Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-03-17 / 11. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 83 TáEOSi. A család őrangyala. Bakos Erzsók kipirult arczczal érkezett haza a gazdasági' ismétlő iskolából. Aztán leült a szoba egyik szegletébe, fejét lehajtotta és mélv gondolkodásba esett. Máskor nem igy volt. Meg se pihent, kiment a majorság közé; megnézte van e rozsé a tűzhelyen, kereste-kutatta, miben adhat kezére a jó édesnek. Most mély gondok közt, kipirult arczczal ül és|'hallgat. ÉjftMApia urának is feltűnt e szokatlan állapot, de ügyet sem vetett a leányra. Bizonyosan sokat tanultattak a gyerekkel az iskolában, mert hej, most már a fiatal generácziónak is tudás leszen a kenyere. Hanem az anyjok mód felett zaklatta a leánvzót. — Mi bajod van jányom v Ki bántott, ki sértett meg? Erzsók még mindig hallgatott. De végre nem tudott kerülőre jutni az édes kérdéseinek özönétől. — Nem bántott engem senki édes, mondotta lecsendesedve a leány. A mi iskolánkban nem bántanak senkit. Sőt mindenkivel jót tesznek. A tanító ur olyan szépen beszélt a mi segítő pénztárunkról, melyet már régen kidobolt a kisbiró uram. Hiszen tudja azt már édes. Aztán mikor el végezte a beszédet tanító uram kérdezte, hogy kinek az apja lépett már be ebbe az áldásos intézménybe. *í;Bokor Rózsi. Fulánk Piroska, Kö- kényesi Julcsa meg aztán sokan jelentkeztek .., hogy hál bizony az ő apjuk már bévan iratkozva. Most egy pár perczig nagy csend volt a szobában. — Csak én nem jelentkezhettem — mondotta aztán zokogó haldoklással a leányzó. — Ez a bajod Erzsók? mosolygott megköny- nyebbülten az édes. Hiszen arra még ráérünk. Tudod jányom, hogy van egy kis adósságunk, hát bi- zonyjmost nem tellik ... — De ha édes apámat szerencsétlenség éri, ha kihull a kasza, kapa kézéből, akkor majd elVeszik kis kunyhónkat, mert nem lesz a ki keressen. Hova lesznek édesék, ha baj éri apámat?... E pillanatban lépett be az ember. — Ugyan apjok. nézzed már ezt azErzsókot, miben töri a fejét? És röviden elmondotta az édes az Erzsók bánatának okát-fokát... Az apjok összehúzta homlokát, aztán megsimogatta leányának arczát és igy szólott. — No jól van jányom, mihelyt arra való garasaim lesznek ... beii’atkozom én is. — Nem úgy édes — ugrott fel a leány. Én A spanyol király és anyja már esztendeje, hogy gyűjtögettem egy pár garast. Tudja apám az ispánuréknál voltunk szilvaszedni az őszszel. Én oda adom apám-uramnak azt az összeget. Apám uram meg szépen elmegyen a községházára és beiratkozik. Egy pillanat alatt nyakába ugrott az apjoknak az áldott őrangyal, összecsókolta apja-urát, hogy mikor az édes ezt látta, a könyek csak úgy potyogtak szemeiből. És úgy történt. Másnap már beiratkozott Bakos ... Erzsóknál boldogabb leány nem volt a faluban. * * * — Apám uram. a pénzt bé kell ám vinni a Segitő pénztárba. így szólott a leány egy reggel. — Igen ám jányom. könnyű azt mondani, ha vóna — miből ? — De ez az első ám. apám uram! — Hej leány, leány, mondottam-e ugye. hogy nagy nyűgöt varrtál a nyakunkba? De hogy édes apám-uram. dehogy! íme itt van a gyűjtő lapja apám-uramnak. En a postán megvettem a bélyeget apró nkint, fel is ragasztottam, most aztán majd el kell vinni, mert készpénzül fogadják ám ezt. — Te leány, neked ördögöd van talán. honnan szeded a garasokat? — Édes anyjok- kal takarítottuk ám meg. Tojásból, vajból, korai csirkéből és igy tovább. — Angyal vagy te édes jányom, szólt Bakos gazda elérzé- kenyedve, igazi őrző angyal. * * * í Lélekszakadva , szalad a Bakosék háza Ifelé Túrós András ®kis biró uram. | — Baj van a jNagyerdőben Bakosiné asszonyom! Fa r vágás közben esett a .baj, de meg ne ijjed- *jen, nem nagy a szerencsétlenség, Bakos uram mindjárt itt lesz. A szegénv asszony majd halállá meredt. Erzsók sírva fakadt, de nem vesztette el lélekerejét... Bakos gazda csakugyan hazaérkezett. De a szekér hozta ám haza. Egy óriási fát vágtak ki és e közben történt a nagy szerencsétlenség. A fa rádőlt, bizony hogy kétséges, életben marad-e jó Bakos^ gazda ? Ágyba fektették, jelentették azonnal a segitő- pénztárnál. Az orvos ur is csakhamar megérkezett. Nagy baja lehet jó Bakos gazdának, mert az orvos ur nagyon komolyan súgta az asszonynak kint a pitvarban. — Legyenek mindenre elkészülve ! Bakos gazda még egy hónapig húzta. Ez alatt a legondosabb ápolásban részesült. A szükséget nem érezte oly nagyon a csapással sújtott család, mert hiszen a segitőpénztár gyámolította őket. Elég volt a fájdalmat viselni. Egy hónap múltán jó Bakos gazda kilehelte lelkét. Utolsó sóhajtása is az volt
