Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-05-11 / 19. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 151 OLVASÓKÖR. Bagoly mondja a verébnek, hogy... nagyfejü. — No Gábor gazda, olvasta ezt az újság- lapot ? — Méket la? — A mék éppen a kezemben van. — Nem olvastam biz’ én, mert még nem értem rá. De majd megolvasom. — No csak olvassa, tudom, hogy kijózanodik. — Hát ’szén csak nem vagyok tán bakaffintva, hogy józanodásra lenne szükségem. — No, no, nem úgy értem ! Hanem hát, hogy kijózanodik majd a szövetkezetek nagy mámorából. — Vagy úgy? Beszéljék hát magyarul, aki értetni akar! Hát mi baj vagyon a szövetkezetek mián? — Azt mondja ez az ujságlap, hogy hát a b __i szövetkezetek közül már kettő, három be adta a kulcsot. Becsukják. Majd utána megy ám a többi is. — No no, csak lassabban a testtel. Abból ugyan, hogy egy-kettő, három elhull, mán csak nem lehet rávarrni a többire is, hogy összemegy. — Á, az egyik húsz, a másik egy hijján húsz! — Mán micsa’ beszéd ez egy nadrágos embertől la. A magam egyszerű észjárása nem úgy gömbölyíti. — Hát már nem tudom, hogyan gömbölyítené ? — Megmondom én magyarán. Teszem fel egy jó, gondos gazda bekerít bizonyos mezőséget. Es pediglen azon czélból, hogy hát ott gyümölcsfákat fog ültetni, nevelni. Ha el sem éri — gondolja — mindjárt, rögvest az aratást, mán mint a gyümölcsöt. de az uj gyeneráeió öröme, haszna bőséges leszen. És ezen gondolkozás közben miveli, szántja a földet; fárad, ülteti a gyümölcsfákat. Gondosan nézegeti aztán és látja bizony, látó két szemével veszi észre ezenközben, hogy a mezőségnek nem minden talpalatnyi földje alkalmatos ennek vagy amannak a gyümölcsnek termelésére. — De hiszen Gábor gazda itten nem gyümölcsfákról van szó, hanem a szövetkezetekről. — No már csak ha letettem a garast, hallgasson ki az ur. Bizony hogyan azok a szövetkezetek is gyümölcs-csemetékhez hasonlók, melyekből talán mi is, de majdan az uj gyeneráczió is áldást, hasznot élvezünk. De az ur oka annak, ha beszédem fonalát félrehúzta. Nevezetesen, a mondó voltam, hogy az a bizonyos gondos gazda látó két szemével veszi észre, hogy a mezőségnek nem minden talpalatnyi földje alkalmatos ennek vagy annak a gyümölcsfának tenyésztésére. Hát mit teszen ekkor ? TJgy-e bár a rossz fát, a satnvuló csemetét kiveszi, kivágja. De bolond számba vennék, hogy ha fogná magát és azért a néhányért pusztítaná, irtaná a többit, amelyek szépen fejlődnek és virágzanak. — Hát igen, igen. — No lássa az ur. A szövetkezetek közt is akad talán több is, mely nem boldogul, nem virágzik. Nem volt jól felszántva a talaj. Nem jó kezekbe került és a többi. Hát nem észhez való cselekedet ezeket idejében bezárni, megszüntetni, hogy kárt ne tegyenek és alkalmatlan például ne szolgáljanak? Mondja uram? — Tudja kő, mit mondjak. — No hát még egy fonalat hadd húzok ebből a csomóból. A bankokról leszen a szó. — Oh azokat ne hasonlítsa Gábor gazda a pi- czulás szövetkezetekhez. — Nem-e? — Nem bizony. Azok olyan erősek, mint a bástyák. — No no, csak csendesen! Láttam én már karón varjút. Hát azokba a bástya erősségű bankokba nem ütött bele az istennyila. No most tessen beszélni! Hát Érsekújvár, Sopron, Eger és a jó Is- •ten tudja hány helyen olyan erős bástyákul állottak azok a bankok, hogy hát még az istennyila