Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1902-05-11 / 19. szám

150

MAGYAR FÖLDM1VELŐ

Megbizhatlan gazdálkodás...

Vizsgálat itt, vizsgálat ott — az ország majd minden részében.

És napról-napra olvashatjuk az újságokban, hogy itt is, amott is megbizhatlan gazdálkodás mián rendkívüli intézkedésekre vagyon szükség.

A fegyelmi eljárások száma légió. A zárgondnokság alkalmazása majdnem mindennapi dolog.

Szomorú dolog bizony mindez atyámfiai, de végtelenül szükséges dolog. Mert talán még nem késtünk el arra, hogy az általános nagy hajnak — módisan úgy nevezik ő kigyeimét kurrupczió — végre valahára nyakára hágjunk.

Mikor és a hol hosszú időn átal nem szellőztetnek, megromlik a levegő. Az a romlott levegő aztán sok sok betegségnek a szülőoka, Így vagyon ez a nagy, közéletben is. Ha itt sokáig elnézték a kötelességmulasztásokat, a megbizhatlan gazdálkodásokat: okvetlenül bajoknak, zavaroknak kell beállania.

Végre a kormányzat élére került az a tisztitó Széli, a ki tekintet és minden érdek nélkül hozzá fogott a nagy seprés munkálatához.

Csak hadd tisztuljon hát a levegő minden néven nevezendő közszolgálat terén.

Mert ’iszen minden ember fia tudja azt, hogy a rossz, lelketlen gazdálkodás hihetetlen gyorsasággal teszi tönkre az egyes gazdák tűzhelyét, életét. Hasonló módon fogja tönkre tenni magát a nemzeti családot, a közéletet is. A mi pusztító elem ott, az marad a közéletben is. Sőt még veszedelmesebb módon.

Mikor olyanok derülnek ki, hogy egyes falvakban a községi képviselők bérlik a közvagyont nyílt megrontására a lakóságnak, biztos emelkedésére a pótadónak: akkor nincs más hátra, mint kérlelhet- lenül ostorozni és büntetni az ilyen megbizhatlan gazdálkodást.

Mikor szerte-szét Csáky szalmájának tekintik a közvagyont vagy hagyják gyümölcsözetlenül csak azért, hogy ez vagy amaz érdekcsoport tartsa kezében a község vezetését: akkor korbácsot kell kézbe venni és szétkorbácsolni azokat a lelketlen gazdálkodókat.

Nem baj az, ha még akkora csomó szemetet, piszkot is hoz felszínre az erélyes, kérlelhetlen seprési munkálat! Hadd kavarodjék ki abból a mélységes rejtekből, a hol titkon emésztette a nemzet életerejét. Ne jajgassunk, hogy hát ennyi és ennyi szemét kerül elő. Akkor lenne okunk a jajgatásra, ha az még mindig ott maradna rejtekében.

A községek, egyáltalán a közéletnek jobbra való fordulása csak akkor fog bekövetkezni, ha egyszer és mindenkorra fejére hágnak annak a lelketlen bestiának, melynek — mint mondottuk — kor- rupczió, általános romlottság, megbizhatlan gazdálkodás a neve.

Elfüstölt milliók.

A magyar királyi dohányjövedék igazgatósága most állitotta össze az 1901. év statisztikáját a dohánytermelésről, a fogyasztásról és az állam bevételéről. Egészben véve, az általános forgalomban levő gyártmányokból bevettek 94,537.108 korona 06 fillért, mig 1900-ban 92,862.010 korona 60 fillér volt a bevétel. A belföldi különlegességi gyártmányok eladásából befolyt 7,629.880 korona 88 fillér, kevesebb 101.458 korona 31 fillérrel, mint az 1900. évben. Külföldi különlegességi szivar 510.695 korona 23 fillér értékben fogyott, kevesebb 63.557 korona 88 fillérrel mint az előbbeni esztendőben. Szivarkát 39.286 korona 96 fillér árut és angol pipadohányt 15.453 korona 20 fillér árut adtak el. Az összes bevétel a külföldi különlegességekből 1,465.439 korona 39 fillért tett ki, 2523 korona 20 fillérrel kevesebbet, mint 1900- ban. Az összes bevétel volt: az általános forgalomban levő gyártmányokból 94,537.108 korona 06 fillér, a beföldi különlegességi gyártmányokból 7,629.880 korona 88 fillér és a külföldi különlegességi gyártmányokból 1,465,435 korona 39 fillér; összesen 103,632.424 korona 33 fillér. Az 1900. évben az összes bevétel 102,068.368 korona 31 fillért, 1,514.045 korona 95 fillérrel kevesebbet tett ki.

