődött a nagy harcz magyar és török közt. Temesvár, Eger, Drégel beszélnek e dicső, de szomorú harczokról. A törökök elfoglalták Temesvárt... Ali, a magya­roktól kappannak csufi'olt budai basa Veszprémet megostromolván, átvezette hadait a Dunán és az Ipoly mentében Drégely várát táborozta körül. A kis várat Szondy György, a vitéz várkapi­tány védelmezte kevés számú csapatával. A váracs- kát csakhamar összelövöldözte a török, aztán nagy büszkén felszólította Vitéz Szondy Györgyöt, hogy adják fel a várat, akkor életüknek is megkegyelmez. — De nem úgy ám, üzente vissza a hős kapi­tány. A magyarok harczolni szoktak utolsó csepp vérig és nem adják meg gyáván magukat. Vitéz Szondy katonái nyomban meg is esküd­tek, hogy utolsó csepp vérükig harczolni fognak. A vár táborában volt azonban két szép ma­gyar ifju-levente. Olyan kedves, tavaszt ünneplő " apródok valának ezek, hogy Szondynak megesett a szive rajtuk. Fájt lelkének ezt a két virágszálat is magával a halálba vinni. Kemény, de azért jó szive gondolt tehát egvet, szépet, nemeset. Drága skárlát ruhába öltözteti őket. Nyereg­kápáikat aranynyal tölteti meg. És előhivat két hason-idős, virulásban egyforma török-ifjút, kik a vár foglyai valának. Őkét “is ép­pen úgy felöltözteti és aranyakkal látja el. Elküldi aztán őket Alihoz, a basához. Üzenete emigyen szólott: — Fogadd el ezeket az ifjúkat. Neveltesd de­rék vitézekké, hogy megismerhesd a magyar ifjú­ságot közvetlen közelről. Aztán, ha majd Szondy elesik, őt is temeltesd el tisztességesen, vitézhez illő módon. Mert Szondy a várat élve el nem adja. ... Mikoron ez megtörtént, Vitéz Szondy a vár közepére hordatta minden kincsét, vagyonát és fel- gj'ujtatta. Nemes paripáit leszuratta. Mert nem akarta, hogy valami is gazdagítsa győzedelmes ellenfelét. Most riadót fuvatott. Egv pillanat és a vitéz kis sereg, mely még életben maradt, mint vihar rohant az ellenségre. Szondy elül volt. Már golvó sebezte lábait. Térdére rogyik, de még térdén is halálos csapásokat osztogat, mígnem ő is élettelenül terül el a földön. Baj társai is utolsó szálig vele haltak. Drégely vára füstölgő rommá lön. A törökök szinte meredten nézték a pusztulást. ... Másnap, kora reggel a várral szembe eső dombra némán haladnak Ali basa emberei. Hőst illető tisztelettel viszik az elesett Vitéz Szondy tete­mét. Ali basa megemberelte magát. Tisztességesen temetteté el az ellenség vezérét és bajtársait, kik­ről maga is elismerte, hogy vitéz, hős magyarok voltak ám! 1885-ik esztendőben Simor János herczegpri- más Szondy sírja helyén szép emlékkápolnát építtetett... A magyar nemzet pedig 350 esztendő után is ... kegyeletes emlékezettel fordul e csendes sir felé. Angol koronázási legenda. A gyűrűnek, a melyet koronázáskor az angol király ujjára húznak és az olajnak, a melylyel fölkenik, megvan a maga érdekes, szép legendája. A gyűrű legendája Hitvalló Edvárd király korából való. Történt egyszer, hogy mikor a szentéletü király népe között járt segiteni a szegényeket és gyámolitani a szerencsétleneket, öreg, töpörödött emberke szólította meg alamizsnáért. A pénzét a jó király már mind elosztogatta, azt tette tehát, hogy lehúzta ujjáról a gyűrű­jét és odaadta az öregnek. A király hamarosan el is felej­tette az esetet. Nem nagy idő múlva történt, hogy egy csomó angol zarándok, a ki a Szentföldön jártában eltévedt, egy aggastyánt talált a pusztában. Az aggastyán gyönyörű városba vezette a zarándokokat, a hol kipihenték magukat, azután hajnalban megmutatván nekik az utat, a melyen ha­ladjanak, ezzel búcsúzott el tőlük: — Tudjátok meg, hogy János apostollal beszéltetek, a ki ezennel megkér benneteket, vigyétek el ezt a gyűrűt a ti derék királyotoknak és mondjátok meg neki, hogy hat hónap múlva együtt leszünk a paradicsomban. A zarándokok elvitték a gyűrűt a királynak, a ki a magáéra ismert benne. Hat hónap múlva a király csaku­gyan meghalt és a gyűrűt vele együtt temették el. Mikor azonban koporsóját 1103 október 13-dikának éjszakáján uj nyugvóhelyre szállították át, a szent gyűrűt a halott ujjáról lehúzták és azóta koronázás alkalmával használják. Pozsonyban 5096-ról 7110-re Pécsett 0121-ről 0970-ra Győr 2525-ről 0017-re Komárom 1925-ről 2296-ra Sopron 1571-ről 2440-re Szabadka 2540-ről 0024-re Újvidék 1507-ről 2079-re Szeged 4701-ről 5860-ra Szombathely 1902-ről 2605-re Arad 4995-ről 6080-ra Temesvár 4870-ről 5916-ra Nagyvárad 10115-ről 12294 re Debreczen 0999-ről 6192 re Szalmái’ 0427-ről 5287-re Miskolcs 5874-ről 8551-re Kassa 0006-ról 5276-ra Sátoralja-Ujhely 4018-ról 4789-re Eperjes 1419-ről 2106-ra Ungvár 0708-ról 4560-ra Beregszász 2100-ról 2770-re Munkács 5049-ről 6567-re Nyíregyháza 2159-ről 0008-ra Kis-Várda 2091-ről 2614-re Mármaros-Sziget 4960-ról 6075-re Kolozsvár 2414-ről 4700-ra Marosvásárhely 1024-ről 1658-ra Brassó 769-ről 1198-ra Deés 1114-ről 1840-re És a felvidéki megyékben? Találtatott az észak keleti megyékben az 1900. esztendó'ben: Máramarosban 56.000 zsidó Beregben 29.000 » Ungban 16.700 » Zemplénben 01.500 » Ügocsában 10.500 » Sárosban 12.200 » Szepesben 7.200 » Összesen : 160.100 zsidó Szaporodásuk pedig tiz év alatt volt Márama- rosban 244 százalék, Beregbeu 20.8 százalék, Sze- pesben 16 6 százalék, Sárosban 9T százalék, Ungban 66 százalék. Mennyit szaporodott a zsidóság tiz év alatt, nagyobb városainkban?

Next

/
Thumbnails
Contents