Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1901-03-10 / 10. szám

76

MAGYAR FÖLDMŰVELŐ

TÁECZA.

A rák és íia.

(Mese.)

Korholta keményen,

Szidta mint a bokrot, Fiát az anya-rák,

Szinte csak úgy porzóit... »Te ilyen, te olyan,

Miért jársz mindig hátra'? Miért nem hallgatsz már Az okos tanácsra ?

Nem mondtam-e százszor Intlek ezerszer is:

Mint a többi állat.

Menj előre te is!«

Szivére is vette ügy látszik az igét A kis rák, mert ime Eget-földet Ígért.

Fogadta erősen:

Hogy igy tesz, hogy úgy tesz, Anyjának panaszra Több oka már nem lesz. De im elindulnak,

Legeiül az anya,

S lábát szokás szerint Hátrafelé rakja.

A fiú látva ezt,

Mit ígért, — feledi ;

Hej, de a rossz példát Azt legott követi.

S mennek szépen, rendben »Hátra« mind a ketten.

Hja! mert a jó tanács Sikert csak úgy arat, Hogyha jó példával Te jársz elő magad!

Petheő József.

Régi magyar kalendáriom.

Érdekes régi kalendáriom került napfényre egy öreg lelkész könyvtárából. 1790-ből való, alakja kis zsebkönyvhöz hasonlít. Az első lapján ez a czim olvasható fekete és piros hetükkel:

»Házi és úti uj és ó Kalendáriom Krisztus Urunk Születése után 179ü-ik esztendőre, mely 365 napokból álló közönséges esztendő. A Pólusnak 48 gradusig való magassága szerént Magyar Országra, Erdélyre és rész szerént az ő szomszéd Tartományira alkalmaztatott Stanislaus Dubranovszki mathematikus által. Hozzája adattak a’ kedves Olvasóknak kedvekért ebben az esztendőben is valami Hadi történetek és az Aranyoknak a’ mostani rendelés szerént való uj Táblája. A’ régi Lőtsei formára. Nyomatíott Győrben, Streibig József priv. Könyvnyomtató által.«

Ezután a naptári rész következik, melyet érdekessé tesznek az egyes hónapokhoz fűzött" versek. A többi közt igy szól a január havi vers:

Minden jól kívánok szivemből mindennek,

Hazánk szerető belső, külső Kendnek,

Egész esztendőben gazdagnak, szegénynek,

Szálljon menyből rajok áldása Istennek.

A márcziusi vers •

Nem hagyja el soha Farkas farkasságát;

Barna barnaságát: róka rókaságát,

Bár bors-törőbe törd eb’feje vadságát,

Meg nem jobbíthatod vére’ hamisságát.

A májusi vers is érdekes:

A pénz emberség ma, a ruha tisztesség,

Lr a’ neve kinek pénzében a’ bőség,

TE a’ neve a’ kit le-nyom a szegénység,

Csak a’ ringye rongya más keserves szükség.

A leányokra is gondol a versek írója; október havában igy emlékezik meg róluk :

A’ ki kerül hátra, nem esik utában,

A’ ki imádkozik, nem késik dolgában,

A’ ki várakozik, még jót nyér vártában,

Várt Leány várat nyér, nem marad pártában.

Elmondja ezután a kalendáriumcsináló, hogy a farsang 6 hétig tartott, a fiatalság tehát eléggé kimulathatta magát. A leányok közül pedig azok, kik nem mentek férjhez a farsang alatt, vagy nem lettek jegyesek, vigasztalást találhattak az októberi kadencziában. A sáskák pusztítását többször felemlíti az öreg kalendáriom egyéb veszedelmekkel egyetemben. E szerint 1319., 1690., 1693., 1720., 1746. amaz esztendők, melyekben a sáskák nagy pusztítást vittek végbe. Nagy földindulás volt 1523-ban Erzsébet napján, úgyszintén 1784. április 11-én. Az 1534-iki esztendőt olyannak említi, melyben a drágaság nagy volt. 1662-ben az árvíz sok kárt tett. 1709.,

1719., 1738. években nagy döghalál uralkodott. Utolsónak van említve, hogy 1788. február 9-én elkezdődött a törökkel való háború.

•4, ,4» -4* *4» -4» -ír, -ír, »4* *Á» -4* -4» -4. -4» -ín -4» *4« -4» —4* -4» -í» -4^ *4* -4* -4* -4» -4- -4* -4* -4* -4- -4- -4* -4' '4* *4* -4- -4* *4» -4* *4*

Csontos Dömötör bíró uram csöndes órái.

— No csakhogy má’ hozzá juthatok ügyes-bajos dolgaim után, hogy egyben másban kövérithessem — ösméreteimet.

— Hadd’ lám elsőben is az öreg Nótárius mit mond? Ni te má’ mi- ótától hallgat! Bizonyára infiluzábá’van, vagy.hogy a csudába hijják azt az úri rendű betegséget?

— Az ám a ki áldóját, avval a mi segítő pénztárunkkal nem tréfálnak! De nem ám ! Imbol szegény jó Csirke Mátvás után (a kit tudniillik halálra döfött a jószág) következik a másik szerencsétlenség. Olvasom pediglen emigyen:

— Eddig segítő pénztárunknál 15 balesetet jelentettek be. A másik halálos baleset György András cselédet érle Tápió-Györgvén. Nevezett a kertből pisztolylövésekkel akarta a varjukat elriasztani. (No ez eránj’ban való tilalmat én is mele- giben kidoboltatom.) A fegyver azonban véletlenül elsült és szegény cseléd rövid szenvedés után meghalt. Vagyontalan özvegyet és 7 árvát hagyott hátra. A 400 korona segély családja részére már el is küldetett!

— Becsületes, emberséges mivoltu intézmény, asz’ mondom. Én azért igyekeztem idejében behozni ezt a segítő pénztárt minálunk is. Hál Istennek van is eredménye. No egy kettő még mindig vakargalja a füle tövét. De aztán majd ha a szerencsétlenség meglegyinti, bizony bizony, Isten látja én nem leszek felelős. De felelősek lesznek majd azok az elöljárók, a kik még most sem ütötték nyélbe a dolgot. Mert hallom, hogy ilyenek is vannak. No de olvasom tovább, hogy hát

— A mi segítő pénztárunk már eddig is közel fél millió embert biztosított. Az alapitó tagok is szépen gyűlnek. (Enyje be jó, hogy ráakadtam!)

— Mert a minapában egy, bizony elég jó módú földes gazda az erányban tett kérdést, hogy hát ő beiratkozhatik-e?

Olvasom. Tagja bizony! Mindenki, a ki a földművesek sorába tartozik. Minden munkás, napszámos, szakmányos. cseléd, szolga, béres, hónapos, kocsis, csordás, gulyás, kanász, pásztor, erdő-munkás, kubikos, és tag lehet minden gazda is, akármennyi földje van is. Hát az asszonyok ? Persze, hogy igen ! Hát a leányok! No biz igen. A bírókról, már mint például én magamról nem is szólok, mert azoknak kötelességük belépni. Mán pedig, a ki 14 éves elmúlt, de még 50 el nem múlt beléphet.

— Akkó bizony már egy milliónak is be kellett volna iratkozni. De jól mondja az én újságom :

— Tudjátok atvámfiai, bogy a mi jó, szép, áldásos, rendesen mankón szokott járni. Azért kell osztég olyan hosszú idő, hogy mindenütt elterjedjenek.

— Szentül úgy is van a ! Csak már Nótárius uram is folytatná szentencziáit.