Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-05-04 / 18. szám
142 MAGYAR FÖLDMIVELŐ Dolgozzunk azért kétszeres erővel, szorgalommal, kitartással. A nemzet pedig tanulja meg már egyszer, hogy Magyarország legősibb, leghatalmasabb élet és erőforrása: a gazdaság. Mert lám, most már nyilnak a szemek, hogy látva-lássák: Gazdák szomorúsága — az ország csapása. A kisbirtokok hitele. Bernát István előadásának népszerű ismertetése. Sajnos ! Hej, mert ez a sajnos vagy közönséges ember nyelve járása szerint »sajna«! szó, de bele is játszik, komédiázik az ember életébe. Sajna tehát, hogy a mi népünket úgyszólván belekergették az adósság csinálásba — azok a teméntelen bankok, pénzintézetek, takarék- pénztárak egyszóval hitelintézetek. Alkalom szüli a tolvajt — szól a példabeszéd, de alkalom csinálja az adósságot is. Harminczöt évvel ezelőtt — az alkotmány visszaállításával egyidejűleg — kezdtek megnyílni azok a zsilipek, melyeken keresztül a külföldi tőkék úgy özönlettek be a mi hazánkba, akár az áradó viz. Nosza, megindult tehát a hitelintézetek csiná- lása, szervezése. Ma már ott állunk, hogy ritka város, a hol négy-öt ne operálna és még a kisebb városok, nagyobb községek is belekóstoltak. Mentői több hitelintézet létesült tehát, annál több adósnak kellett lenni. ’Iszen adósok nélkül — nincs üzletkötés. Hát hogy mennyire szülte ez a sok alkalom az adósokat és hogy az eladósodásnak menynyiben okai ezek a nagyszámú intézetek — saj na! bizony hogy nem kell azt fejtegetni. Elég az hozzá, hogy — újra és újra fájlaljuk — sajna! nem akadtak sem nagy tehetségek, sem éles szemű politikusok, kik látva a hitelintézetek kapzsiságát, a részvények hihetetlen értékemelkedését, a kamatok önző nagyságát — egyszóval a dolgoknak ilyetén való fejlődését: megállították volna bölcs mérsékletü figyelmeztetésükkel a pusztítást, könnyelmű játékot. A politikusok belemerültek a nagy politikába, a pénz emberei meg nem ismerték a népet csak mint adóst, csak mint kamatfizető fejős tehenet. De nincs olyan hosszú, a minek vége ne legyen. A pohár telni kezdett... Egy kicsit változni kezd a világ. A nagy Földhitelintézet után tizenhét évre megalakult a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete s nemsokára reá létrejött a Pestmegyei Hitel- szövetkezet, mely apja a hazai hitelszövetkezeteknek. Mindezen intézetek sokat javítottak a szomorú helyzeten. De még nem bírtak megbirkózni az áradattal, mely az országot már-már elborította. Különösen a kisbirtok és kisbirtokosok sebeit nem tudták eléggé megközelíteni. A kicsi kölcsön ugyanis éppen annyi bajt és vesződséget okoz, mint a nagy és a felmerülő költségek nagyok. Úgy, hogy lehetetlenné teszik az olcsó kölcsönt. Nagyon sok esetben pedig kizárják a hitelt. Mikor leszen tehát valóságos fordulat és szerencsés fordulat a kisbirtokosok hitelkérdésében'? Ha a Kisbirtokosok Földhitelintézete szerencsésen vezeti, oldja meg a közé p-b irtok hitelét: rajta kell lenni, hogy az Országos Hitelszövetkezetnek meg módjában legyen a kis emberek mindennemű hiteligényét kielégíteni, teljesíteni. És ahhoz értő emberek Írják, mondják, hogy ez nem lehetetlen, sőt nem is nehéz! Csak tudni kell az okát-fokát... Olvasóink előtt teljes egészében ismeretes a mi Segítő Pénztárunk mibenléte. Rövid idő alatt megrendítő események, csat- tanós példák bizonyították be, hogy életrevalóbb, szükségesebb, a nép javát szemmel láthatólag előmozdító intézmény réges régen nem keletkezett. Még külföldön, tőlünk távollevő országokban is figyelmet keltett. Nem egy helyről jöttek ezt a derék intézményt tanulmányozni vagy kérték át annak szervezetét megfontolás czéljából. Miért hát, hogy mégis akadnak és épen itt nálunk egyesek, a kik nem csak görbe szemmel nézik ezt az intézményt, hanem még teljes erőből kapálózni próbálkódnak ellene. Hát erre mi azt feleljük, atyámfiai, hogy csak tudni kell okát-fokát ennek a dolognak is: akkor mindjárt tisztába jövünk: honnan fujdogál a szél? Az okos, józangondolkozásu ember nem csak nem leszen ellensége ez intézménynek, de sőt minden eszközzel és törekvéssel előmozdítja. Mint a hogyan cselekedett az első magyar ember a király. Cselekedtek továbbá a magyar fő- herczegek, főurak, püspökök, földbirtokosok és a társadalomnak sok rendbéli tagjai. Mint a hogy cselekedtek továbbá maguk a gazdák, földmivesek egyszóval munkások, kik eddig örömmel siettek ez intézmény védő szárnya alá. Itt-oit 20 ezer tagja vagyon már a Segítő Pénztárnak. Vájjon ez a húsz ezer ember megbánta-e lépését? Csalódtak-e? Oh ti bánatos özvegyek, árvák, szerencsétlenek munkaképtelenek, kik már e rövid idő alatt is éreztétek e Segítő Pénztárnak áldását, vigasztalását... ha szólhatnátok itt mi helyettünk! De szóljatok is ott, hol arra alkalmatok, módotok van! Miért hát hogy mégis akadnak, a kik bántják, kisebbítik ezt a jótékony intézményt? Ennek az az oka-foka atyámfiai, hogy miként a legtisztább búzában is akad konkoly: úgy a munkások közt is vannak rosszakaratú szájhősök, a kik czudar, önző czéljuk miatt nem szívesen látják azt, ha a nép bajához, sebeihez tiszta kezekkel nyúl valaki. Ilyen konkoly hintők — tudomásunk szerint azok a biztosítási vigéczek, kalandorok, a kik a nép közt úgy jártak eddig és járnak most is, mint a sáskák. A kik belecsalták és csalják a szegény embereket, holmi megbizhatlan, képtelen, hamis biztosítási kötésekbe. A kik tehát hüledezve látják, hogy ni ni, a mi kupeczkedésünknek vége leszen. ha ez a nép felvilágosul és megérti, hogy kétszer kettő nem öt. hanem négy. Pedig ha törik-szakad, a magyarnépnek okulnia kell már végre azon szomorú, hajmeresztő üzelme- ken, melyeknek csak a legközelebbi múltban is oly szánandó módra áldozatul esett. Mennyi köny folyt egy egy ily zugbiztositó intézetnek csúfos bukása miatt. Azt csak a jó Isten tudná megmondani ! Konkoly hintők vannak maguk a munkások közt is. A kik nyakra-főre alakítják a betegsegélyző. temetkezési és más ilynemű egyesületeket. Persze, hogy első sorban a maguk javára. Az ily mozgó és megbizhatlan társulatok száma légió. Csak meg kell nézni, hogy hány és hány feljelentés érkezett és érkezik a belügyminisztérium-
