Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-02-24 / 8. szám
MAG YAK FÖ1 .DMIVELŐ fib TÁROZJL Jó az okos ember a háznál... János gazda pányvára csapfa szürkéjét, ő meg jó maga bement a mezőről az erdőbe, hogy fát vágjon. Mire visszatért — a szürke eltűnt, akár a föld nyelte volna el. Nagyon elkeseredetten vakargatta fejét János gazda és azt se tudta jó formán, bogy mitévő legyen? Elindult hát keresésére, v.ssze-vissza járta a határt, de embert sem talált, nem hogy lovat. Végre szembe jött vele egy lovas ember-. Nem látott kend jöttében egy szürkét, kérdezi lehangolva János gazda. — Nem biz én fő’di. Talán elvesztette kelmed ? — El biz én; sehol sem lelem a czundrát, pedig már tűvé tettem... mindenütt kerestem. — Mindenütt? — Mindenütt én! — Oda fenn a csó- kafészekben is? — Enyje — a ki lelke van kendnek — toppantott haragos indulattal János gazda. Hát igy kell a szegény ember baját kifigurázni? Emberség ez? Magyar emberhez illik-e la ? — Ne haragudjék kend. En éltem már egy néhány napot, úgy fit) esztendőket. Nincs is szándékomban a kend baján dévajkodni. De öreg tapasztalatom,hogy az elveszett jószág rendesen ott van. hol az az ember nem is álmodja. — De hát a jó Isten szerelméért; az a bitangló szürke csak nem repült fel oda a magas fellegbe vagy mit is mondok, csókafészekbe? Hiszen a szekeret is alig bírja huzni, ha egy kicsit magrakom fával. — Már én csak a mondó vagyok, próbálja meg kend, nézze meg ott a csókafészekben, talán bizony még megleli a lovát. Azzal tisztességesen köszönt a lovas ember és elvágtatott. Ott maradt azonban János gazda, akár egy czövek, melyet a kemény földbe ütöttek. — Teremtő szent Istenem, mitévő legyek már! Ez a vén ember vagy tudja, hogy hol van az én szürkém, vagy bolond, vagy babonás — vagy mi a ja Isten csudája! így töprengett jó János gazda sokáig, mikor aztán újra neki fohászkodott. — Hát hogy a csudába mászszak én fel erre a magas fellegekig nyúló fára? Eelmászni csak felmásznék, mert hej — púja koromban sok madárfészket kireperáltam. De ha aztán csúfot fogatt velem az a vén bolond, osztég megtudja a feleségem, a pujáim. a falu . . . bizony hogy a község csulja leszek. Ujjal fognak reám mutatni : — Ni a sok madártojás pusztításért, igy büntette meg az Isten! VII. Edwárd, az uj angol király. A káros ember azonban nagyon sokra képes János gazda is egy nagyot sóhajtott és ráveté fejét, hogy felmászszék a csóka fészekhez. Mint egy madártojáslopó gyermek, ugv kúszott fel a szédületes fára. Elfáradt, mire feljutott. Kissé megpihent, ügyet sem vetvén még a fészekre. Mikor aztán a magasban körül néz a rengeteg mezőtérségen . . . olyat kiáltott, hogy majd leszaladt maga is a fáról. — Ni te má, élélamott legelészik az én szürkém ! A bizony hogy megtaláltam a szürkét . . . Mint egy mókus, oly gyorsan kúszott le most János gazda a fáról. Szaladt, szaladt megállás nélkül azon irány felé, a hol az ő szürkéje olyan nyugodtan legelészett. Végre előtte állott — a szürke. Nagyot morgóit reá János gazda, aztán ostorával is éreztette, hogy szörnyen haragszik reá... Visszaindulva az utón is kapott még egy néhányat a szürke, mi közben mondogatta is János gazda. Mégis jó az okos ember a háznál. .. Bizony úgy van. Az a vén ember se nem volt bolond, se pedig babonás. Annak természetes, józan, magyar észjárása volt. Hát hiszen, ha az inzsellér urak tudnak számítani» a magyar ember is tud ám. A fára azért küldötte persze tréfásan — az az öreg ember János gazdát, mert ezt már ő is próbálta. Mivel a magasból pompásan be lehet látni a határt, igy a szürke is szembe tűnhetett — a legelőn. A falubeliek csakugyan megtudták János gazda esetét. Úgy a téli estéken van is folyton- folyvást szekérozás, tréfálkozás. Ilyenkor János gazda büszkén pederi meg bajszát és mellét verve mondogatja : — De a csóka fészkét meg se néztem! — De a csóka- fiakért mászott fel kigyelmed — kötekednek. — Nem én, hanem a szürkéért. Es azt meg is kaptam. — A csóka fészekben ? No erre aztán kitör az indulat János gazdából Hanem aztán lecsendesedik és ő is — mosolyog. Vas Gereben után Bodnár G. Harangjelzés a viz alatt. Fontos földedezés hire érkezik Amerikából, mely ha beválik, hivatva lesz arra, hogy jövőben a hajőössze- ülközéseket, hadihajók felrobbanását, stb. megakadályozza Flisha Gray, ismert bostoni fizikus olyan készüléket szerkesztett, mely lehetővé teszi, hogy a harangjelzéseket a viz alatt húsz kilométernyi távolságra átplántálja. F.z a találmány, ha csakugyan jó. lehetővé fogja tenni, hogy a hadihajók, tengeralatti hajók közeledését idejében észre, vehessék és védekezhessenek. Épp úgy megakadályozhatja Gray készüléke azt is, hogy hajók a tengeren ködös időben összeütközzenek.
