Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-04-20 / 16. szám
MAGYAR FÖLDMIYELŐ 129 A fák rügyeztek, a mező zöldpázsittal borítva ... a levegő uj életet lehelve... — Itt a tavasz ! A kis család napról-napra, kora reggel, estelidékor ott ül az eresz alatt... Mintha csak vendéget várnának! A kit rég nem láttak. A kik úgy szivükhöz nőttek, hogy nélkülök élni sem tudnának. — ’des anyám, ugrott fel a nagyobbik fiú, én most láttam egy fecskét. — Itt lesznek ők is! — szólott az asszony biztatóan. Kik? Ők, a mi lakóink! Ha már az apjok nem jő, hát jöjjenek ők ! Hiszen onnan jönnek, hova napról-napra e család sóhaja száll ... A tengeren túlról. A kis leányka vátig mondogatta... — Én majd megkérdezem a mi fecskénktől, mit csinál ’des apám ? — Én meg majd üzenek ’des apámnak, ha újra elmennek. » Fecskék röpdösnek, csevegnek. A minket szerető kis barátaink minden eresz alatt felkeresték már fészküket. Csak a Nagy Pálék eresze alatt üres a fészek! Nem jöttek! Elhagytak. Elhullottak! — Istenem! sóhajtott szivszorongva az asszony. A gyermekek némán bámultak a halálsápadt asszonyra. Aztán sírva fakadtak. — Rosszat álmodtam — sóhajtott másnap újra az asszony. A gyermekek elnémultak. Mikor aztán sokáig vártak és hiába vártak: akkor Nagy Pálné szivéhez kapott. — Nem jöttek! Elhagytak! Elhullottak. () se jő többé! Ő is elhullott. Meghalt! * Korán reggel, szokatlan időben ballag a község bírája Nagy Pálék háza felé. A mint belép, az asszonyt, a gyermekeket ott találja nagy szomorán az eresz alatt, az üres fecske fészek alatt ülve. A biró szólani akar. De szava elakad. Szemében összegyűl a köny és egész testében remeg. Nagy Pálné ránéz a bíróra, egyszerre megragadja annak kezét. — Meghalt... szerencsétlenül járt. Nem jön többé hozzánk! — Jó asszony — rebegte a biró — az alispántól jött a szomorú levél. Szerencsétlenül járt........... meghalt. A szegény asszony összeesett. Gyermekei reáborultak .......... — Nem jön! Szerencsétlenül járt. Meghalt. Suttogták csendesen az eresz alá gyűlt falubeliek. A pontosság bizalmat szül. E czimen irtuk meg a minap, hogy a földmi- velésügyi miniszter ur Beregvármegye munkácsi, szolyvai és latorczai; Ungvármegve bereznai, ungi; Mármarosvármegye ökörmezői, huszti, szigeti, tisza- völgvi, visói és técsői; Ugocsavármegyének tiszántúli és tiszáninneni járásai 76 községe lakói közt vetőmagvakat osztatott ki. A vető-magvakat k e d- vező visszafizetési módozatok közt engedélyezte. A kirendeltség jelentései arról tesznek örvendetes tanúságot, hogy a felvidéki nép adósságainak fizetésében igen pontos. Az évek óta folyamatban levő vető-mag ára, földárenda, tehenek ára annyira pontosan folyik vissza, hogy hátralék alig van! És ez is csak oly esetben, mely a legnagyobb elnézést érdemel. No hát ez az örvendetes hir meg a legnagyobb figyelmet és meggondolást igényel. Mert jut ám eszembe, hogy mint ez újság szerkesztője egy alkalommal ugyancsak vertem a vasat, hogy egy község összeszövetkezett gazdái hasonló részletfizetésekre bizonyos uradalomtól áren- dát kaphassanak. Pirulnom kellett, mikor többszörösen meggyőződtem, hogy a magyar embernek nem virtusa a pontos fizetés Más vidékekről is van tudósításom, hogy az a legnagyobb baj, melyszerint a magyar földmivesekben nem igen bíznak! Nem szívesen adják, osztják bérletbe a földeket ott, mert a magyar nem szeret törleszteni fizetni! Ez pedig öreg hiba! Öreg hiba volt az én esetemnél is, hol meg kellett győződnöm a termés sikeres voltáról és igen szerencsés körülményekről. Az emberek azonban mindenre gondoltak, csak a fizetségre nem. A hát- rálék szörnyen összegyűlt. Tanuljunk a felvidéki néptől. Lám a pontosság, bizalmat szül. A vereskakas és a könnyelműség — hanyagság. Ezekkel is czimborál, még pedig leggyakrabban ő kelme! A hol a könnyelműség és hanyagság lakik: oda nagyon szeret leszállani. Ugv vagyon atyámfiai! A legtöbb tűz keletkezik vigyázatlanság, köny- nyelmüség és hanyagságból. Gyakran végeznek az emberek oly dolgokat gyertya mellett este, a melyeket jobb lett volna nappal végezniök ! Hányszor csinálnak a tűzhelyen oly nagy tűzet, hogy a tetőzetet nyalja a láng? Hányszor fütik túl a kályhát értelmetlenség folytán, hogy majd szétesik ? Sok bajt okozott már az ágyban való gyertya melletti olvasás is, avagy a gyermekek gyujtóanyaggal való játszása. Sokan fizették meg életűkkel e könnyelműséget. Számtalan pusztító tűzvész köszöni keletkezését égő gyufák eldobásának, s az utolsó években gyakori volt azon tüzesetek száma is, melyek keletkezése a manapság oly nagyon elterjedt petroleum használatára vezethető vissza. A gyakori tűzesetek eredetének egyik oka a házak hiányos építkezési szerkezetében is keresendő. Hányszor vannak hamutartók, takaréktűzhelyek, füstkamarák, kémények rossz helyen alkalmazva, nem elegendő figyelemmel készítve vagy berendezve. Mily gyakran bizonyult veszélyesnek a gyönge faburkolat alkalmazása tűzelőhelvek közelében, hol egy darab bádog elegendő biztonságot nyújtott volna! Némely megyék például szorosan egymás közelében épített városkáival s ezek ismét egymáshoz ragasztott házaikkal annyira tűzveszélyesek, hogy a lakókat rettegés fogja el a tűzvésznek még csak gondolatára is. Egy egész épületsor tetőzetei vannak egymással összekötve, melyek a tűznek oly bő anyagot nyújtanak, hogy a romboló elem villámgyorsan terjed tetőről-tetőre s a vésznek elfojtása Végtelenül megnehezül s a tűznek könnyű eloltására gondolni sem lehet. A tenger áldozatai. Az elmúlt év folyamán 1000 vitorlás hajó és gőzös veszett el és ment tönkre. Természetesen túlnyomó a vitorlás hajó — összesen 732 — a melyek közül 214 angol, 124 amerikai, 61 franczia, 43 orosz, 39“ svéd és 31 német hajó volt. A gőzhajók dolgában is első helyen áll Anglia, a melynek 127 gőzöse ment tönkre, azután következik Németország 36 gőzössel, Amerika, Francziaország és Spanyolország egyenkint 15 gőzössel, Ausztria Magyarország. Holland. Japán, Oroszország egyenkint 6 gőzössel. Az összesen mintegy 1000 hajó sorsa a következő volt : 513 zátonyra került, 31 elégett, 190 romlás miatt partra lett vonatatva, 77 a legénység álal el lett hagyva, 56 hajónak nyoma veszett.
