Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-01-13 / 2. szám
2. szám. ÍV. évfolyam. Szatmár, 1901. január 13. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztésig és kiadóhivatal: SZATMÁR. Szent István-tér 9. szám. A kapnikbányai nagy tífusz járvány szomorú tanulsága. A mi újságunk is hirt adott arról a szomorú eseményről, hogy Szatmárvárme- gyének egyik nagy községében a magas Guttin havas aljában elterülő, regényes fekvésű Kapni k-Bányán nagy tífusz járvány ütött ki az elmúlt év utolsó havában. Százával feküdtek a szerencsétlen betegek és talán fekszenek ma is: és ugyancsak megtizedelte a rémséges járvány a község népességét. Az iszonyú csapás okait természetesen vizsgálni kezdették és állítólag azon tapasztalaira jutottak, hogy a baj onnan keletkezhetett, mert a község nagy része egy forrásvízből ivott, mely forrás a temető aljából fakadt. Lett légyen a dolog bármiképen, állapítsák meg a szakértők a dolog mibenlétét, a hogy tudományuk vezetik: minket ez a szomorú esemény arra késztet, hogy egy néhány szóval a községeket figyelmeztessük : az i vó-vizekre. Mert életünk, egészségünk fentartására olyan nagyfontosságu ám az ivó-viz kérdése, akár a kenyérkérdés. Nem kell itt tudós képpel magyaráz- gatni, hogy miért? Hogy miből áll a viz és minő szerepe van az ember testében, vérében a viznek. Azt majd egyszer talán tudós András bátyánk megmagyarázza újságunkban. Most csak arról van szó, hogy a községeknek első és fő gondjuk legyen arra, mely- szerint a lakosság jó ivó vízzel látassék el. De még a jószág is. Hiszen okos gazda tudja, hogy jószága is elhull sokszor a kétes becsű viz ivásától. Hál aztán az ember ? A gyermekek, kikről tudós emberek mutatták meg, hogy azért hagynak itt minket az ártatlan angyalkák, mert rósz ivó vízzel táplálják őket. A községi elöljáróság tehát vizsgálja meg gyakran a kutakat. A trágya-dombok mellett, közelében ne engedjenek kutat vájatni. A temetők körüli utakból meg éppen ne igyék senki emberfia. És ha a községek arra gondoltak, mint a hogy gondolniok is kell, hogy a lakosság egészséges, munkabíró legyen, hogy a jövő nemzedék is megállja e tekintetben helyét: azonnal foglalkozzék és pedig komolyan azon tervvel, mi módon lehetne artézi kutat f u r a t n i! Hogy mi légyen az az ártézi kút, azt ma már majd minden iskolába járó gyermek tudja. Hogy ennek megfúrása sem megy ám oly könnyen, mert roskodozunk a terhek alatt: azt is tudjuk. De ha a községek már most kezdik o gyűjteni reá az alapot, a költséget; úgy segíteni fogja az egyes községeket a föld- mivelésügyi miniszter is. Ez a mindenre kiterjedő figyelmű és nagy tevékenységű miniszter állam költségen szerzett egy néhány ártézi kútfúró szerszámot. Es pedig azért, hogy a szegényebb községeknek kölcsönözhesse, ha azok ártérzi kutat hajlandók furatni. így a fő-dolog meg lenne, a kutfárással járó egyéb költségek már nem oly elvisel- hetlenek. Hát jó lesz meggondolni mindezeket biró uramék, jó lesz a kapnikbányai nagy tífusz járványból a szomorú tanulságot levonni ! Hej, mert nagy aztán az áldozat, a mit a halál angyala követel a sok mulasztásért, hanyagságért!
