Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1902-05-25 / 21. szám

MAGYAR FÖLDMIVF.I.Ő

jó e©ES2s«í;g.

Egészségügyi tanácsok a magyar népnek.

— Csatáry Lajos dr. miniszteri tanácsos a »Jó Egészség« czimii lapban közölte e verset. —

Kolera s hagymáznak hírét hallottátok,

S azok pusztítását rémülten láttátok.

Pedig ezek ellen tudomány fegyvere Elég gyakran vezet bizton győzelemre,

S ha megtudjuk rögtön az első esetet, Akadályozhatjuk a nagy veszedelmet;

A bajnak csiráját ekkor elfojthatjuk S tovaterjedését megzabolázhatjuk.

Szent kötelessége minden jó polgárnak.

Rögtön bejelenteni a hatóságnak,

Ha az ily betegség kiütött házában,

Akár a községben, akár a tanyában;

Nagy bűnt követ el az, ki ezt eltitkolja,

A következményekért csak magát okolja. Kormány és hatóság mindent elkövetnek,

Hogy véget vessenek a veszedelemnek :

Saját érdekében törvényt s rendeletet Kövessen mindenki s csak ily módon lehet A nagy pusztításnak hamar véget vetni,

Sok embernek drága életét megmenteni ;

De ha immel-ámmal vagy rossz akarattal, Daczoltok a kiadott parancsolattal,

Magatok adjátok meg legelőbb árát,

De az egész község is vallhatja kárát.

A községgel együtt az egész vármegye, Kötelességeit buzgón meg is tegye;

Nincs ilyenkor helye kötelességkimélésnek, Nyakára kell hágni a rut betegségnek.

Felette veszélyes a sok hallotti tor.

Meg kell azt egészen szüntetni ilyenkor,

Mert tova viszi a ragadós nyavalyát S aki ott dorbézol, megadja az árát.

A temetésekre sem kell csŐdülnetek,

Ezzel a halottnak jót már úgysem tesztek,

És most elmondom még, hogy mikép éljetek,

S mikép legyetek mindig egészségesek.

Aki mindenben tart mértékletességet,

Elkerül ez által sok nagy betegséget; Legveszedelmesebb a pálinkaivás,

Ki azzal visszaél, az magának sirt ás,

Elpusztul vagyona, ereje kimerül,

Ezenkívül gyakran a tömlöczbe kerül,

Óvakodjál tehát részegeskedéstől, így menekülsz bizton vizi betegségtől.

A madarak életkora.

Az állatok között a madarak élnek jóformán a legtovább. Hollandia Alkmaar városában 1672-ben egy olyan hattyú múlt ki, a melynek még 1573-ban teltek rézkarikát a nyakára. Akkor is már valószinüleg anyányi volt a madár s igy jóformán száz évig élt, de a hattyú, némelyek állítása szerint, háromszáz esztendőt is megér. A hattyú után mindjárt a sólyom következik. Knauer természettudós állítja, hogy ismert egy százhatvankét éves sólymot. Nagy életkort érnek még ásások és keselyük is. 1719-ben halt el egy kőszáli sas, a melyet száznégy évvel ezelőtt fogtak. Egy 1706-ban kézrekeritelt fakó keselyű 1804-ben szűnt meg élni, tehát száztizénnyolcz évet töltölt fogságban. Nokson- nál Laaland szigetén; 1881 április 15-én királysast lőttek, nyakán érczlánczczal erősített bádogszelenczét találtak ezzel az Írással: Elfogták és ismét szabadon bocsátották 1792- ben Anderson R. és C. Bölő a Falsteren, Dánia. A papagájok is hoszu ideig élnek. A fogva tartott példányok akárhányszor túlélték azt a családot, a hol növekedtek és életük nagy részét töltötték. Amerikai monda állítja, hogy egész népfaj kipusztulásának, végeltünésének voltak életben maradó tanúi. — Valószínű, mondja Humboldt, hogy az aturok népe nemrég enyészett el. Maipuresben van ugyanis egy öreg papagáj, a mélyről a benszülöttek azt állítják, hogy azért nem értik a beszédét, mert a már kihalt a túrok nyelvén szól. A kakuk harminczkét évig is elél. Hosszú életű a holló. Szályhagyományok szerint három-négyszáz évet is megér. A szarka már csak husz-huszonöt évig bírja ki a fogságot. A tyúkról tudjuk, hogy élete tizenöt, sőt

a pulyka tizenhat, a galamb tiz évig. A kisebb énekes madarak életkorának határa nyölcz-tizennyolcz év. Fogságban a fülemile legföljebb nyolcz-tiz évig, a fekete rigó tiz-tizen- két évig él. A kanári madár azonban megéri a tizenkilen- czedik évét is.

