Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-05-04 / 18. szám
Gazdák szomorúsága — az ország csapása. Szép, harmatos májusnak reggelén kimennek gazdáink Magyarország legősibb, leggazdagabb élet-forrásaihoz a mezősé- gekre és sóhajtva kérdezik egymástól: Uram fia, mi leszen? Mit hoz ránk ez az uj esztendő? Mert a gazdák uj esztendeje a tavasz! Virágba borult minden kert az ébredés le- helletére, minden szik a mi a földből kibújt, minden hajtás, a mi fakadt a gazdák remény- szálait növesztette. Imhol jött a dermesztő hideg, sok felé hó esett... fagyott és a gazdák szomorú csüggedéssel látják, hogy legszebb kilátásuk egyszerre füstbe megy. Nem csak a j e 1 e n csapás borul, nehezül az ő lelkűkre. Az ősz száraz, a tél enyhe volt, a tavasz meg fagyos. Az őszszel vetett mag sok helyütt a földben veszett, újra kellett szántani. Árpával, zabbal vetették be a földeket. Ezer és ezer gazdának a múlt őszszel vennie kellett a vető magot, mert ’iszen a termés bizony gyönge volt... most mindennek tetejébe jön a vetéspusztitó, sanyargató fagy! Bizony, hogy nagy a gazdák szomorúsága! De mert a mi hazánk a gazdák, földművesek hazája: azért bátran mondhatjuk: — A gazdák szomorúsága — az ország csapása. Csak nem régen is olyan világ járt itt nálunk, hogy sok-sok ember az újságokban jobban kereste a rémhíreket, öngyilkosságokat, asszonyszöktetéseket és egyéb csiklandós dolgokat, mint a gazdasági híreket Azokra ők fittyet sem vetettek. Most már az újságok legtöbbje is a legrészletesebb tudósításokat hozza az országos csapásról. Most már azok is szomorú aggódással osztozkodnak a gazdák nagy veszteségeiben, a kik a hónap elsején készpénz fizetésüket veszik fel, a kik kereskedésekben, műhelyekben szerzik meg életfentartásukra szükséges keresetüket. Időkjeleez atyámfiai! Változó, nagy idők jele. Mert arról teszen bizonyságot ez a jel, hogy a mi hazánknak, ennek a szép Magyarországnak sorsa, élete, tápláló ereje mégis csak abban az áldott földben gyökeredzik. melyre hosszú időn keresztül úgyszólván mi gondot sem fordítottunk. Régi írások, hagyományok bizonyságot szolgáltatnak arról, hogy nagy, országos csapások a nemzeteket kijózanították, az igazságos, helyes útra vitték! Istenünk ! Atyánk, égnek és földnek Ura, vájjon csapásaiddal, sokszor érzett áldó uj- jaiddal azért érinted e mostanában ezt a kedvelt magyar földedet és népedet, hogy megmutasd ? — íme! Hiába építitek a nagy gyárak égbenyuló kéményeit! Hiába szelitek keresz- tül-kasul ezt a földet vasutakkal! Hiába emelitek a kereskedelem nagy csarnokait: ha a föld elfordul tőletek, miként ti is elfordultok tőle, úgy bábeli zavar leszen köztelek. E zavarban éhen haltok meg, kopott, ütött leszen a nép, mely az anyaföldből nem táplálkozhatik. Istenünk! Atyánk, égnek és földnek Ura! Azért mi alázatos megadással és zúgolódás nélkül fogadjuk csapásaidat is. Mert a másik kezeddel felemelhetsz minket! És hiszszük is, hogy ez első napokban talán sötétebbnek látszó csapást nem teszed országos, n a g y, e 1 v i s e 1- h e 11 e n csapássá. Igen atyámfiai, igy kell édes mindnyájunknak gondolkozni, érezni és reméllenil A jó Isten az év folyamában még megvigasztalhat, még elveheti a mi szomorúságunkat.
