Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-06-29 / 26. szám
20G MAGYAR FÖLDMIVELŐ józanabb, okosabb gazdálkodásra, a takarékosságra és a juttatott áldás megbecsülésére. Mindezekkel sokat, talán mindent lehet még pótolni! A magyarnép lássa be, hogy az egyoldalú gazdálkodás veszedelembe kergetheti. Hallgasson tehát az okos szóra. Ne legyen csökönyös, kemény nyakú. Ne vezetesse ma- «át orránál fogva avval a hires és megcson- tosodott szentencziával, hogy hát ’iszen az apám is igy gazdálkodott, mégis ember maradt, jómódú gazdaember. Apáink idei elmulának. Az igaz, hog}^ a nap most is úgy ébred, az eső is úgy hull, a fénysugár is úgy rezeg. De az emberek megsokasodtak, az életkörülmények megváltoztak. Az aranybányákból is kifogyott a nemes érez, a föld sem bírja ám önteni ugv az aezélbuza szemet, mint mikor még olyan viseletes nem volt. Tanuljunk azon idegenektől, a bolgár- kertészektől és másoktól, kik csekélyke földön, bámulatos ügyes beosztással oly szép eredményeket, jövedelmet mutatnak fel. Tanuljunk más nemzetektől, hol nincs annyi föld, nem működik annyi eke, kasza és sarló: azért az ember, a munkás kezek fütyörészve szerzik meg a jólétet és nem csak a szűkös mindennapi kenyeret. A magyar ember —- szokták mondani — a maga kárán tanul. No hát kára van már a magyarnak elegendő, csak jöjjön most már a tanulság vagyis az okosabb gazdálkodás, beosztás Mindezek elmondása után... kívánjuk jó magyarnépem, hogy ez esztendőben is békés szívvel, munkás kezekkel és a jó Is- tenben való megnyugvással induljatok a buzakalászos földekre! Menjetek! A Gondviselő Isten vezessen benneteket. Segítsen ott künn a nap izzó hevében, nagy, becsülendő munkátokban! Óvja meg azokat, kiket otthon hagytatok! Azt a kis fészket, hol családi tűzhelyeitek, gyermekeitek vagyon! Vigyázzatok! Vigyázzatok telketekre, testetekre! A pálinka left most a magyar ember legnagyobb ellensége, ördöge. Meg ne bontsa eszeteket, meg ne zavarja sziveteket. 0 h m agya r népe m, hát v i g y á z- z a t o k ! Nép&zámláláskor. Benyit a népszámlálási biztos egy haragos képű józsefvárosi kofához. — Hát maga mit akar? — Kérem, én a népszámlálási ügynök vagyok. — Mit? ügynök?! Takarodjék innen, mert mindjárt kisöprüzöm. — De kérem...-— Menjen, ha mondom. Tavaly is járt itt nálam valami ügynök. Az is hecsapott egy vég vászonnal. Csalt menjen nem kell semmi! Mit mond egy angol újság mi rólunk, magyarokról ? Meigirluk annak idejében, hogy angol gazdák keresték fel hazánkat. Czéljuk volt a messze országból érkezett vendégeknek, hogy körül nézzenek a mi gazdasági viszonyaink közt, tapasztalatokat szerezzenek stb. Az angol gazdák most számolnak be a látogatás eredményéről egy angol újságban. Az angíusok nagy lelkesedéssel írnak a magyarokról. Meglepte őket a mi haladásunk, műveltségünk. Azt írják, hogy Budapest Európa legszebb városai közt is első helyre teendő. Szép épületeit és tisztaságát különösen kiemelik. Megdicsérik a magyar gazdaságot, melyek sokban túlszárnyalták az angol földmivelést. Tenyészetünket leggazdagabbnak mondják egész Európában. Felhívják végre az angol kormány figyelmét, hogy Magyarországgal gazdasági szövetséget kössön, különösen a magyar ló kivitelére. Nagyon örvendetes dolog, hogy az angol vendégek látogatásának ilyen szép eredménye van. Hogy ugyanis a világ legtekintélyesebb nemzete kezdi közvetlen közelről megismerni a magyart. E népet még mindig faragatlan, műveletlen népnek szerették ismerni és jellemezni a külföldiek. Csak gulyáshusunkat, csikósainkat, a délibábot dicsérték meg, no meg a paprikát. Önállóságunkról még álmodni sem akartak. De örvendünk a praktikus eredménynek is, mert bizony nem volna megvetendő dolog, ha a gazdag anglus néppel gazdasági szövetséget szerezhetnénk, ha megnyílnának kivinni valóink számára Anglia piaczinak kapui. Mert bizony a magyar sokat haladt, sőt óriásit. De rohamosan, úgyszólván pár évtized alatt tette meg azt az utat gazdasági és egyáltalán nemzeti fejlődése felé, melyet más nemzetek századokon keresztül, minden rázkódás nélkül megcselekedtek. Épen azért a mi terheink óriásiak, fejlődéseinket már-már alig fúrják vállaink. Hát e bajon csak úgy lehetne segíteni, ha kivitelünk a kívánt fokban napról-napra emelkednék. Ah. Ah. Ah. Ah. Ah- Ah. Ah. Ah. Ah. Ah. Ah. Ah. Ah. Ah. Ah. Ah. Ah. Ah. Ah. Gazdák és munkások kitanitása. Az aratás küszöbön! Országunk nyugalma, gazdáink és népünk boldogulása igen igen kívánatossá teszi, hogy ez a nagy munkálat békességben, egyetértésben és mindkét félre nézve igazságosan folyék le. A munkát adó és munkások viszonyait szabályzó és nagyon szükséges újabb törvényünk is — ezt czélozza, ezt akarja t Mit ér azonban a legjobb törvény, ha annak szellemét, szándékát vagy egyáltalán meg nem értik vagy félre értik vagy pláne a törvénynyel szemben ellenséges érzületeket táplálunk. Azért nagyon szükséges, hogy úgy a gazdák, mint a munkások jól felfogják, jól megértsék és igy meg is tartsák az idevonatkozó törvényeket. Jól esik lelkűnknek, hogy ez irányban dicséretes buzgalommal mutatnak példát egyes elöljárók. Közelebb hirt vettünk arról, hogy az ó-becsei szolgabiró dr. Balaton Gyula ngill felhívással fordult járási gazda közönségéhez és mezőgazdasági mun- Kásaihoz. A szolgabiró ur mindkét felet kitanitja jogaira, figyelmezteti kötelességeire és felhívja őket, hogy kötelességeiknek eleget tegyenek. Nagyon helyes, nagyon üdvös cselekedet. Mert ezen fáradsággal sok és derék eredményt érhetni el. Nevezetesen:
