Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-03-17 / 11. szám
84 MAGYAR FÖLDMIVELŐ — Szegény jó jányom, őrző angyalunk! ... A gyászbaboruít család megkapta a segitő- pénztártól a 400 korona segítséget. A kis adósságot azonnal kiSzették... a házikó tehát övék maradt, az adósságtól fenmaradt összeget meg forgatják jószágban, konyhakertben, hogy magukat fen- tarthassák. Lám-lám ilyen a család őrangyala! (by.) Katona nóták. I. Kaszárnyába levél jött a bakának ; A levélre a könnyei hullanak. Az volt Írva a levélbe, Hej ! a szive majd megreped, »Mai nap volt esküvője. Másnak lett a szeretője Rég elhagyott légedet.» Kaszárnyából levél ment egy leánynak ; A levélre a könnyei hullanak. Az volt Írva a levélbe, Hej ! a szive majd meghasad, »Tegnap volt a temetése Elkísértük temetőbe Ott nyugszik a hant alatt.« II. Hej ! jól megyen dolga a katonának Kiváltképpen a tiroli vadásznak, Ha felteszi kakastollas csinos kalapját, A leányok meg-megállanak És utánna csókot hánynak, így megy dolga a tiroli vadásznak. Hej ! leányok ne nézzetek én reám, Van már nékem odahaza egy babám, Kökény szemű debreczeni csinos barna lány, Én Istenem be szeretem, Haza megyek el is veszem, Hogy ha ezt a rövid évet leéltem. Gerber Jenő. Jutalmat a hűséges cselédeknek és munkásoknak! Ezt mondotta Darányi miniszter ur. mikor a hűséges munkások ügyét vaskezekkel igyekezett megreperálni. Amint mondotta úgy cselekszik is. Évről évre bekéri a miniszter ur azon munkások névsorát, kik hosszú időn keresztül hűségesen, becsületesen töltötték, be hivatásukat. És hogy vannak még ez országban hűséges cselédek, jórayaló munkások onnan is kitűnik, hogy oly sok becsületes munkást jelentettek be, hogy valóban nehéz feladat volt abból a jutalomra és kitüntetésre a legérdemesebbet kiválasztani. No de a ki elmaradt az idén, sorra jön majd a jövő esztendőre. Mert nem kicsinyelni való dolog ám ez a kitüntetés, ez az elismerő irás. Ez az oklevél a munkás nemeslevele. Egy család drága ereklyéje, mely az utódoknak is azt fogja hirdetni. — Nézzétek, olyan becsületes apátok volt, hogy munkás nemesi oklevéllel tüntették ki. Az idén 500 családhoz köszöntött be e kitüntetés. Vármegyék szerint fogjuk apróra közölni azoknak neveit, kik a kitüntetésben részesültek. Hadd lássa ország-világ, kik ezek a derék munkások. Ab a uj-T ordavár m egy ében: Bajusz András (Nagy-Ida), Korán István (Alsó-Kéded), Vereb András (Felső Céce), Béres István (Felső-Gagv), Kis Kovács János (Kendi puszta), Kerekes András Arad vár megyében: Bue Pál (Boros- Jenő). Hoffmen Herman (Almás-Kamarás). Rusz Tódor (Simáiul), Todo Mihály (Talpas), Jovanás Demeter (Kurtics). Heckel János (Német-Pereg), Laczkó István (Megyes-Bodzás), Márton György (Nagy-Kamarás. Árvavár megyegében: Csapcsik András (Isztebne), id. Gurják István (Siroka), Fruxa Antal (Felső-Lehota), Halaj János (Lestine) Scensják sz. Krapec (Mária-Szárnya.) iiiéiáááiiiiiiiiiiiiáiáiiiáüiiáiiéiáiii Az öreg Nótárius szenteucziái. Tisztölt u j - ságcsináló Ecsém uram! A minapában Írásos levölöt kaptam Csontos Dömötör bagosi biró uramtól, melyben megpirongat, hogy hát miért hagyok fel a mi újságunkban az én »szenten- c zi á m»-mal? Bévallom, hogy ez a pirongatás a maga mi- voltjában igen jól esett; mert látva látom, hogy az én öreg tapasztalataimat mégis csak szemre méltatják az újságolvasó tisztölt közönsége. * * Nem hiába panaszkodik biró uram, hogy bizony még nagyon sok falu vagyonba hol a mi segítő pénztárunk ügyében a fülüket sem lógatták legyen meg. A múlt napokban voltam szekeren ügyes-bajos dolgaimban eg}' néhány községben. Kérdeztem egyik-másik atyafitól: — Hát kigyelmed belépett-e már a Segitő- Pénztárba'? — Nem tudok én arról instállom semmit. — Nem-e? — Nem bizony egy adtát se. Nem akartam lekorholni azt az elüljáróságot ott la szent helyébe, mert nem kenyerem szidni az elüljáróságot. De az utón úgy elfogott az visszaemlékezés bubánata. * * * Lám-lám, itt van ez az áldásos intézmény, melynél szebbet, jobbat, hasznosabbat talán még a szabadságot sem véve ki — nem kapott ez a nép. És még az elöljáróság meg sem ösmérteti. Hányszor van, hogy két garasért egy láda papirost kell összeírnunk, hogy egy kis kihágásért — miért napokat töltünk. És ime, ezért az áldásos intézményért, mely a népnek annyi könyit fogja letörölni, annyi elaggott ember öreg napjait megédesíteni — ezért csak úgy immel-ámmal legyintenek valamit. * ■* * Azért biró uram azt Írja nekem, hogy talán bizony kényszeríteni kellett volna a magyart, hogy a Segítőbe belépjen. Még effelől nem gondolkodtunk. de majd elmondom szentencziámat erre is. (Már a jövő újságszámban mi is felelünk e kérdésre! Szerk.) Jelenet Kínában. A szövetséges csapatok öt katonája elfog egy gazdag kínait és nógatják : A magyar: Kiáltsad : Éljen a király! A franczia: Kiáltsad: Éljen a köztársaság! A német: Kiáltsad : É1 jen a császár! Az orosz: Kiáltsad: Éljen a czár! Az angol: Nekem ne kiálts semmit, hanem add ide a pénzedet, te sárga kutya!
