Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-01-19 / 3. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 19 Addig kapar a tyuk, mig szemre talál. Hej, csak nincs párja — a magyar példaszónak, közmondásnak. Mondottuk mi ezt már sokszor, de mondani fogjuk ám ezentúl is. Itt van például ez is, a mit ott fentebb ennek az olvasni valónak cziméii! irtunk. Mily kurtán es mégis mennyi bölcsességgel figyelmezteti ez a magyar embert a z élet egy nagy tikára, nagy hordozójára. A kitartásra . . . Magyar embernek sok a java, de nem kevés a gyengéje sem. Ezek közzé tartozik : a kitartás hiánya. Hogy hamar bele un valamibe! Nem várja a be a dolog végét. Félmunkánál megáll. Másfelé kapkod, mihelyest látja, hogy göröngyös az útja. Lám, tanítja pedig a közpéldabeszéd: Addig kapar a tyuk, mig szemre talál. Az a gyenge szárnyas jószág, addig keresgél, jár, kel, próbál, mig czélját éri szemre talál. A magyar ember bizony, hogy nem ösméri a kitartás erejét, hatalmát. Nem tanul sem a tyúktól, sem a hangyától, sem a természettől. O azt hiszi, hogy a sült galamb csak úgy repül az ember szájába Azt gondolja, hogy czélhoz jutni könyedén lehet. Nem úgy barátaim 1 Lám a tyuk, mennyit kapargá! a szemért. A hangya hányszor teszi meg a maga útját. Az eső csepp hányszor hull a kőre, mig kivájja. Más nép azért boldogul, mert kitartóbb. Mert aczélos az akaratereje. Mert nem csak szájjal hirdeti, hogy ha „törik szakad,“ de tettekben is bebizonyítja. A bolgár kertészek is eszembe jutnak most. Ok is akkor kaparnak, öntöznek, ültetgetnek, pótolják a kivetett palántokat, mig szemre, sikerre, jövedelemre tesznek szert. A, magyar ember — nem babrál az ilyenekkel. Mit? O egyszer dolgozik, egyszer arat — többivel nem törődik. Ez a mi öreg hibánk! Hej, pedig körülnézhetnénk ám. Tanulhatnánk eleget, hogy vannak más népek is, melyek addig ka- parg-atnak, mig szemre, gazdaságra, jólétre találnak. Hát véssük jó emlékezetünkben ezt a közmondást, és ha valamihez hozzá kezdünk és veszszünk észre, hogy lankad az erőnk, hogy a reményünk, azzal a biztatással kétszerezzük meg munkánkat. „A tyuk is addig kapar, mig szemet talál.“ A világ leghosszabb alagutja. Olaszország és Svájc között a Simplon-hegység legmagasabb csúcsa, a negyedfélszáz méteres Monté Leona alatt most készül a világ leghosszabb alagutja, a Simplon- alagut. Az alagút hossza 19.729 méter lesz és, mint a Jura- Simplon vasúttársaság igazgatóságának legutolsó jelentéséből kitűnik, a fele már késsen van. A Simplon-alagutat egyszerre két oldal ró fúrják, északon Briguenél, délen Iselle-nél. A svájczi oldalról 6141 méter, az olasz oldalon 4426 méter s igy a körülbelül húszezer kilométernyi alagútból 10.567 méter készült el. Az alagút fúrását 1898 augusztus elsején kezdték meg s úgy tervezik, hogy 1904 májusában megnyithatják. A Simplon-alaput nemcsak a leghosszabb alagutja lesz a világnak, hanem a legmélyebb is, a mennyiben svájczi nyílása 686 méternyire, olaszországi nyílása 634 méternyire van a tenger fölött. A 15 kilométeres szent-gotthárdi alagút nyílása 1145 méternyire, a 13 kilométeres montcenis-i alagút nyílása 1269 méternyire, a 10 kilométeres adelsbergi alaght nyílása 1394 méternyire van a tenger színe fölött. Ezért