Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-06-15 / 24. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 191 Vagyis egész tőkéjét a vételárba fekteti. Annyira, hogy forgótőkéje nem marad. Vagy szörnyen drágán vásárol. A fő-főkérdés marad tehát az olcsóbban való gazdálkodás kérdésénél is, hogy mentül olcsóbb pénzt szerezzünk, mert a nagy kamat a termést tetemesen megdrágítja. De hogyan ? Erről fogunk Írni legközelebb. Szerezzetek a mi újságunknak uj előfizetőket! Mikor a számok beszélnek! A földmivelésügyi minisztérium országos selyemtenyésztési felügyelősége 175 lapra terjedő füzeiben, kiadta a Jelentés-t, melyet Bezerédj Pál országos selemtenyésztési felügyelő Darányi földmivelésügyi miniszterhez intézett Pest-Pilis-Solt-Kiskun, Békés, Csanád, Jász-Xagy-Kun-Szolnok, Szilágy, Szabolcs Bihar, Borsod és Csongrád vármegyék selyemtenyésztésének állapotáról az 1901. évben. Az egész ország selyemtenyésztésének és selyemfonó iparának állapotáról évenkint elő terjeszteni szokott általános jelentés mellett a selyemtenyésztési felügyelő ezentúl minden egyes vármegyéről is külön részletes jelentést készít, hogy feltüntesse a haladást, esetleg hanyatlást az illető vármegyében. E jelentések nemcsak a legrészlélesebb tájékozást nyújtják, hanem buzdításul is szolgálnak a közvetlenül érdekelteknek: hatóságoknak, községeknek, a selyemtenyésztéssel foglalkozóknak, mert a jelentés minden egyes községről megemlékezik és fölsorolja a haladás tényezőit, akadályait, rámutat a követendő példákra, kerülendő példákra, kerülendő hibákra, a döntő fontosságú szederfaültetés érdekében történt vagy kívánatos intézkedésekre stb. A fentemlitett vármegyék mind olyanok, melyekben a selyemtenyésztés húsz évvel ezelőtt még teljesen ismeretlen volt; most pedig némelyikben már örvendetes eredmény jegyezhető fel. így Pest- Pilis-Kiskun vármegyében tavaly már 80 községben 854 család foglalkozott selyemtenyésztéssel és összesen 13.798 kilogramm selyemgubóért 26.693 koronát kapott; Bács vármegyében 19 községben 341 termelő család 3463 kilogramm gubóért 6275 koronát; Csanád vármegyében 24 községben 787 család 12.302 kilogramm gubóért 23.250 koronát stb. A jelentés tüzetesen felsorolja és táblázatosán is kimutatja, melyik vármegyében mely közégekben tapasztalható a legnagyobb haladás, végül pedig számadatokkal czáfolja meg azt a téves nézetet, mintha selyemtenyésztéssel csak szegényebb sorsú lakosságnak volna érdemest foglalkoznia. A csattanó ’Czáfolalot Bács-Bodrog vármegye selyemtenyésztés- nek adatai szolgáltatják. E vagyonos lakosságú vármegyében a szederfatenyésztés már meglehetősen előrehaladván sa nép a selyemtenyésztést felkarolván eredményül följegyezhető, hogy e megyében 1880-tól 1901-ig a nép lt. 121.204- koronát kapott s a gubó- raktárakban, petekészitő állomásokon, az újvidéki selyemfonó gyárban, továbbá a tisztviselőknek kifizetett összeggel együtt 15,7o8,400 korona összeg keresetet nyert a lakosság a selyemtenyésztés révén. Valóban követésre méltó példa! Hiszen itt a számok beszélnek! Arany mondások. — Mindenben mérsékelt légy. — A mérsékletlenség a bánat kútfeje. — Mindenben az egyszerűt keresd. — Egyszerűség a természet törvénye. — Úgy mutass, hogy meg ne bánd. — Óvakodjál a hevítő italoktól és ingerlő mulatságoktól. OLVASÓKÖR., Mi a világ? Terebélyes fa e világ, Rajt’ az ember egy-egy kis ág; Egyik balra, másik jobbra Esik rajta, A mint a sors épen hozta. A gazdagok a tetején, Alul pedig a sok szegény; Egyik fentebb, másik lentebb. De mindnyájan Mégis közös tőn erednek. És ha nincs is e világon Virág, gyümölcs minden ágon, Közös a fa zöld ruhája, Mint a remény S a ragyogó nap sugára. A mely ágról aztán lehull. Remény-lombja ha elsárgul: Hervad, szárad . . . mígnem végre Halál-szélre , Törik a galv . . . s aztán — vége. ___________ Fethö József. A kik hamar felejtenek . . . Régi jó tűzhelyét Kender Pál gazdáéknak ki ne ismerte volna a községben ? Olyan tiszteletre méltó házaspár bizony, hogy ritka, akár a fehér holló. Ötvenesztendeig éltek kettecskén, férj és feleség egy tűzhelyen, akár a galambpár. Dolgoztak, munkálkodtak. A jó Isten meg is ajándékozta őket sok-sok mindennel, csak gyermeket nem adott nekik. Nem zúgolódtak érte! — Isten jól tudja, mit kelljen az embernek juttatni, adni legyen meg ő szent felségének az akaratja. Éz volt az ő életbölcsességük és meg kell adni igaz bölcsesség, mely az emberi szivet az életutján sok-sok nyugtalanságtól megmenti. De ha gyermekekkel nem áldotta meg a jó Isten Kender Pálékat, adott helyébe egy csomó rokonságot. Még a harmadik megyéből is elzarándokoltak Kender Pálékhoz, hogy valahogyan a rokonság szálai el ne vágódjanak. Kender Pálék szívesen fogadták, még akkor sem tagadták meg, ha mindjárt Ádámról-Éváról való volt az a késztetett vérbeliség. Hanem hát valami nagy adakozó kedvükben sohasem voltak. Még a legközelebbi rokonsá sem teltek nagy kivételt, csak épen annyit lódítottak rajtuk, a mennyit jónak láttak. Hogy a maguk mivoltjukban szükséget ne szenvedjenek. — Minden emberfia dolgozzék és a készből ne uraskodjék, szólott gyakran Kender Pál. — Mi is dolgoztunk, fáradtunk, azért segített meg a jó Isten, hagyta helybe Kender Pálné. Hanem a szegényeket annál jobban szerették. Az ő ajtajok mindig nyitva tátva állott a szegények előtt. Téli időben meg éppen konyhát tartottak a nyomorgók számára. Szidták is a rokonok azokat a mihaszna dolog- talan csavargókat. — Hogy megtudják venni azoknak az egvügyü embereknek a szivét. Sőt valami olyanokat is kiejtettek a szájukon. — No ’iszen, úgy sem vihetik a másvilágra. Majd a törvény elosztja köztünk. Akkor mi nevetünk a markunkba. Nem is bánták volna a hű rokonok, ha a
