Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-06-15 / 24. szám
Megjelenik minden vasárnap Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Szent István-tér 9. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓTULAJDONOS• BODNÁR GÁSPÁR. Előfizetési árak: Egész évre ... 4 korona (2 frt) Fél évre .... 2 » (1 » ) Negyed évre . . 1 » (50 kr) Jól értsük meg... Veszedelmes és minden jó ügy kerékkötőiéként előtörő szokás kezd itt mi nálunk Magyarországon már hosszabb idő óta felburjánozni. Hogy ugyanis akár egyesek, akár testületek, sőt elöljáróságok is, ha a szemmel látható, égbekiáltó igaztalanságok, sőt gazságok kiirtásának törvényes eszközeiről csak még beszélgetni vagy tanácskozni is merészkednek: azonnal félre kongatják a vészharangokat. Mintha itt. ebben a hazában csak bizonyos embereké vagy osztályoké volna a szabad szó, a törvényes eszközök felhasználásának joga. Itt van például atyámfiai az a félemle- tes szörny, melynek neve uzsora. A mely szörny csak úgy pusztítja a népeket, mint a fekete halál. És a melynek megakadályozásáért sóhajt, esedezik minden becsületes e m b e r. Ki tagadhatja józan észszel, becsületes szándékkal, hogy az uzsora-ügyben tartott tanácskozáson földes urak, ügyvédek, bírák, tanárok, gazdák, egyszerű kisbirtokosok tiszta, nemes lélekkel, és egyesegyed ül az ország összes népének javára, kínzó, elviselhet len betegségének gyógyítására jöttek össze. Ki tagadhatja, hogy azok a nemeskeblü férfiak a legkomolyabb és a legtiszteletreméltóbb hangon, súlyos bizonyítékokkal mutatták meg az országnak, melyszerint az uzsora elleni mostani törvényünk hiányos, gyenge és egyenesen a nép könnyű kiirtására alkalmas. Ki tagadhatja, hogy azon kívánalmak előtt, melyek ezen tanácskozáson felhangzottak, maga a kormányzat is nemcsak kénytelen meghajolni, de akar is. Mert ászén arról meg vagyunk győződve, hogy mai kormányzatunk a jog, igazság és törvény leg- élénekbb érzetével akar kormányozni. És mégis! És mégis! A tanácskozás után alig virradt fel az uj nap, már is akadtak, a kik nem csak a legmerészebb, de legdurvább hangon támadják azokat a férfiakat, kiknek nevét áldva enlege'ik majd egy jobb kornak hajnalán! Méltán kérdezhetitek ugy-e, atyámfiai,. hogy hát ezek az urak miért sziszemnek fel? Ki bántja őket ? Ki szólott ott, azon a tanácskozáson Péterről vagy Pálról? Senki, de senki emberfia! Ott csak az uzsorásokról szólották, lett légyenek azok keresztények, mohamedánok, örmények, zsidók, horvátok, oláhok, magyarok vagy bosnyákok. Miért hát mégis rögtön csak egy, egyetlen egy helyről jajdulnak fel? Jól értsük meg! A közmondás tanítja, hogy az kiabál először, a kinek a háza ég! Alert a ki a maga védelmére hívatlanul is rögvest felugrál, már gyanús az, maga-maga vádolásába ugrik az bele! Igen, jól értsük meg! Veszedelmes szokás vagy mi a fészkes fülemile az már nálunk, hogy mikor nyilvánvaló bűnöket, jogtalanságokat és más veszedelmes szabadosságot tárunk fel: akkor reánk fogják, melyszerint mi egyes fajokat vagy vallásbélieket üldözünk. Ez a szokás jó és czélszerü véd- bástyaként szolgál, mely mellett aztán kényelmesen meghuzódhatik az ember. Lári-fári, atyámfia! Ezen a taktikán már egyszer túl kell esnünk. Jól meg kell értenünk tehát, hogy mikor mi a kormányzattól az uzsora törvény teljes újjászervezését, megváltoztatását kérjük: akkor sem egyes faj. sem egyes vallás ellen nem dolgozunk.