ISMERETEK TARA.

A tűzhányó-hegyekről.

Úgy hiszszük, hogy mikor népünk mostanában a martiniki borzasztó szerencsétlenségről olvasgat: vátig kérdezgeti maga-magától, meg másoktól is:

— Mik hát voltaképen azok a tűzokádó hegyek ?

És nem csuda! Hiszen még a legtudósabb emberek sem tudnak erre a kérdésre biztos feleletet adni. Egy Humbold nevű tudós ur azt mondja, hogy a föld golyó közepe még mindig izzó tűz „és ez a belső tűz viaskodiic a föld meghidegült külső kérgével. A tengerek fenekén ismeretlen ereken és nyílásokon beszivárog a viz a föld belső tüzéhez. Ott gőzzé válik és aztán feszitő ereje utat keres magának kifelé. Azért a tűzhányó hegyek tulajdonképen csak olyan biztositó szelepek, a melyek közvetítik a közlekedést a föld tüze és a külvilág között.“

De ez persze csak föltevés. Más tudósok más módon iparkodnak magyarázatot adni a dolognak. Azok szerint gyúlékony és robbanó gázok okozzák e kitöréseket. Sokan azt hiszik, hogy a föld belseje teremtésétől kezdve sok ily gázt rejteget magában, melyek ha ismeretlen okokból fölrobbannak, ilyen kitöréseket okoznak.

No lám, hát hogy ne kérdezné az egyszerű ember a tűzokádó hegyek mi-voltát, mikor még a tudósok is csak tapogatóznak, holott már mintegy 672 tűzhányó hegyen végezhetnek tanulmányokat.

E hegyek között 270 még ma is működik. De a működő tűzhányók számát sem lehet megállapítani,, mert olyan tüzokádók is, melyekről már régen azt hitték, hogy elfáradtak, kialudtak: egyszer csak megmozdulnak és rettenetes dolgokat miveinek.

A tűzokádó hegyeken, illetőleg azok tetején kisebb-nagyobb nyílások vannak. Ezen nyílásokon időnkint tűz, füst és megolvadt kő (láva) ömlik ki.

Borzasztó az, mikor az ilyen hegy .kitörni készül. Mintha menydörgés rázná meg a vidéket. A. hegy tetején mutatkozó gőzök egyre vastagodnak, végre átláthatlan füst borítja az „egész hegyet. A füst közé homokot is lövet a forrongó kráter (a tűzhányó hegy szája) és oly sűrűén hull, hogy a napot is elborítja. Aztán mázsás köveket is hajjigál kifelé a ha- ragvó hegy, még pedig hihetetlen távolságra. Végre a megolvadt kő (láva) a kráter belsejéből vastag rétegekben ömlik ki és mindent maga alá temetve, a mit útjában talál.

Kit ezer esztendővel ezelőtt a Vezuz tűzhányó, mint azt a múltkor leírtuk három várost temetett el Olaszországban.

Sziczilia szigetén van egy tüzhányóhegy: az Aetna. Ez a hegy 1669. esztendőben kitört. Tizennégy falut és varosokat pusztított el.

A Vezúv a Il-ik század közepétől kezdve 300 esztendeig nagyon jól viselte magát. De már 1631 - ben rémesen hánykódott és valósággal tönkre tette a környéket. Legutoljára 1872 ben bolondozott ujfent. Most, mint Írják, megint háborog.

Sok tűzhányó van, mint irtuk a föld kerekségén, de hazánkban egy sincs. De vannak olyan tűzhányó hegyeink, melyekről a tudósok állítják, hogy kialudtak. Ezek réges-régen, talán az ó-korban működhettek. Azóta — elfogyott a puskaporuk. A mi „Somló“, „Ságh“ és „Tokaj“ hegyünk — a mint mondják — egykor szintén haragos Vulkánok,, tűzokádó hegyek voltak.