Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-06-08 / 23. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 183 OLVASÓKÖR. A beteg gyermek. Éjfélt ütött: a faluban Halotti csend, nyugalom van; Csak a kuvikot hallani: »Meghal itt ma még valaki!« Falu végén kicsiny házban Beteg gyermek fekszik lázban ; Fel-fel riad álmában: »Aludjál, én kedves fiam«. így csititja édes anyja, S lázas arczát csókolgatja; Két szemének könyzápora Ráhullik a takaróra. »Édes anyám!« »Mit gyermekem?« »Kis angyalok játsznak velem Egyre hívnak az égbe fel. Nem jösz te is gyermekeddel?« Később? én nem maradhatok, Egyre hívnak az angyalok Azt mondják, oly jó oda át. Édes anyám, jó éjszakát! Éjfél múlott, siri a csend, Csak a távol harangcsa cseng; Csak az anya zokogása Hangzik föl a kis szobába. ___________ Váradi Endre. Re ge a Balatonról. Réges-régen élt a Balaton partján egy parasztasszony. Ez messze földön hires volt arról, hogy az ő kecskenyája legszebb az egész vidéken. A kecskéknek olyan volt a szőre, mint a ma leesett hó, fejőknél meg keresve sem lehetett jobbat találni. Annak az asszonynak a tó partján egy rétje is volt. Az egész környéken csak ezen a réten termett valami csodálatos jó fű. Ettől szépültek meg a kecskék s adtak annyi és oly jó tejet, hogy mindenki megbámulta. De büszke is volt ám az asszony a maga nyájára s mindenkinek dicsekedett vele, hogy az egész országban nincsenek jobb kecskék, mint az övéi. Hogy ebben egészen bizonyos legy.en, elment egyszer egy javas-asszonyhoz s megkérdezte tőle: — Van-e az országban szebb kecskenyáj, mint az enyém ? — Csak egyetlenegy , van — felelt a javas- asszony — a mely szebb is, meg jobban is tejel, mint a tied. De ez aztán nagyon szép ám, még a körme is sárga aranyból van. — Szeretném én azt látni! szólott a parasztasszony. — Megláthatod, — volt a felelet — a pásztora egy fiatal leány. Ma is a tó partjára hajtja a nyájat s estefelé ép a te réteden fogja legeltetni. A parasztasszonyt, a mint ezt hallotta, majd megette az irigység. Fel is tette magában, hogy elveszti a pásztorleányt, s akkor az övé lesz az aranykorom nyáj is. Este kiment az asszony rétjére, mely — mint egy nagy nyelv — messzire benyúlt a tóba. Az aranykörmű kecskék csakugyan az ő rétjén legeltek, s a pásztoruk, egy fiatal hajadon, ott állott a tóba szögellő rét legvégén s elmerülve nézte a hullámok játékát. A parasztasszonyt most még jobban elfogta az irigység. Vett egy ekét, eléje ragasztott négy ökröt s mély árkot szántott a hajadon és a nyája közt. Nem sokára nagy vihar támadt. A pásztorleány a nyájához akart menni, de a vihartól felháborodott viz betódult az árokba és útját állotta. A vihar nőt- tön-nőtt. A viz csakhamar elborította az egész rétet, és a szegény hajadont elnyelték a hullámok. Most a parasztasszony el akarta hajtani az aranykörmű nyájat. De amint a kecskék pásztoruk vesztét látták, utána szaladlak a tóba s mind egy lábig a vízbe fúltak. A Balaton azután kicsapott a partra és elvitte a parasztasszony rétjét is. Oda lelt a jóféle fű, s a parasztasszony nyája csak olyan lett, mint akármelyik más kecskenyáj. A mint ezt a parasszony látta, átkozódva rohant a Balatonnak, hogy adja viksza a rétjét. A kecskéi meg futottak mind utána. Erre egy nagy hullám a parasztasszonyt is, meg a kecskéit is a tó fenekére sodorta. Azóta viharos, sötét éjszakákon gyakran látják a gonosz parasztasszonyt, a mint egy tüzes ekének szarvát fogva, négy lángoló szemű ökörrel szántja a Balaton hullámait. A gonosz parasztasszonynak ezt igy kell folytatnia egész az Ítéletnapig. A tó partján pedig mai napig is találhatni apró, kecskeköröm alakú kagylókat. Ezek a Balatonba rohant kecskényájak kővé vált körmei. Alakítsunk Gazda-Köröket. Május hó 25-én vasárnap délután Főtisztelendő Lojda József bottyáni lelkész ur római útjáról Olvasókörünknek magvas előadást ritkán tapasztalt lelkesedéssel tartott, melyet falra vetített képekkel gyönyörűen fűszerezett. Előadása keretébe foglalta: Róma általános leírását, nevezetességeit, műremekeit, legnevezetesebb hat templomának u. m. a szt. Péter templom, a lateráni-, kereszt-, Szt.-Lukács-, Mária-templom részletes leírását, ereklyéit, a Vatikánt,.a pápa magánéletét, a zarándokok fogadását a pápa által. Olvasókörünk kis helyisége szűknek bizonyulván a hallgatóság befogadására, miért is a községi iskola tágas tantermébe vonultunk, hol az egész délutánt késő estig a legélvezetesebb szórakozásban eltöltöttük. Figyelmünket egészen lekötötte, gondolat- és érzelemvilágunkat átalakította az igazán a nép felfogásához mért lelkes előadás; előadó úrral együtt egészen átéltük az erdélyi püspök vezetése alatt áprilisban rendezett római zarándoklat élményeit. Késő este, emelkedett hangulatban, az előadó ur szives fáradozását megköszönve, távoztunk otthonunkba. Május 18-án pedig lapunk nagyérdemű tisztelt szerkesztője szintén szórakoztatott minket tanulságos előadásával, Tehát kedves olvasóim, szeretett magyar népem ! szebben, hasznosabban, Istennek tetszőbben a vasárnapi délutánokat eltölteni nem lehet, mint egy jól vezetett olvasókörben, miért is alakítsunk mindenütt olvasó- azaz gazdaköröket. Álljunk össze, tanuljunk, okosodjunk, mert csak úgy leszünk képesek megállani a sarat a sok idegen, mondhatnám ellenséges érzületü nép és nemzet között, ha a haladásban, a nemes erkölcsökben el nem maradunk; Isten csak akkor terjeszti felénk védő szárnyait, ha neki tetsző dolgokat cselekszünk — és »ha Isten velünk — ki ellenünk?!« Perbenvik, 1902. május 28-án. Mart/cz Endre, községi tanító. EGYESÜLETI ÉLET.
