Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-04-13 / 15. szám
118 MAGYAR FÖLDM1VELŐ A kis birtok hitele. Bernát István előadásának népszerű ismertetése. Szomorúan kell tapasztalni, hogy a nemzet dolgozó, izzadó és verejtékező része minden erőfeszítés mellett sem tud a jólét valami jelentősebb fokára jutni. Mi lehet főbenjáróbb oka ennek az egész nemzet jelenére és jövőjére nézve bénító, sorvasztó körülménynek ? Főleg az, hogy bár 1848. évben rendeztük valamennyire a pénzgazdaságot, de mai napig sem tudtunk eljutni odáig, hogy a kisembereknél mutatkozó hiteligényeknek eleget tehettünk volna. Nagy, végzetes baja ez országunknak! Hiszen a nemzet millióinak munkájáról van itt szó. Arról, hogy a hitel okos szervezése mellett a munka jövedelmezővé tétessék. És mert épen ezen legnagyobb nemzeti erőt — a munkát — nem tudtuk az előnyös hitel hiányában gyümölcsöztetni: következett be a szomorú sorvadás, pusztulás, elerőtlenedés a gazdavilágban. A kétségbeejtő állapot mentési munkálatra hívta, serkentette a gazdavilág néhány vezérét. Kitartó munka szerencsés politikai fordulat és hosszú előkészületek után létesült végre az Országos Központi Hitelszövetkezet. Ennek létesítése igen fontos, örvendetes lépés volt a jobb útra. Azon szép eredmények, miket ez az intézmény rövid időn keresztül elért, legcsatta- nósabb bizonyíték arra, hogy mennyire szükség volt reá. Ha évekkel előbb jön létre ezreket és ezreket lehetett volna megmenteni a koldusbottól. Sok még azonban a tenni való ! Mivel foglalkozik első sorban a mi orszá gos hitelszövetkezetünk? A személyi hitel kielégítésével. Az az más, bővebb szavakkal: kölcsönöket ád olyan jóravaló embereknek, a kik megbízhatók, munkálkodók, szorgalmasak. Megtörténik azonban, hogy ezeket a kölcsönöket több esetben be is tábláztát ja. Ezért sokan abban a véleményben vannak, mintha ez az intézet nem csak a személyi, de föld, dolog (reál) hitelek kielégítésére is vállalkoznék. (Még inkább erősiti ezt a hitet az a körülmény, hogy a betáblázott kötvények alapján kamatozó és törlesztéses kötvényeket van jogosítva kibocsátani. És csakugyan pénzének nem jelentéktelen részét tényleg ily módon szerzi be.) A központ ennek kapcsán ád is törlesztéses kölcsönöket és pedig a következő módon: 10 éves kölcsönnél fizetendő félévre 6 50% egész évre 13% 15 éves kölcsönnél fizetendő félévre F95% egész évre 9'90% 20 éves kölcsönnél fizetendő félévre 4'15% egész évre 8-30% Az ily törlesztési kölcsön haladás lehet ugyan, de nem a legjobb, legkívánatosabb állapot. Megmondjuk okát is. 1) A törlesztési kölcsönöknél a kikötött i d ő rövid. 2) Ennél fogva a törlesztési részletek igen nagyok. Mi tehát a tenni való? Minden tudást, számítást, kínálkozó körülményt mozgósítani kell arra, hogy a kisbirtokosnak személyi, és más (föld, dologi, reál) hitelét rendezzük. Rendezzük oly formában, a mely a kis birtok természetének, erejének megfelel. A parasztság szomorú életviszonyának legöregebbik okozója: hitelének (adósságának kuszált- sága) rendezetlensége. Egészséges versenyt kell tehát támasztani azokkal az intézetekkel szemben, melyeknél a parasztság le van kötve. Azokkal a pénzintézetekkel, melyek nem azt nézik, hogy az adós, a kis ember boldoguljon, hanem azt, hogy a részvényesek mentői kövérebb osztalékot kapjanak. Ha látni fogják aztán ezek a részvényes-bankok, bogy a kis embernek igazságosabb, könnyebb, elviselhető hitelhez juthatnak : majd másképen fog álla ni a kis birtokok hitele. Ezt a versenyt az Országos Központi Hitelintézet már szerencsésen kezdi felvenni! A veres kakas és a kóborlók. A minapában arról irtunk, hogy ez a félelmetes »veres-kakas« sokszor szolgálatába fogadja a bosszuállást. No nem idegenkedik ő kegyelme a k ó b o r 1 á vándorlegényektől, koldusoktól, munka nélkül maradt hajléktalanoktól sem. Ezek ugyanis legtöbbnyire a csűrök szénáját választják szálló-helyül vagy az istálló padlását vagy még az istállót is. A keresztény hit tanítja: adj az utasnak szállást, nyisdd meg portádat a szegény hajléktalanok előtt. Helyesen van! Csakhogy módjával, vigyázattal, előrelátással kell ám e tanácsnak is megfelelni. Mert a jó Isten nem kívánja, nem is akarja ám, hogy mikor mi a keresztény szeretetet gyakoroljuk: akkor magunkra, családunkra, a községre veszedelmet hozzunk. Hányszor történt, hogy az okos gazda előre- vigyázatból nem akarta az utast az istállóba, vagy a padlásra engedni. A jó lelkű asszony megpuhi- totta a gazda szivét. És reggelre ott vihogott a veres kakas a faluban. Mert az a kegyetlen portéka szolgálatába veszi ám a pipát, a gyufát, a könyel- műséget. Jól tudja, hogy ez neki kezére adja a dolgát. Olyan eldurvult telkekről is hallottunk már. a kik a szállást vagy alamizsnát adó gazdának azzal hálálták meg jószívűségét, hogy szándékosan gyújtották fel a házat. No hát ez erányban nem kell sok szót vesztegetnünk. Csak épen figyelmeztetni akarjuk népünket, hogy a keresztény szeretetet nagyon okosan és bölcsen össze lehet egyeztetni az óvatossággal, elő vigyázattal. Azért lenne jó, ha az újonnan épült községházában olyan szállóról is lenne gondoskodva, hova a falun keresztül utazókat elhelyezni és vigyázatt alatt kellene tartani. p, __^ Ád ám. Horváth István egyetemi tanár annyira magyar volt, hogy még a bibliai neveket is magyarból származtatta és azt állította, hogy a bábeli nyelvzavar előtt az emberiség ősnyelve a magyar volt. Amiben igaza is lehetett, mert hiszen az ellenkezőt sem lehet bebizonyítani. Egyszer összekerült a pesti lutheránus pappal, a hires Kollár Jánnal, aki szerint viszont a tót volt az ős anyanyelv. Szólott Horváth : — Mikor az Ur megalkotta az első embert, a körötte- levő angyalok egyike megkérdezte a másikat, hogy vájjon ád-e az Ur életet is ennek a sárból való alaknak. Az Ur meghallotta a kérdést és odaszólt: »Ád ám !« És ezt a kifejezést adta névül az első embernek. így lett Ádám belőle ! — Nem úgy volt — felelte a pánszláv Kollár — az Ur azt mondta: Já dám! (én adok!) Idővel elkopott az első betű és igy lett .ládámból Ádám. Az első ember tehát tót volt, nem magyar. — Igazán igy volt'? — kérdezte Horváth. — így— No akkor már értem, hogy miért mondta az Ur: Megbántam, hogy embei-t teremtettem! Kollár bíborvörös lett a méregtől, de a nevetők Horváthnak adtak igazat.
