Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-06-08 / 23. szám
182 MAGYAR FÖLDMIVELŐ A mi Segítő-Pénztárunk. — Egy kis párbeszéd. — — Itt vónék hát ujfent, nótárius uram, hogy meghallgasson, mint intézkedik majd az uj törvény a Segitő-Pénztárban a temetkezés és kiházasitás biztosításáról, meg a többi dolgokról. — Hát bizony nagyon üdvösen és idejében intézkedik. Telesden-tele van az ország az ilyen temetési, meg kiházasitási társulatokkal. De ezek legtöbbje nem felel meg becsületes czéljának, mint azt csak nem rég a szigorú vizsgálatok kiderítették. Sokat ezek közül meg kellett szüntetni, mert csak arra valók voltak, hogy a társulat vezetőit hizlalják és a szegény népet meg becsapják. — Jó magam is tudok ilyenekről. — No hát most már ezt az ügyet is az ország törvénye veszi ótalmába. Belevonja a nép ez irányú szükségleteit is a Segitő-Pénztár keretébe. — Nagyon okosan! — Felöleli tehát az uj törvény a temetkezés és kiházasitás biztosítását is. És pedig olyaténkép, hogy öt fillér heti befizetéssel a belépők családjuknak haláluk esetére segélyt, tíz fillér befizetéssel meg kiházasitási segélyt biztosítanak. — Derék dolog! — A kiházasitási biztosításra nemre való tekintet nélkül felveszik a jelentkezőket és 65-200 korona kiházasitási dijat kapnak, a szerint, a hogy hány esztendeig voltak a Pénztár fizető tagjai. — Mennyi a legkevesebb és legtöbb összeg a kiházasitási vagy temetkezési biztosításnál ? — A temetkezési segélyek legkevesebbje 60, és fölmegy egész 200 koronáig. De úgy az egyik, mint a másik biztosításnál joga van a tagnak (jelentkezőnek) két tagsági könyvet is váltani és igy a segély kétszeresét biztosítani. — No igazán, ez már becsületes szándék. És mindezek felől nyugodtan lehetünk, mert az állam biztosit mindnyájunkat, hogy itt igazság, tiszta kéz és rend leszen! — ügy vagyon! Vannak még más üdvös intézkedések, melyekről a következő alkalommal fogok szólani. — Nagy készséggel hallgatom meg, nótárius uram. — Sokan kívánták, hogy minek utána bizony kenyerük javát megették, hát hogy előbb kezdhettük volna már a nyugdijjogot biztosítani. — A kívánalomnak az uj törvény eleget fog ám tenni. Ezután visszamenőleg több évre is lehet ám befizetéseket teljesíteni és igy a nyugdíjra való jogosultságot előbb megszerezni. — Hogy kelljen ezt érteni nótárius uram ? — Teszem azt Gondos Péter most 40 éves. Jelentkezik a Pénztárban. De azt szeretné, ha ő neki 30. évétől számitana a nyugdíj biztosítás, hogy mi előbb rendbe jöjjön ezen fontos dolgával. Hát ezt az óhaját is kiviheti, ha ugyanis a 10 évről visszamenőleg a tagdijakat rendre befizeti a Pénztárba. — Olvastam én arról is nótárius uram, hogy az uj törvény ugyancsak kedvez a gazdasági cselédek biztosítása ügyének is. ügy vagyon! Sok cselédtartó gazda azt mondotta, hogy hát ők szívesen biztosítanák, fizetnék az éves cselédek után akár a 10 korona 40 fillért is, csak hű cselédjüknek öregségére nyugdijat biztosíthassanak. — Nemes gazdák! — És még azt is kijelentették, hogy ezt a befizetési összeget a cseléd béréből sem vonnák le. De miért tegyék ? Mikor a cselédek egy-két évig szolgálnak náluk, aztán más portára mennek. Az uj törvény ezen a bibén is segít. — Kiváncsi vagyok reája, hogyan? — A gazda azokat a cselédeket biztosítja, kiket érdemesnek fog erre tartani. Persze, hogy szive jósága azon cselédek felé hajlik majd, kik nála leghűségesebben és legállandóbban szolgálnak. így a cselédeknek is lesz okuk, hogy az állandó tűzhelyet megbecsüljék. — Vissza jönnek az idők, mikor a cselédek 40—50 esztendőkön egy tűzhelyet szolgáltak. — Adja Isten! Hanem van még mondani valóm. Az uj törvény akként fog intézkedni, hogy azokat a munkásokat és alkalmazottakat, kiknek olyan természetű foglalkozásuk van, hogy inkább ki vannak téve a baleset, szerencsétlenség veszedelmének : okvetlen és a gazdának kell biztosítani. — Hogy hogy nótárius uram ? — Például a gépeknél alkalmazott munkások, fűtők, etetők, — bizony szegény emberek nagyon is sok szerencsétlenség elé nézhetnek. Hát az ilyeneket baleset ellen a gazdának leszen kötelessége biztosítani. És ha ezt a gazda elmulasztaná, az illető örökösöknek akkor is felelősök, ha a szerencsétlenség nem az ő gondatlanságából származott... — Vón’a nékem nótárius uram egy néhány apróbb kérdezni valóm még. — Hallgatom! — Az Alföldön, még egyebütt is sok feloszlott temetkezési, meg kiházasitási társulat, egyesület vagyon. Hát ezeknek pénzeivel mi leszen ? — Az uj törvény igen szerencsésen megtalálta a módot, melylyel — az egyesületi jog sérelme nélkül — a feloszlott egyesületek tagjainak pénzét megmentheti. Az ily egyesületeknek ugyanis megengedi a törvény, hogy külön csoportonként beléphessenek a Segftő-Pénztárba. Hát igy nem vész oda senkinek a pénze. — De vájjon, a kik már tagjai vagyunk a régebbi módszerint a Segítő-Pénztárnak, azokra is kiterjeszkedik az uj törvény? — Persze, hogy igen! Attól a naptól fogva, mikoron ez az uj törvény életbe lép, mindezen kedvezések kiterjednek a régi és az eddig belépett tagokra. — Akkor hát nem kell bevárni, mig a törvényjavaslatból valóban törvény leszen. Most mindjárt beléphet aggódás nélkül mindenki. — Sőt jól teszik, ha már most belépnek. Mert ’iszen mentői előbb belépnek, annál nyugodtabban és előbb elmondhatja: »Nyugodtan élek, mert az élet minden esélyei közt van, honnan várjak segítséget !« — Csak a magyar népen áll tehát, hogy boldoguljon és boldogítsa családját is. Egy kis gondüző. Borissza beteg. Orvos. No, most már megihat egy üveg borovicskát ! Beteg. Hogyan véli, orvos ur, félóránkint, vagy óránkint? Peczuk esete. Peczuk, a falusi czigány, abban a megtiszteltetésben részesül, hogy néhány napra beállhat kisegítő kontrásnak R. báró konvencziós bandájába. Nagy büszkeséggel telik meg a barna fiú szive, aki idáig csak roskadozó csárdák ivójában mutathatta be művészetét. A mint a banda belép a nagy tánczterem- be, melynek falait óriási tükrök borítják, Peczuk, ki még nemlátott ilyen fényt és pompát, ijedt arczczal- szólal meg: — No mán nincs serencsénk, devlá márole! Gyerünk vissá, ámott gyün á másik bándá. Persze a szemközti nagy tükörfalban a saját bandája képét látta meg s azt hitte, hogy egy idegen prímás turtaki őket helyükből.
