Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-01-19 / 3. szám
18 MAGYAR 1 ÖLDMIYELŐ A fő főbaj. A ragadós vendég. Sokszor olvasom jól eső örömmel ez újságban, hogy mi minden történik a kis birtokosok érdekében. Mi minden igyekezetei, áldozatkészséget mutat fel a kormány, a társadalom és egyes bajvivók, hatalmas mentői a nagy veszedelemben a mi népünknek. Bajvívóknak nevezem én azokat a főurakat, a Károlyi Sándort, a Mailáth perbenyiki grófot, a Zselinszky grófot és nem főurak közül valókat is a Bernáth Istvánt, a bátor Buday Barnát és midazokat sorjába, kivétel nélkül, a kik a végpusztulásban mentői a fulladó népnek. Mert ha a történelem megörökítette az óriási Wesselényi Miklóst, ki hatalmas karjaival csónakon mentegette a fővárosi népet a nagy árvizveszedelem- től: úgy ezeknek a nagyszerű népmentőknek nevei is érczbetükkel leszen leírva a magyarság történetébe nekik kik ezt a szegény magyar népet az uzsora, a kizsákmányolás, az embertelenség piszkos hullámaiból emelgetik kifelé. De bevallom, hogy örömeim közt is nagyon elfog a bánat. Lehet, hogy sötéten látok, de gyötör a sejtelem, hogy ez a második honmentés nem fog egyhamar oly szép sikerrel kecsegtetni, mint azt remélni, hinni szeretjük. A fő-fő baj, a kígyó méreg foga ott vagyon, hogy a kisbirtokosok és egyáltalán a magyar kisgazdák, földmivesek elvannak adósodva! A legszebb sikert várjuk itt is, ott is azok után a hősies munkák után, melyeket ma ezek a bajnokok véghez visznek. De a gazdák moczczani sem mernek. Kezükön lábukon az adósság, földeiken a nagy teher. A fő-főbaj, mely miatt az annyira vártvirradásoly nehezenkövetkezik be. A hitelszövetkezetek már sokat tettek kétségtelen. De megbirkózni nem fognak tudni. A takarék- pénztárak, a bankok, a titkos uzsorás magánkölcsönök tengeri kígyójának fejét kellene összetörni. Látom-látom, hogy a kormányszéken, a honatyák közt is sokan tudják, érzik e bajt. De csak még a kis ujjokkal érintették. Nem mernek belemarkolni. Az Isten szerelméért, pedig erre volna első és égető szükség. Egy hatalmas, nagy országos jelzálog banknak kellene alakulnia. Énnek támogatására siessen a kormány és minden magyar, a kinek lelke és tehetsége vagyon. Ez a bank megkezdené a lánczokat leoldani, a földeket megmenteni az irtózatos tehertől. A magyar ember nem olyan buta, hogy azt higyje: az ő adósságát valaki kifizeti vagy elvállalja. Oh a magyar nép nem igy gondolkozik. Csak a terhet, elviselhetetlen betáblázott adósságokat kellene igazságos módon átvenni, olcsóbb kamatra fordítani és méltányos törlesztéssel koptatni. Mily másképpen menne mindjárt a második honmentés — munkája. E nélkül a nép hasonlít ahhoz az emberhez, aki minden jó tanácsot megfogadni, aki lépni is akarna de nem segítik, hogy ő le van szegezve — mert elviselhetetlen adósság nyugszik az ő vállain. Itt a fő-főbaj! öreg ispán. tHMHttttttHMHttHHHHM MlttttH Ez uj esztendőben. Az 1092-ik esztendő szerdai nappal kezdődött és szerdával végződik ; 365 napja van, tehát nem szökő év. Vasárnap és ünnep 66 napot foglal el belőle. A farsang nagyon rövid, január 6-tól húshagyó keddig, vagyis február 11-ig : mindössze 86 napig tart. Lesz három napfogyatkozás és két hold- fogyatkozás. Az uralkodó bolygó a Szaturnusz, a Jupiter után a bolygórendszer leghatalmasabb tagja. A változó ünnepek