Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-06-08 / 23. szám
184 MAGYAR FÖLDMIVELŐ ISMERETEK TARA JÓ EGÉSZSÉG. A földmivelő nép helyzete 1848. után. Újabb, ismeretesebb időkről Írunk. Multi csikkünkben feltüntettük a földesül1 és a jobbágyok közötti viszonyt. E függő viszonyt a földesuraság és jobbágyság között az 1848-diki pozsonyi országgyűlés megszüntette. A főpapság és más földesura ságok eddigi jogaikról önként lemondottak s a jobbágyi állapotot megszüntették. Szabaddá tették a jobbágyságot, birtokába eresztvén a földbirtokot, melyért eddig robotba jártak, dézsmál, kilenczedet fizettek. E terhek azonban csak az úgynevezett szesszionális birtok után szűntek meg, mert például a dézsmás szőlők után megmaradtak. E terheket később váltotta meg a magyar nép volt földesurától kölcsönös szabad egyezség utján. Szóval a magyar földbirtok szabaddá lett. Nem volt sem földesur, sem jobbágy, hanem egyforma szabad földbirtokos. A volt jobbágy az úrbéri birtoknak szabad birtokosa lett, a nélkül, hogy csak egy fillért fizetett volna örökváltság gyanánt. Mig 1848. előtt az adót, a közmunkát szóval a közterheket csupán a jobbágyság, a nem nemesek viselték: most a régi birtokos és nemesi osztály épen úgy köteleztetelt a közterhek viselésére, mint a volt adózó nép. Az volt akkor a jelszó: mindenki magának munkálja a földet; szorgalmának és véres verejtékének gyümölcsét nem kell megosztani a földes- urral. A ki igyekszik, magának igyekszik. Mily szép, mily hangzatos frázisok ezek. De valósággal úgy is van, a mint leírtuk. Hanem a földesuraknál egy hatalmasabb ur állott előtérbe: a z állam. Ha teher volt az ország népére az a pár garasnyi adó; ha teher volt a dézsma. kilenczed s egyéb közterhek viselése: ám tekintsen bárki is az adókönyvecskéjébe, számítsa össze még mindazt, a mi fizetni való nincs beírva adókönyvecskéjébe, szomorúan fogja belátni, hogy bár sajátjának vallhatja földjét, de az állammal szemben, úgyszólván csak haszonbérlője annak. Ha megszorul, nincs földesurasága, a ki segítene rajta ; az állam pedig legkevésbé segít, mert maga is túl van terhelve adóssággal s igy a földmivelő nép is elúszik az állammal együtt. Ha oly rossz volt az 1848. előtti időszak, a minőnek hirdetni szokták, szeretnők tudni, mennyivel előnyösebb a földmivelő népre a mostani ? Őa akkor, mint mondogatni szeretik, a földmivelő a földesuraság rabszolgája volt: most mondanunk sem kell, hogy kinek lett rabszolgájává. És mindezt az úgynevezett czivilizáczió művelődés idézte elő. Nagy, igen nagy áron jutottunk Európa czivilizált népeinek sorába! Ha meg akarunk élni, a legszorgalmasabb munkásság, a legnagyobb takarékosság szükséges. Ha meg voltak a 48. előtti időknek ködös napjai, megvannak a mai kornak is. Azt mondják: a magyar addig magyar, mig nyelve él. Igaz. De az is igaz, hogy koldus Magyarország nem élhet meg Európa nemzetei között. Százszoros erővel kell iparkodni a magyar kormánynak, ennek és a következendőknek, hogy Magyarországon necsak magyarul beszéljünk, hanem legyen mit aprítani a tejbe. A hires Pázmány Péter ezeket tartotta lehetetlennek : vén lóból paripát nevelni, fából gúzst tekerni, horgos tőkét kiegyenesíteni, fekete gyapjút vagy szerecsent fehérre mosni. — Hát bizony lehetetlen a múlt időket is visszavarázsolni. De nem is akarjuk; kívánjuk, óhajtjuk csupán, hogy a jelent türhetőbbé tegyék. Öreg Nótárius. Egészségügyi tanácsok a magyar népnek. — Csatáry Lajos dr. miniszteri tanácsos a »Jó Egészség« czimü lapban közölte e verset. — Az avas szalonna embernek nem való, Megmérgezi magát az, ki ilyet faló; Árok s pocsolyából vizet sose igyál, Várd meg, mig tisztát kapsz, inkább szomjuhozzál; A tiszta levegő mindenkinek szükség, Anélkül nem lehet, s nincsen is egészség. Ámde ha ablakod mindig zárva tartod, Sőt téli időben talán beragasztod, Nagy betegségnek teszed ki magadat, Úgy mint gyermekedet s egész családodat, Ne fütsd túlságosan télen a szobádat, S ne féltsd oly nagyon a hidegtől irhádat, Hát az a sok tollú, minek kell az ágyban ? Nem magyarnak való feküdni ily lágyban? Ősapáink ilyen dunyhát nem ismertek, Ok a medve vagy párducz bőrén hevertek. Az egészségnek főkelléke: tisztaság, Sok betegséget szül a piszok s rondaság! Ügyeljetek mindenkor a tisztaságra, Szoktasd gyermekidet a mosakodásra, Tiszta legyen házad, tiszta legyen ruhád, Szellőztessed, tisztítsd gyakorta a subád. Taníttasd gyermeked irás-olvasásra, Küldjed ott, hol lehet gyakran tornázásra; így lesz abból majdan munkabíró ember, Aki szülőinek segít és nem hever, És ha magyar hazánkat ellenség támadja, A fegyvert kezében erősen forgatja. Úgy mint én is védtem hazám hajdanában, Midőn éveimnek voltam még javában, De megtenném ma is hazám s királyomért, Mert az évek súlya engem még most sem sért. MAGYAR KIS GAZDA. A mire régóta szükség van... i. Mi az oka? András gazda számitgatott, tervezgetett egy szép esős délután. A jó Isten csak megsegíti, hej’ mer’ már régen kék’ az áldás. Egyszer csak kocsirobogást hall! Kinéz. Csakugyan kocsi áll meg a háza előtt. Egy uriasan öltözött, sárgaczipős ember lép be. Kezében táskát tart, telve hómi irományokkal. — Szerencsés jó napot, gazd’ uram! — Adjon Isten! Tessen hát beljebb kerülni, mi jóban lehetek szolgálatjára ? — Csak éppen, hogy átutazóban vagyok. Tetszik tudni, fővárosi ember vagyok. Gondoltam, megpihenek egy perezre a jó magyar gazdaháznál. — Jól tette, uram! — Pompás időjárás a vetésre. Bejártam a félországot, de bizony ilyen határa nem akadtam. Most jön ám az Isten áldása. A gazda szeme csaknem könybe olvad. — Bizony, hogy elférne már, uram ! — Reménykednek is a gazdák. Szép számú gépet, meg gazdasági eszközöket eladtam a vidéken. — Gépekben tetszik forgolódni ? — Igen, gazd’uram. Hiszem, hogy itt sem járok hiába’. — Nem, uram. Nekem még nincs annyi erőm. A fiam is beteg Ott fekszik az eresz alatt. Az úri ember meg keresztkérdések közé veszi András gazdát. András szabadkozik. Végre abban egyeznek meg, hogy gondolkozni fog — és levél- beni megrendelést tesz. Beszédközben a vigécz — mert ezzel van ám dolga Andrásnak — megkérdezi — Nincs odakünn harapós kutya?
