Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-06-29 / 26. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 209 És az egész országban 9 1890-ben lakott Ma- gyaroszágon 725 ezer zsidó, harmadéve 1900-ban számuk 851 ezerre emelkedett, a szaporodás 126 ezer lélek. Horvátország nélkül Magyarországnak 10,800 000 lakosa közül 4 9 százalék, tehát minden huszadik ember zsidó. A közeledő uj félév alkalmával kommen- dáljátok a mi újságunkat!! MAGYAR KIS GAZDA. A mire régóta szükség van... in. Nem kis dologról vagyon ám szó! Ezután ugyanis a «Hangya» felveszi üzletkörébe a gépek és más minden eszközök eladását is. Ami annyit teszen, atyámfiai, hogy azután nem leszen szüksége a magyar kisgazdának sem vigécz- ekre, sem közvetítőkre. Ott lesz a «Hangya» és pedig nemcsak egymaga, hanem a szövetkezetek erejével. Aprózzuk csak kissé a dolgot, hogy jobban be- lényulhassunk a velejébe. A «Hangya» azt mondja a legkiválóbb magyar gyáraknak, de csak azoknak, melyek megbízhatók és országosan hitelre érdemesek: —. Te gyár, mi és valamennyi kötelékünkbe tartozó szövetkezetek tőled akarjuk beszerezni a mi tagjaink számára a gépeket és gazdasági eszközöket. Jól tudod, hogy nem kis dologról van itt szó. Van ennyi és ennyi jszövetkezetünk és ezekben ennyi és ennyi tag. Tehát legyen magadhoz merő eszed, hogy csak kifogástalan és szolidáru készítményeket adj. És ezt tenned kell azért is, mert egy állandó, gazdákból alakult szakértő bizottság felül fogja vizsgálni minden egyes gépedet, eszközödet, amely a «Hangya» révén jut a gazdák kezébe. No már az a gépgyáros a maga jó érdekét szolgálja, ha ennek az emberséges szónak derekasan meg fog felelni! Ugy-e bár, atyámfia? Most mi történik ? A «Hangya» készséggel áll rendelkezésére azon szövetkezeteknek, melyeknek működése kifogástalan. Es azt üzeni nekiek : — Mi szívesen küldünk nektek mintagépeket, gazdasági eszközöket. Hadd legyenek nálatok! Lássa minden emberfia, hog)r milyen és különösen m i felel meg az ő szükségleteinek, gazdaságának. Erre nagyon sok szövetkezet bizony, hogy igy felel: — Szép, üdvös dolog. Az ám, de a mostani hitel határa közt nagyon bajos lenne nekünk ebbe az üzletbe belefogni. — Jól van — mondja erre a «Hang y a» azoknak a szövetkezeteknek, melyek jól, kifogástalanul működtek — a siker reményében, a méltányosság szerint — e czélra újabb hitelt vagyunk hajlandók engedélyezni. És ezt készséggel fogadhatják a szövetkezetek. Mert nem hátrányunkra, sőt előnyükre fog válni. Mert a «Hangya» a gépgyárosok engedélyezett jutalék nagy részét átengedi a szövetkezeteknek. Íme valójában nem kis dologról van itt szó. Sőt egyenesen kimondjuk, oly országos érdekű ügyről, mely ha megvalósul: az ország és népek hálája követi e nagy, fontos lépés megtevését. Arról van szó, vájjon akarjuk-e, hogy a szövetkezet életfáján fakadásnak induljon épen azon hatalmas ág, melynek rügyeiből fognak a mi földjeink, réteink, kertjeink, egyszóval gazdaságunk frissebb, értékesebb gyümölcsöt hozni? A szövetkezeteknek nem szabad ez eszmét, ez országos kérdést egy perezre se’ tovább elhanyagolni ! Rajta, gondolkozni és tenni kell! Lehetséges, hogy csak lassan, észrevétlenül haladunk úgyszólván lépésről-lépésre. De ’iszen édes jó Istenem! Hát épen az a természete a szövetkezetnek, hogy mint az áldásos, üde, májusi eső lassan, észrevétenül, de annál biztosabban hozza az áldást... Már pedig ennek az eszmének megtestesítése legnagyobb áldása volna a mi gazdanépünknek... Csak még egyet! Mi a hiba? — No de hallott már ilyen csudát Ispán úr. — A kertemben a répára igen jó a föld, őszszel érett trágyát hordottam rá — és még sem gyarapodik. A határomon pedig olyan szép. hogy na. — Van az asszonyom udvarán rucza, az ólban pedig tehén ? .. — No hát már csak van bizony hiszen gazdálkodásából élünk vagy mi ? ... — Hát ugy-e bár azoknak a ruczáknak is teheneknek le is tördeljük a répa levelet. — Jól vagyon mondva! — Hát ez a hiba! Azért terem a kertben silányabb répa, mert leszedegetjük a levelét. A mi az emberre nézve tüdő és gyomor, az a növényre nézve a levél: Csak azt a táplálékot tudja megemészteni, a mit a levelek átdolgoznak. Hát bizony kevés levél, kevés táplálékot dolgoz fel, kevés tápláléktól meg hogy nőjjön fel — a répa? Hogyan aszalunk cseresnyét? — Ugyan édes sógor asszony, hát hogy hagyhatja ezt a cseresznyét a fán. Én bizony leszedtem az aszalásra korán, még tán nem is érett meg egészen. — Hát bizony rosszul tette. Az öreg atyustól hallottam mindig, "hogy minél jobban megérik a cseresznye, meg a megy a fáján, annál pompásabb aszalványt ad. Az öreg atyuska meghagyta a fán egészen addig, mig úgyszólván a nap heve meg nem aszalta. Mert azt tartotta, hogy tepedten berakva az aszalóba, kevésbé ereszt levet húsosabb marad. — Hát aztán hogy aszalja meg sógorasszony? — Bizony én itt az öreg atyusom szokását követem; A nagy húsos szemeket nádszálra felfűzöm és úgy aszalom. Igaz, hogy nagy fáradsággal jár, de ily füzérekben télen éppen olyan árt kapok érte, mint tavaszkor, mikor szemenként árulják. — No majd én is megkísérlem. Hogy csináljunk rózsaeczetet ? A rózsa- eczet nagyon egyszerű módon készül. Vesz az ember az illatos rózsafélékből virágszirmokat (virág leveleket) s ezekre erős eczetet önt, jól bedugaszolja s vagy egy hétig a napra kiteszi. S ezzel kész a rózsaeczet. Csakhogy mi még azt is megmondjuk, hogy az ily rózsaeczettel nemcsak a szobákat lehet kifüstölni, hanem egészen ártatlan szer, ha mosdó vizünket megszagositani akarjuk. Hogyan védekezzünk a házigomba ellen ? A házigomba a fának egy betegsége. Megtámadja az élőfát, de benne marad akkor is, nő és elhatalmasodik, mikor a fát már kivágták és deszkát hasítanak belőle. így jut be a házigomba a lakásba, a padozatba, a melyet nyirkossá tesz, lassan elkorhaszt, elpusztít, de ezzel a nyirkossággal egyúttal megrontja, a maga elporladásával megmérgezi a szoba levegőjét is. Rájöttek, hogy a házigombáktól megrongált padlóju szobában lakó gyönge t ü cl ej ü ember hamar elpusztul és ez a fölfedezés arra ösztökélte az orvosokat, hogy a védekezés módját keressék. A veszedelmes gomba fejlődésének legjobban kedvez a nedves, meleg levegő. A melegséget a padlódeszkába befészkelődött gomba megkapja a szobából, a ned-
