Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-04-06 / 14. szám
Megjelenik minden vasárnapSzerkesztéség és kiadóhivatal: SZATNIÁR, Szent István-tér 9. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ ES KIAIlOTI LUIIOVOS BODNAR GÁSPÁR Előfizetési árak: Egész évre ... 4 korona (2 frt) Fél évre .... 2 » (1 » ) Negyed évre . . 1 » (50 kr) V. évfolyam. , 1902. április 6. 14. szám. Mindenki védi a maga portáját... Megírtuk mi már nagyon sokszor azt, <i mit most újra szóba akarunk hozni. Hogy ugyanis minden polgárnak nem csak joga, de főben járó érdeke a maga tűzhelyének, földjének, becsületes, tisztes megélhetési eszközeinek védelmezése. Kötni való gazda az, a ki ölbe rakott kezekkel nézi. mint csipdelik, szántják le az ő tulajdonának egyes részecskéit időről- időre. A ki fittyet sem hány arra, hogy az ő termőfáira és egyéb jószágára a szomszédból káros befolyások, jogtalanságok történnek. A ki engedi, hogy saját portáján, mezején keresztül végig gázoljanak, utat törjenek. Magára vessen az a k ö z s é g is, a mely béhunyja a szemét az idegen, törvényes letelepedési kellékekkel nem rendelkező elemek előtt. A mely nem vizsgálja meg, vájjon a beköltözőnek van-e foglalkozása és feltehető-e róla, hogy saját munkájából és nem furfangos esze csavargásai után fogja kenyerét megkeresni. De jaj, még pedig kétszereresen jaj azon országnak is, a hol tárva-nyitva az ország kapuja, portája minden jött-mentnek. A mely ország nem mérlegeli földjének erejét, azon munkának nagyságát, határát, mely- lyel saját polgárainak kenyerét, életét biztosíthatja. Mindezen dolgok pedig egy igen érdekes eset alkalmából szöknek eszünkbe és igy pennánk alá. Az anglus népet ugyanis mindnyájan úgy ismerjük, mint munkás, élelmes és komoly népet. Azt is tudjuk, vagy hiteles emberek mondják, írják, hogy Angliában annyi a munka, hogy ott minden emberfiának dolgozni lehet, sőt kell. mert mindenkinek jut munkája. Most mégis az a hir érkezik, hogy $ o k az ember Angliában is. mert a világ minden részéből kezdenek odatódulni, ügy gondolkoznak bizonyára, hogy a hol annyi a a munka, melyszerint minden embernek dolgoznia kell, nekik is jut valami. Csakhogy az anglus nem bolond ám! Kezd körülnézni ez az okos nemzet. Úgy látszik a hozzájuk való bevándorlás, beözönlés kezdete is tyúkszemükre hágott. Az anglus fejét rázza és agitál, tiltakozik a bevándorlás ellen. A portákat nyitva hagyni nem hajlandó! Első én vagyok és senki más, gondolja az anglus. Már kineveztek egv királyi bizottságot is. Ez a bizottság meg fogja vizsgálni első sorban is. hogy hát milyen mérvű, nagyságú már az Angliába való bevándorlás? És aztán. mit kellene tenni, hogy törvényes utón megakadályozzák annak bekövetkezését, melyszerint az angol földön más idegen kapja ki a nép szájából a falatot, a kezéből mega pénzt és munka eszközeit. No kérem alázatossággal, mit szólallak erre azok a véresszáju, nagy emberszerető újságírók, a kik megkongatták a legöregebbik vészharangot, mikor a magyar né]) is fel jajdult. hogy: — Védjetek meg már az idegen bevándorlóktól ! Az emberszeretet, a műveltséget, a keresztény türelmet kiabálták felénk, mikor mi csak saját portánkat akarjuk megvédeni. Hogy a mi szánkból se vegyék ki az idegenek a falatot és ne foszszanak meg saját földünktől. Az anglus gazdag, művelt nép. Angolországban bőséges a munka, világra szóló a műveltség és alkotmányos, valamint keresztény érzés. És a hatalmas oroszlán, az anglus megmozdul, mikor saját létéről, jövendőjéről van szó.
