Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-05-18 / 20. szám
158 MAGYAR FÖLDMIVELŐ Azaz tisztásra kerülve, nem voltak vagy csak nagyon kevesen, a kik a magyar gazdasági kérdéseket, dolgokat összehasonlitgatva más népek gazdaságával: már kora hajnalban észrevegyék, hogy bizony ha nem fogjuk meg a rúd végét és nem igyekszünk: béesteledik nekünk. Akkor aztán oda a politika, oda a nagy hatalom, meg az egész ország. Hála légyen érete, hogy ha nem is épen hajnalban, de még nem későn támadtak bölcs vezérek, a kik elfordultak a merő és sokszor meddő tisztán politikai harczoktól és eszüket, éles látásukat, buzgalmukat, ezt a nagy nemzeti tőkét úgy használják, hogy annak kamatait egyszer végre valahára a magyar gazda világ érezze és értékesítse. Ezen nagy emberek közt az elsők közt az első helyeken találjuk gr. Mailáth Józsefet, a népszerű perbenyiki grófot. A kinek lelke, szelleme virrasztó angyalként járja be a haza községeit, a családi tűzhelyeket, az iskolákat, a szövetkezeteket, a gazdaköröket, a házi ipar-csarnokot. A kinek lelke elszáll a tengeren túlra, hogy kibujdosott véreinket vigasztalja, ótalmazza, velünk való kötelékben tartja. Elszáll a külföldre, hogy mint szorgalmas méh összeszedegesse mindazt, a mi ott a népek életét megédesíti, megkönyiti, azt itt meggyökeresitse. A mi lapunk olvasói jól ismerik a nemes grófnak népünkért folytatott nagy, önzetlen küzdelmeit. Nem is szükséges tehát a múltra nézve többet egy szót se szólani. Hanem annál inkább örömmel adunk hirt arról, hogy a fáradhatlan, pihenni nem tudó gróf - most megint egy uj irányban ébresztgeti az országot. Arról akarja felvilágosítani a nemzetet, a gazda világot, hogy mely módon lehetne olcsóbban gazdálkodni ? Nagy, mélységes kérdés ez atyámfiai! Nem is tisztán az egyszerű népnek szánta a nemes gróf az ő könyvét, az ő bölcs fejtegetéseit. Hanem azoknak, kik a népnek sorsát magasabb helyen intézik. Hanem hát van abban sok olyan, a mit bizony a legegyszerűbb ember is megérthet, felhasználhat, értékesíthet. Mert ugyan, kit ne érdekelne az a dolog, hogy hát mely módon lehetne olcsóbban gazdálkodni ? A legkisebb gazda-embert isi ’Iszen az első lélegzésre mindjárt eszünkbe szökik : — Hohó, ha én olcsóbban gazdálkodhatom, állíthatok elő valamit, mindjárt több hasznot láthatok — az értékesítésnél. Éppen azért részenkint majd kiszedegetjük ennek a könyvecskének azt a magvát, a mint jó magunk is — megrághatunk. Azért szorgalmasan olvassátok majd az arról való czikket. hogy mely módon lehetne olcsóbban gazdálkodni 7 milyen dolga van a földmiveseknek Amerikában ? Erre az igen érdekes kérdésre egy igen megbízható magyar úri ember, a ki már régebben Amerikában tanulmányokat tesz a következőket Írja: — A földmivesnek Amerikában a legrosszabb dolga lehet és van. Mert itt a nemesebb munkákat mind géppel végzik. Csak a durva jut a munkás kezeknek. Ezért aztán a lehető legkevesebbet fizetnek. Egy pár hónapja lehet, hogy egy kanadai magyar település létesült, melyre 16(5 hold ingyen földet ígértek. Persze, ez is csak humbug, hazugság, mert a föld csak 10 évi használat után megy át tulajdonjogba s addig minden termést az államnak kell eladni a termelőnek. Még igy is szívesen beleménnek a földmivesek, ha a föld csak kevéssé is használható lenne. De hiszen ingoványt és ősvadonokat ki birna megművelhetővé tenni! Tiz év alatt még ekét sem lehetne