Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-03-31 / 13. szám
100 MAGYAR FÖLDMIVELŐ dési dijait a hatóság állapítja meg. Munkájuk nem drága mérnöki munka, hanem a kisebb birtokos viszonyainak megfelelően olcsó. A mezőgazdaságról és mezőrendőrségről szóló 1894. évi tizenkettedik törvényczikk a birtokhatár megjelölésére való felügyelettel a községi elöljáróságot bízza meg. E szerint az ilyen hozzáértő ha- tárbiró-féle emberekre most már nálunk is minden községben szükség van. Alkalmazásukról a községi szervezési szabályrendelet kiegészítésével lehet gondoskodni. Rendes évi fizetésük nincs, mert hivataluk nem rendes hivatal, hanem egy szép bizalmi tiszt, melyet gazdaságuk vétel mellett elvégezhetnek a minden egyes esetben a felek által fizetett dijakért. Az államépitészeti meg a kultúrmérnöki hivatalok mérnökei könnyen betaníthatják a köz- ségeh által választott embereket a teendőikre. Németh József. iéiiáéiiááéiiiiiiiiiéiéiiiiié.iiiiiiéáiii Csontos Dömötör bíró uram csöndes órái. — Olvastam a mi újságunkban, hogy Krétaszigetén az asszonyok, meg tán a jánynépség szövetséget alakítottak, a czifra ruhák, egyszóval az pucz ellen. Az élelmes ujságcsináló nyomban oda- higyesztette, hogy hát az ilyen szövetség felférne mán mint minálunk is. Nem tudom, a mijányaink olvasták-e, de való igaz, hogy nem ártana erről gondolkodóba esni. — Hadd lám mit mond a mi újságunk az világ folyásáról. Bizony, hogy most kezdődik a falusaiét igazándiba. Hej, ha a jó Isten szent irgalmassága ránk tekintene az magas égből. Egy kövér esztendő csak lökne valamit rajtunk, búzában borban egyaránt. — Ahhó ni! Olvasom, hogy az osztrák sógoroknál megregulázzák az papirbuzát. Az osztrák mindig élelmesebb vót, mint a magyar, annyibizonyos. Mi majd bevárjuk, miglen az osztrák sógornak sikerül a regulázás: osztég majd utánuk fordulunk. — Micsa, még a vón szép, ha a kinai háború mián összekapnának az szövetséges népek. No nem is kellene egyéb. Akko jöhet a kövér esztendő. Ments meg uram döghaláltól, éhségtől, de még a háburutól is 1 — Az a községi mérlegintézmény', a miről a mi újságunk irt. nagyon motoszkál a fejemben. Ez sem bolondság ám, a mit a határbirákról olvasok. De hát öreg vagyok én már erre, talán bizony félre is köllene állani. Akartam is, bizony nem sikerült, mert hát a falu nem akarta. — Legyen meg akaratuk. A mi újságunk is azt irta különben, hogy hát birónak lenni nem csak tisztösség, de kötelesség is. Hát ameddig a jó Isten akarja. X*.*, X+X, .X+X._X+X,,X+X. .xfx. X+X. X+X,.xfx, xtx .xix_ x.tx_ xtx..xtx._^tx._xtx..xtx. xtx. xtx. Xtx. Számtani tréfik «skolás fiuk részére. Azt kérdezték a mészárostól, hány juhot ölt le a múlt évnegyedben ? A mészáros így felelelt : — Először a juhaim felét öltem meg, ezenkívül még IV, juhot; másodízben a maradék felét és még ll juhot; harmad- és negyedízben is mindig a maradék felét és 1 juhot. Kérdés, mennyi juha volt a mészárosnak ? ■qnf U0S9ZSSO po^ ISMERETEK TÁRA. A villanyos vasút vagy mi a mennykő ? — Honnan, honnan komám uram? — Hát bizony én bent voltam a városban, már mint Szakmáron. — Osztég mi az újság ott komám uram? — El se tudom mondani, olyan újság van ott! — Ne beszéljen már koma ! — Hát pedig úgy van. A városban, az utczák- ban, a szekerek meg a kocsik közt szaladgálnak a vasúti kocsik. — Meg ne öljön már a csudálkozásban koma! — De ugyr van az koma, higyje el. De még ha vasút vóna. Mert hát annyit már magam is ped- zek, hogy a kocsit huzkatják a lovak. Ha vassín, vasút van alatta szalad az, mint az ördöngős masina. Azt is tudom, hogy vagyon vas lú is, mely gőzzel táplálkozik. Ez a gőzvasut. — Ugv vagyon koma! — Mert h’szen jártam én egy-két eskolát, osztég tudom, hogy a gőznek mekkora ereje van. Hát hiszen a mi határunkon is van akárhány gőzmasina, a ki a cséplő-gépet forgatja, hajtja. De komám, ez masina, a mék ott szaladgál most az szatmári ut- czákon, bizony, hogy nem ilyen masina. — Hát mi a menykő vasút lehet ez ? — Lú se huzza ? — De nem ám! Gőz se hajtja? — Bizony nem. — Hát mi a menkő hajtja hát? — Közel jár hozzá koma, mert mikoron én a városiaktól kérdeztem, hogy hát mi a ménnydör- gős menykü vonat vóna ez, hát azt felelték: villany vasút. Hát akkor talán mégis csak van köze a mennykünek hozzá. A tanító ur már régen, észrevéletlenül hallgatta ezt a szóbeszédet. Végre meg nem állhatta és oda lépett a komához és emigyen beszélt: — Csudásnak tűnik fel igv elsejére az a furcsa vasút, melyei Szatmáron most indítottak el. Látszólag magától rohan és pedig olyan eszeveszetten és nem is látjuk úgy, a mint szeretnők, hogy hát mi hajtaná; pedig éppen olyan természeti erő hajtja ám, mint akár a gőzöst és ezt az erőt a tudósok elkeresztelték villanynak, mert olykor villog, mint a menykő. Édes testvér ez a villany is egy avval, amelyik ott a felhők közt czikázik s azokat nyáron össze-visz- sza kavargatja, jobbra, balra tánczoltatja. Mindössze annyi a különbség a kettő között, hogy a villan}' szelidebb, alázatosabb, a mennykő pedig haragosabb, módosabb, szóval rátartóbb. — Mán iszen való igaz, hogy nagyon alázatos lehet az a villany-menvkű, amék ott Szatmáron azt a masinát hajtja, mer ippenséggel nem mutogatja magát. Csak úgy alkonyodás táján vettem észre, hogy mikor a csapófája végig szaladt egy dróton és holmi göbök alatt szaladt el, akkor mindig fel- sziszent, mint mikor valakinek a lábára taposnak és akkor még villogott is egyet-egyet. — Meginstáljuk aláson a tanító urat, azt tetszik mondani, hogy hát ippeg ojan természeti erő az a villany, mint a mék a vasutat hajtja, dehát sehogyse tudunk mi ezen eligazodni a komámmal, mer hát a vasútnál látjuk azt a természeti erőt vagyis a gőzt, de ennél a mostaninál nem látjuk a villanyt! — Az üt szeget a mi fejünkbe, hogy hát az egyiket lehet látni, a másikat pediglen nem lehet látni és mégis mind a kettő egyforma természeti erő vóna ? — Hát mit mondanának kentek ahoz, ha én most azt állítanám, hogy a gőzvasutnál se látják kentek azt az erőt, a mi azt a masinát hajtja ?