Mit érünk mi egymás nélkül?

— Egy kis beszélgetés. —

— Nemkülönben a vásárra, atyámfia ?

— Ezt a jószágot szeretném pénzzé tenni, mester uram.

— Kigyelmednek könnyű a sora. Egyszer alkuszik, egyben kapja a summát. De mi, ütött, levert csizmadiák! Mig egy kis pénzhez jutunk, bizony be kell hogy rekedjünk. De be’ szívesen berekednénk! Csak kélne a csizma!

— Oh hagyja el májsz’tr uram. A szegény gazdálkodó ember akkor mit mondjon ? ’Iszen már csak éppen, hogy tengünk, lengünk. Ezt a jószágot is vagy el kell vesztegetni, ha pár garashoz akarok jutni. Vagy visszahajkurászni. Nem csak pénzhez nem jutok ekkó’, de az időt is elpocsékoltam!

— Hát mi, hányszor és hányszor visszavisszük a ládát, csaknem ahogyan bépakoltuk. Nem adunk el sokszor két párt sem. Még a szekérbér is nyakunkba szakad. Nem kell most már a csizmadia csizma. Még a szegény ember is az olcsó topánká- kat keresi. Bánja is ő osztán, ha olcsó húsnak hig is a leve.

— Vagyon valami a dologban. De hej’, tessen elhinni majsztr’uram, hogy nincs is. Mikor a gazdálkodó földmivelő embernek ment a sora. bizony ment majszt’uraméknak is. Mert hát én azt igy tapasztaltam.

— De jó magam is! Mit ér a mi vásárunk, ha a gazdaembernek nincs mit eladnia ? Vagy ha vagyon, el kell vesztegetnie. Azt a kis pénzt is, azt se tudja, hova tegye? Adóba, interesre, adósságba vagy mi ? Mert szentül úgy vagyon, hogy a mesterember sorsa úgy összevagvon forrva a gazdaember sorsával, mint a gyümölcs a fájával!

— Bizony úgy az majszt’r uram, mit is érünk mi egymás nélkül?

Kitüntetett hűséges cselédek és j óravaló munkások.

Trencsénvárme,gyében: Kovács A-ndrás (mednei), Dovina András (korsóéi), Matula János (illavai), Ada- movics Ádám (b.-biszkupiczi). TomanÁdám (damanusi.)

Torontálvármegyében: Kneip Péter (nákófalvi), Tóth Jakab (m.-podei), Dumovits Manglo (aracsi), Horn Mátyás (kiskomlósi), Hajas Mihály (m.-cernyai). Szántó Menyhért (m.-cernyai), Zsivojnov Luka (n.- becskereki), Kuzsits Daniló (n. kikindai), Petrov Ilia (gaádi,) Woltz Jakab (szentpéteri), Ludányi János (deszki), Baka István (tóbai), Biringer János (n.-ki- kindai), Berki János (bocsári), id. Grób János (gra- bóci), Zsvinjanc Pája (kisjécsai).

Turőczvármegyében: Pekárik János (pribóci), Fleisz Pál (turáni.)

Udvarhelyvármegyében: Mihály Pál (lövétei), Veresjlstván (szentmihályi) Dimény András (kisbaconi).

Ugocsavármegyében: Margitics István (t.-ujhe- lyi), Dubanics Mihály (királyházi), Szvitlik László (n.-szőllősi).

Ungvármegyében: Tuska György (széni), Kasze- lyák István (szobránci), Magyar János (n.-geöci).

Vasvármegyében: Jakosits György (r.-battyáni), Csöbör István (őrisztpéteri), Németh Péter (ikervári), Tamás Mihály (hermáni), Erős Ferencz (mikosdi), Boda József (vasvári), Simon József (baltavári), Molnár István (n.-magosi), Varga János (f.-szeliste), Dorcsi Zsigmond (m.-gencsi), Szabó György (szer- gényi), Unger János (sámfalvai), Wiesler János (vörösvári), Fürst János (határfői), Bauer József (n.-ujvári), Horváth Sándor (n.-asszonfai), Kovács Lajos (babarai), Németh István (k.-mihályfai), Zlatorics Péter (a.-szalonkai), Horváth János (sztivánfai), Nagy József (lipárti), Dezsé József (búcsúi), Nagy Csuka Dani (niczki), Pölcz András (szenteleki).