sem fogott ki rajtuk? Ugy-e, hogy bé kellett biz’ azokat csukni! Még ám nagy szégyen —csúfsággal! Delia még csak a szégyen járt volna a nyomukban. Hanem hát megsiratta azt sok szegény, megjajgatta sok gazda. Mindezekből osztég az következnék, hogy egyik kutya, másik eb? No csak most beszéljen az ur? Hát ezek mián már azt várja az ur, hogy hát az összes bankok bezárassanak ? — Már hogy kívánnám? — No. lássa! Akkor ne örüljön olyan nagyon, mert bagoly mondja a verébnek, h o g y n a gy f ej ü. b. G. A király éa az anyóka. Öreg királyunkról szól az alábbi kedves eset., mely Gödöllőn történt. A gödöllői határban egy kutnál megpihent egy szakadt ruháju anyóka, aki nagy batyut czipelt. Leült hát a kút kávájára. Megpihent, azután ivott a friss tiszta vizből Pihenve végig gondolta a sorát. Özvegy már évek óta. Hat kis porontyát kell eltartania nehéz munkával. Hely, ha csodák történnének. De ez csak a mesékben van. Egyszer csak elébe toppan egy aranyos ruháju öreg tiszt — a király. — Jó e a viz anyóka? — kérdezte. — A király is megihatná. — Akkor én is megkóstolom. Az anyóka vizet húzott a czifraruhás urnák s azzal szedte a batyuját, mert sok a dolog és a garas gyéren csöppen. A czifraruhás öreg ur fölsegitette a hátára a kosarat. Eközben odavetódött egy fiatalabb tiszt ur, aki peczkesen üdvözölte az öregebbiket s idegen nyelven szólották egymással. Az öreg tiszt ur azután szóba ereszkedett a már induló anyókával s kitudta tőle az élete sorját. Azután egy Írást fidott neki s azt modta — éppen mint a mesékben: — Jő asszony” jöjj" ezzel az Írással a királyi palotába holnap. El is ment és ötven uj ezüst koronát számoltak remegő kezébe s megmondták, ha szüksége lesz valamire, menjen oda ismét. iáiááéiiii.éáiii.áiiii-éiiiiéiiéiiiiiiiiiéá A kisbirtok hitele. Ez a minálunk ez idő szerint sokat szellőztetett kérdés évtizedek előtt sok fejtörést okozott a szorgalmas Szászország népének is. Ott sikerült azt szövetkezeti alapokon kielégítően rendezni. 1865- ben jött létre a mezőgazdasági hitelegyesület Drezdában a reálhitel (földbirtok hitel) kielégítésére 1120 gazda korlátlan felelősége és a kormány hathatós támogatása mellett. Később az intézet hatáskörét a reálhitelen túl is (személy hitel) kitágították. Az intézet működése áldásos volt és szervezete másfelé is utánzásra talált. Mily nagy arányokban folyik munkája, azt föltüntetik az alábbi, a múlt évre vonatkozó adatok. Nyolcz millió márka alaptőke mellett kibocsátott 132 millió záloglevelet és 109 millió hitellevet, melyek mind sorsolás alá esnek. Ezzel szemben adott körülbelül 270 millió márka kölcsönt. Ha meggondoljuk, hogy 1895-ig 3 és fél százalékos, onnanlul kezdve pedig 3 százalékos kamatot is szedtek, lehetetlen irigységnélkül gondolni azokra, a kik ez olcsó pénzt igénybe vehetik. Nézetünk szerint a kisgazdák érdekében létesített országos hitelszövetkezet aránylag könnyen végezhetné nálunk azt a munkát, melyet a drezdai hitelegyesület olv szép sikerrel művelt. A jelenlegi, minden perczben fölmondható, sokszor 15—20 százalékos kölcsönöknek hat százalékos föl nem mondható törlesztéses kölcsönökkel teljesítése áldás volna az ország kisbirtokossainak ezreire, a melynek meg- csinálásához a kormány és törvényhozás részéről nem is igen kell más, mint egy kis jó akarat.