ezekhez az alagutakhoz tehát mindenült tekervényes, emelkedő az ut, a mely nem igen alkalmas arra, hogy rajta gyorsvonatok közlekedjenek. Bujdosó magyarok szerencsétlensége. Amerikában, Pittsburgban a Brady-utezán levő »Soho« vasolvasztóban olyan borzasztó szerencsétlenség történt, h o g y a legvadabb ember szive is elszorul csak a puszta hallásra is. Hát még, a kik szemtanúi voltak a katasztrófának! A szerencsétlenség pedig leginkább bennünket, magyarokat érint, mert hiszen a hajmeresztő szerencsétlenség üszőkké égett, iszonyúan sérült áldozatainak nagyobb része vérünkből való vér. A szerencsétlenség áldozatainak nevei, a következők : I. Megégtek s a helyszínén halva maradtak: I. Gazdovics Mihály, 2b éves, Ungmegve. .Jenke, 1 gyerek atyja, özvegye Jenkén van; 2/Szücs András, 20 éves, nőtlen, Ung megye, Kereszt, hol özvegy édes anyja van ; 3. Klocsanko János, 26 éves, Ung megye, Cse- csaho, 1 gyerek s özvegye Csecsahón; 4. Semega György, Ung megye, Csecsaho, 27 éves, özvegy és gyermeke Csecsahón; 5. Kerekes János, Ung megye, Viszoka, 26 éves, nőtlen, özvegy édesanyja Viszokán; 6. Mezei Mihály, Úng megye, Viszoka, 28 éves özvegye és 2 gyermeke Viszokán; 7. Sisul József horváthországi özvegye méhmagzattal maradt Pittsburgban, Pa.; 8. Kontra János, Viszoka, Ung megye.; 9. Milák József, Ung megye, Viszoka; közelebbi adat még nincs róluk. II. Égési sebek következtében a Mercy Hospitalban meghalt Valyiga György, Ung megyéből. Kereszt községéből. Közelebbi adat családi körülményeire még nincs. III. A Mercy Hospital-ban élet-halállal küzd: 1. Szabó János, 2. Jencsó János, Ung megyéből. Bező- ből s 3. Mizsik János még meg nem állapított községből. Ezeken kívül megégett még egy horvát és egy néger, kinek neve ismeretlen. Kevésbé veszélyes égési sérülést szenvedett Petrevics Mihály és Vorovszky János horvát fiatal munkás, kik csodálatos módon a hajsz kötélén lecsúszva mentették meg életüket. De több ember élet veszett oda, mert állítólag körülbelül 5 ember beleesett az olvasztóba, s ottan megégett, semmivé lett. A szerencsétlenül járt emberek kora reggel éppen az egyik olvasztó tetején, közel 120 lábnyi magasban foglalatoskodtak. Dolguk volt az olvasztóba önteni az anyagot. Már-már készülőben voltak, hogy odahogyják helyüket, mert éjszakai munkások voltak, de nappali munkások még nem voltak ott. Hirtelen robbanás reszket tette meg az egész épületet s az olvasztóban felgyülemlett gáz tonnaszámra lövelte ki az izzó vasat. Az olvasztó tetején levő szűk helyre szorult 14 munkás annyira megijedt, hogy mozdulni sem tudott. A mint meglepetésükből magukhoz tértek, a lávamódra özönlő tüzes anyag elől igyekeztek menekülni. Az emelőgép éppen lenn volt. így tehát nem volt menekülés. A tűzeső szakadatlanul hullott, de nem lehetett kitérniük. Az olvasztó tetején szűk helyre szorítva, ott futkostak kétségbeesve. Nem volt más menekvés a láva elől, mint leugrani az olvasztó tetejéről, de ez azonos volt a biztos halállal. Az olvasztó tetején ugyancsak ott leselkedett a halál. A cseppfolyóvá olvadt vas szakadatlanul hullott rájuk. Kilencz munkás ruhája mihamar tüzel fogott. Ott futkostak, mint eleven fáklyák, a keskeny párkányon, majd mikor elszállt belőlük a megkin.
