Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-01-13 / 2. szám
10 MAGYAR FÖLDMiVELŐ A gazdasági munkások segélypénztára. Mi végre való hát? A községházának nagy tanácsterme egészen meggyűlt hallgatósággal. Biró uram areza szinte kigömbölyödött, mikor látta, hogy még az asszonyok is érdekló'dnek a segély-pénztár eránt. — Jól tudom én azt — igy kezdette beszédét, hogy a magyar ember tisztába szeret azzal jönni, hogy hát valami intézmény mire való, mi haszna leszen beló'le vagy egyáltalán mit várhat tőle? Hát úgy is kell. Gondolkodni tudó ember ne menjen fejével a falnak, hanem nézzen egészen a dolog fenekére és aztán cselekedjék. — ügy vagyon, kiáltották sokan és lelkesen! — Ugyanazért nézzük csak meg jól a szegény munkás embernek, cselédnek, sőt gazdálkodó embernek is az élet ezer bajai közt. melyik is lehet a legnyugtalanítóbb, fenyegetőbb? Hát ugy-e bár atyámfiai, hogy annak még csak a gondolata is. hogy mi lesz velem, ha elöregszem, mi lesz, ha baleset ér, ha leesem lábamról, mi lesz özvegyemből, árváimból, ha fölöttem sirhalom borul: mondom annak gondolata is milyen gyötrő, hány és hány álmatlan éjjeleket okozó. Hát aztán, mikor ezek a szomorú esetek be is következnek! Nem érző szív, a ki ne óhajtana segíteni ilyenkor. Es mégis hosszu- hosszu idő kellett ahhoz, hogy létesüljön ez a segélypénztár, mely arra való: 1. hogy a munkás embert, a ki bizony öregségére nem"gyűjthetett — segítse ezen korban, 2. hogy azt a munkást is segítse, kit önhibáján kívül baleset ér. 3. segítse végre azon munkás özvegyét, árváit, a kik a dolgos apa elhunyta után bizony nem képesek önerejükből magukat fentartani. Valóban oly nemes, szép czél ez atyámfiai, melyet örömkönyek közt kell fogadni, két kezünkkel megragadni az alkalmat, hogy azonnal tétovázás nélkül belépjünk a segélypénztár tagjai közzé! Miért kell sietnünk a belépéssel? Azért, hogy a mi községünkben is miham a- rább lehessünk ötvenen beiratkozva. Ennyinek kell összeállani, beiratkozni, ha azt akarjuk, hogy a mi községünkben is megalakuljon a helyi bizottság. Már pedig a helyi bizottság megalakítása feltétel ahhoz, hogy a jótékony intézmény megkezdje működését. De azért is kell sietnünk a beiratkozással, mert hiszen telik ám az idő, aztán a baleset sem jelenti be magát előre, meg aztán halandók is vagyunk. Mentői előbb szerezzük meg magunknak azt a nyugalmat, hogy biztosítva vagyunk, annál édesebben esik a munka, annál több örömöt szerzünk családunknak. Kinek lehet hát beiratkozni? Ennek az áldásos segélypénztárnak tagja lehet minden férfi vagy nő. kinek van munkás igazolványa vagy egyáltalán mint gazdasági cselédnek cselédkönyve van. De atyámfiai balul magyarázzák ám azt sokan, hogy hát csak ilyeneknek lehet beiratkozni. Beiratkozhatik mindenki, a ki gazdálkodással foglalkozik. Teszem fel Köcseg Péter gazda se nem cseléd. se nem szorul arra, hogy munkás igazolványt váltson. De azért bizony okosan cselekszik, ha Köcseg Péter gazda is tüstént beiratkozik. Mert hát bizony nem akar ő kegyelme, se jó magam a gyermekeim irgalmából éldegélni öreg napjaimra. Meg baleset, szerencsétlenség idejében is felemel, vigasztál az a gondolat, hogy hát ezt a kis összeget a segélypénztárnál én kovácsoltam, rakosgattam össze. Koporsóm zártáig gondoskodva van tehát, hogy koldulnom nem ketl. Mert bizony a kész elfogy, még ha hatszor olyan nagy telke is van valakinek, mint Köcseg Péter gazdának. — Bizony, jól mondja bíró uram. Nem adok bele három napot, rendbe leszünk mi ötvennél többen is. — No én meg majd tovább folytatom a szóbeszédet, hogy megérthessük jól a többi tudni valókat. Egy-két szó az olvasásról. Azt már mondani is felesleges, hogy más világot élünk, mint apáink éltek... Nagy haladási észlelünk minden irányban, vigyáznia kell az egyszerűbb, csak népiskolát végzett embernek is, hogy valahogyan el ne maradjon, mert különben idegen lesz saját községében is. A haladásnak egyik fő-fő eszköze: az olvasgatás. Hát meg kell adni, hogy ebben az eszközben mai napság már nincs is hiány. Bőségében vagyunk az újságoknak, a könyveknek; ma holnap könnyebben hozzá juthatunk a szellemi táplálékhoz, mint a kenyérhez. Csakhogy természetesen úgy a népeket egyetemben, mint az embert külön-külön csakis az igazi haladás boldogíthatja. Ennélfogva csakis az egészséges, üdvös és arra való szellemi táplálék, tehát olvasás válhatik egészségére a léleknek és szívnek egyaránt! Nemde, atyámfiai, az okos gazda kiválasztja a maga számára azt az élelmi szert, melyről tudja, hogy egészséges, jó és romlatlan. Így kell tennünk a szellemi táplálékkal, az olvasással is. A rossz újság, rossz könyv sokkal hamarább megmételyezi önmagunk és családunk erkölcsét, mint a hitvány, romlott eledel az egészségünket. Azért szeretettel figyelmeztetjük népünket, hogy csak olyan újságot, könyvet fogadjanak be családi tűzhelyükre, melynek igaz egészséges voltáról meg vannak győződve. Az a fő kérdés azonban — ugy-e bár atyámfia, hogy liát melyik a jó újság, az egészséges könyv ? Sokszor kivid czifra, könyvek, újságok belül mérget rejtenek. Eszre sem veszitek, hogy csúszik gyermekeitek ártatlanságához a mézes-mázos beszédű iró-ember. Hogy felkavarja szivetek nyugalmát ! Azért legbiztosabb, ha Olvasó-körök létesülnek. Ezek kebelében alakítunk egy kis könyvtárt. A könyvtárba pedig olyan könyveket szerzünk, melyeket ahhoz értő emberek már olvastak, megbíráltak és jóknak találtak. Újságot is csak olyat hozatunk, olvasunk, melyről megbizonyosodtunk, hogy becsületes szándékú. Ott a lelkész, tanító urak, azoknak hivatásuk, hogy a népet ezekről felvilágosítsák. És csak olyan uj- sógot tűrjünk meg házunkban, mely a jó Istent, a vallást, a hazát, az erkölcsöt, a szemérmet, a törvén}' iránt való liszteletet becsülésben tartja. A mint észreveszszük, hogy e tekintetben valamelyik újság vagy könyv gyanús; nyissunk neki ablakot vagy ajtót és dobjuk a szemétre! Ne olvassunk sokat, de a mit olvasunk azt emészszük, értsük meg és fordítsuk hasznunkra. Az olvasott szép dolgokat is fel lehet ám váltani és értékesíteni. Itt van az idő, mikor időnk van az olvasásra Hát atyámfiai — jól szívleljétek meg azokat a dolgoka, miket itt nektek az olvasgatásról elmondottunk!