korán esnek, husvét márczius 30-án ; pünkösd május 18-án ; űrnapja május 29-én. Igen, az adóságot egyik iró ember elnevezte ragadós vendégnek. Már hogy hát miért? Mert azt mondja, hogy újabb időkben majdnem minden uj családi tűzhelyhez be tud tolakodni egy vendég, a mely pedig olyan ragadós, olyan infámis, tolakodó, hogy nem csak mindig egy tálból akar enni a családdal, hanem melyet sokszor az élet végéig — bár mint akarja — nem eud lerázni a nyakáról. Sőt többe/, mondok! Mihelyest egy kissé meg- gyökeredzett : O akar ur lenu a háznán! Az igazi gazdái oda szorítja a sarokba. És az a szegény, megnyomorított gazda mocz- czanni sem mer, sőt fél, remeg, mint valami ijjesztő rémtől. Még éjjelei sincsenek. Olyan mint az igazi rabszolga, a kire ez a tolakonó vendég az adósság fűzte a lánczokat. Mondhatom atyámfia, hogy ebben a vendég képében az az iróember olyan akkurátusán festette le a szegény, adós ember sorsát, hogy már jobban kívánni sem lehet. Mi pedig tovább festjük ő kegyelmének zsarnokságát, kegyetlenségét és azt mondjuk : — A mint egy embert, gazdát, a saját tűzhelyén megfoszt ez a ragadós vendég a függetlenségtől, nyugalmától, saját lelkének vidámságától: azonképpen fosztja meg a népeket, a hazát, — és hogy a magunk háza körül seperjünk — fosztja meg a gazdaviágot függetlenségétől, szabad érzésétől, munkaerejétől, és fosztja meg ettől a földtől, melynek az adóság nem csak legnagyobb ellensége, de valóságos hiénája. — Meg kell tanítani a népet a gazdakörökben — igy szólott a nemzetnek legközelebb a perbenyiki gróf — meg kell tanítani a népet, hogy a könnyelmű adóságcsinálás ölt meg bennünket alulról kezdve lefelé. íme, tehát egy államférfiu áll ma már a nemzet síé és felemelt fővel, nyíltan mondja szemébe a nemzetnek, hogy jobban takarékoskodjunk, hogy a luk- szussal hagyjunk fel már, és azt nem csak a népuek mondja de ezt a tenácsot megjegyzi, hogy megszívlelhetjük mi is, kik a felsőbb körökhöz tartoznak. No hát, lám csak legalább elérkeztünk a sok szenvedés könyelmüség és már ezer bajok után odáig, hogy kezet óhajtunk fogni édes mindnyájan arra, melyszerint ezt a ragadós vendéget kitessékeljük a családi tűzhelyekről, sőt az ország határaiból is. Ámde, hogy ezt a munkát sikerrel végezhessük, jól meg kell keresni azt a egér utat, a melyen keresztül ez a ragadós vendég a tűzhelyekre befurakodik. Meg is kövessük ám! ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill lil ill Az országos gazdasági munkáspénztár igazgatóságának megbízatása 1901. év végén lejárt. A földmivelésügyi miniszter intézkedett az igazgatóság megalakítása iránt. Az igazgatóság elnökéül Keglevich Gábor grófot a Pestmegyei Gazdasági Egylet elnökét, az igazgatóság tagjaiul Mailáth József grófot, König Gyula egyetemi tanárt, Sváb Károly főrendiházi tagot és Justh Ferencz nagybirtokost nevezte ki. Az alapitó tagok választógyülése deczem- ber 30-án, a helyi bizottságok választógyülése deczember 31-én volt. Az alapítók részéről Almássy Imre, Forster Géza, Makfalvay Géza, Vass Béla gróf, a helyi bizottságok részéről Kristóffy József, Lévay Lajos, Gaál Jenő és Návay Lajos dr. választattak még. Eszerint ezt a mindjobban izmosodó országos intézményt a következő három esztendőben is ugyanazok fogják vezetni, akik a megalakulás első évében dolgoztak annak szervezésén.