ráereszteni az ingyen- I földre, még ha az ember homlokán izzadtság helyet vércsöppeket izzadna is. Hát mit csinál aztán idegen földön a szegény kivándorló magyar földmives-ember, ha már egyszer kicsalták ? Hát sokáig kétségbeesve lézengenek, ha ugyan mindjárt a partraszálláskor einem csípik. Mert a partraszállásnál azt itteni törvények értelmében az utasnak kétszáz dollárt (ezerszáz koronát) kell fölmutatni, ha ezzel nem rendelkezik, akkor kénytelen az itteni ügynökökkel kiváltatni magát, a kik ezután valamely vas- és kőszénbányába viszik, a hol egész életére mint barom dolgozik s a honnét menekvés többé nem lehet. Ezek az emberek csak annyiban különböznek azután a bányabeli öszvérektől, hogy ezeket egyszer viszik csak le a bányába, a munkást pedig reggel 5 órakor naponta és miután este 9 órakor szállítják föl, napvilágot heteken keresztül nem láthat. No hát jó lesz ezeket előre megfontolni a magyar földmives embernek! Kitüntetett hűséges cselédek és jóravaló munkások. Zalavármegyében: Német József (Salomvári), Horváth György (baki), Majszán Pál (Csáktornyái), Badics Péter (ujudvari), Martinec Lukács (z.-ujvári), Bazson Mihály (tirsiscsei), Dömötör Antel (andor- házi), Mészáros Gábor (f.-rajki), Kóter Márton bele- tinci), Molnár János (keszthelyi), Kurvenger Ágoston (m.-györki), Pirtér Göi’gy (sármelléki). Csehi Sándor (csernejtomaji), Magasházy János (almási), Horváth István (szentgróthi), Horváth János (türjei), Kukor Görgv (csőszihogyi). Káli Antal (kozmadombi), Min- csics István (eötvösi), Berta József (szegvári), Beke Ferenc n.-récsei), Erdélyi Ferenc (k. komáromi), Cibor György (szigligeti), Molnár István (tapolcai). Zemplénvármegyében: Zahorcsák János (nagy- araci), Jackó József (szegilongi), Hirkó András (vécsei), Pólyák Sirochmann Mihály (a.-harbóci). Bulla János (navai), Mitrik András (füzessiri), Ondarcsál Mihály (bélyi), Szikszav Sándor (sajókesznyéteni). Dojcsák Mihál}' (csicsókái), Volavszki András (n.-kemencei). Zólyomvármegyében: Gajdos András i hajniki). Csorba János (a.-lehotai), Cibula Márton (breznó- bányai), Riecsán Pál (badini), Hipszky István (dob- rányai), xMatusik András (ucsovai), Misányi János (cserényi). Baja th. város: Arnold Sebestyén (bajai), Pan- kovics Antal (bajai), Csilics János bajai), Schoblocher Lipót (bajai). Kecskemét th. város: Sarusi László (kecskeméti), Losonci János (kecskeméti), Herceg Elek kecskeméti), Szűcs Anta{ (kcskeméti), Vég József (kecskeméti). Hódmező-Vásárhely: Kapocsi Péter (hódmezővásárhelyi), Ludányi István (hódmezővásárhelyi), Csala Sándor (hódmezővásárhelyi), Vörös István (hódmezővásárhelyi). Szabadka: Horvát Márton (szabadkai), Rudics Simon (szabadkai). Gyuraszev Gergely (szabadkai), Blanda János (szabadkai). Hozomány — súly szerint. Königgrätzban érdekes esküvő volt. Budilev Venczel gazda oltárhoz vezette Duchaeser József birtokos leányát. A hozományt az örömapa úgy Ígérte meg, hogy a nászruhába öltözött menyasszony súlyát megadja ezüst koronákban. A vőlegény erre ráállott. Az esküvő előtt a menyasszonyt teljes díszbe öltöztették, a násznép előtt a mérlegre állították és megmérték. Megállapították, hogy a menyasszony súlya 62 kilogram. Az örömapa erre hozott egy ezüstkoronákkal megtöltött zsákot, mely 62 és fél kilót nyomott, Megjegyezte, hogy a zsák külön súlya miatt egy fél kiló koronát ráadásul ad és a vőlegénynek felolvasott 13.500 koronát.
