Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1901-02-24 / 8. szám

MAGYAR FÖLDM1YEI.0

59

legyen, az ő falujában csak kelten akadtak, kik beiratkoznának. így bát ott helyi bizottság nem alakulhat ?

Se baj, gazd’uram ! A törvény nagyon figyelmes ám. Felhatalmazta a földmivelésügvi miniszter urat, hogy a helyi bizottság teendőivel a községi elöljáróságot bízhassa meg. Ott tehát, hol helyi bizottság nincs az elöljáróságnál, a hol pedig ilyen működik, mindig a bizottság intézőjéhez kell fordulni.

Látom, hogy a jegyző uram szívesen ad felvilágosítást, a mire nézve még szükséges, hát én is kérdeznék valamit, szól egy tehetős gazda.

— Kész örömmel felelek.

— Igv olvastam az újságokban, hogy a törvény a gazdára is rótt ám kötelezettséget.

— Nemkülönben gazda uram. A törvény megszállja, hogy a gazda a szolgálatában álló minden egyes gazdasági külső cseléd után a segélypénztárba évenkint és előre 1 kor«na 20 fillért fizessen he.

— De persze a cseléd fizetéséből ?

— Nem ám, gazd’ uram. Fzt az évi 1 korona 20 fillért a cseléd bérébe betudni, vagy annak megfizetésére a cselédet kötelezni: büntetés terhe alatt tilos. Tizenöt napi elzárás és 200 korona büntetés pénz dukál annak a gazdának (munkaadónak), a ki ezt megpróbálná.

— Es ezek a gazdasági cselédek, kikért a munkát adó fizet: mily kedvezményben részesülnek ?

Mindazon kedvezményekben, melyekben a rendkívüli l a g o k.

— Hát ezek kik lehetnek? Nem hallottunk még róluk.

— Szándékosan hallgattam róluk, áll elő a biró ur, mert azokkal külön szeretek beszélni. Nehogy összekeverjük a dolgokat. De látom, többen vannak itt, kik azokká lehetnek, hát rövidesen fel- fejtem.

A ki évenkint egy koronát fizet a segítő pénztárba, az rendkívüli tag. A rendkívüli tag vagy az elöljáróságnál vagy a helyi bizottságnál jelentkezhetik. Itt beírják neveikét, értesítik aztán a belépésről a központot, mire megkapják a kiállított tagsági igazolványt. Ez nekik épen olyan becses, mint a rendes tagoknak a tagsági könyvecske, azért jól meg kell ám azt őrizni. A rendkívüli tagság arra az esztendőre szól, mikor a belépés történt. Ha a rendkívüli tag a következő esztendőben is ilyen tag akar lenni: újra jelentkezni és természetesen fizetnie kell az egy koronát a helyi bizottságnál. Ha aztán a rendkívüli tagot baleset éri vagy szerencsétlenség folytán rokkantság vagy pláne halál éri: olyan segélyre van joga, mint a rendes tagoknak.

— Hátha a gazda azt akarja, hogy külső cselédje a segítő pénztárnak rendes tagia legyen?

— Derék gazda az ilyen! Ha lefizet egyszer és mindenkorra ajándékul legalább 50 koronát valaki : akkor a segitő-pénzlár alapító-tagjává leszen. Ha pedig a gazda alapitó-tag, akkor fizeti cselédje helyett a rendes tagsági dijat. De már ennek felét betudhatjuk a cseléd bérébe s ilyen esetben ez Htán a cselédje után az 1 korona 20 fillért rendkívüli tagsági dijat lefizetni nem tartozik.

— Igaiságos dolog ez.

— Hanem most már kezdjünk ám hozzá a be- iratáshoz.

Igen szép dolog következett most. A derék falubeliek ugyancsak elvoltak készülve a beiratásra. Rendben volt írásuk, pénzük, úgyszólván semmi fennakadás nem történt.-- Hanem azért — szólott biró uram, még egy estére gyűljünk össze, mert van még egy kis nyomatékom, a mit rá kell tennem a mérőre.

Ott leszünk, mondották az emberek.

A szántás-vetés, mint gyógyító hatalom.

A szántó-vető emberek fárasztó, nagy munkát végeznek. Tűrniük kell a gyilkoló bőséget, a dermesztő hideget; vihart, esői égzendülést — meg- kell áin nekiek szokniok.

Es mégis ezen emberek közt találunk legtöbb egészséges embert. Szinte emelkedik a lelkünk, mikor látjuk egészségtől duzzadó arczukat. izmos karjaikat..

Mert övék a nagy természetnek kincsei. A pompás, friss levegő, a harmatos reggelek, a virág illat, a mezőségek oezeánjai — mind az övék...

Nem úgy, mint az iparosok, kik egészéletük- java részét ott töltik a bűzös, rossz levegőjű műhelyekben, gyárakban. A kik úgyszólván alig ismerik a jó levegőt, a természet nagy kincseit. Mert csak talán vasárnapokon jutnak hozzá, ezt a napot meg- rendesen elmulatják — a vendéglőkben.

Nem úgy, mint azok, a kik szellemi dolgokkal, foglalkoznak, a hivatalokban, irodákban, a kik eszükkel keresik kenyerüket, kik ölő szellemi harczaik- ban nem csak nem élvezik a természet nagy kincseit, de a nagy városokban, abban a nyomott, fuladt levegőjű városokban, tönkreteszik magukat, különösen pedig idegeiket.

Persze ezek aztán futnak falura, mikor lehet Hej, mert csak a falusi levegő gyógyító, mondogatják. Es csakugyan mohón szívják aztán magukba a falusi levegőt, mely egészen más szint ad a városi embereknek.

Tehát idáig is köztudomású volt, hogy a falusi levegőnek gyógyító ereje van.

Hanem hát atvámfiai, halljad csak: legújabban már a szántás-vetést is gyógyításra akarják falbasznál ni.

Az újságok telve vannak-e kérdéssel és halljátok ennek a dolognak fele sem tréfa.

Doktorok, orvosok jelentik ki, hogy a szántásvetés kitűnő orvasságnak bizonyosodott.

Kiknek, milyen betegeknek, fogjátok kíváncsian kérdezni.

Hát lássátok a mai világban sok ember van a ki talán nagyon sietett élni; vagy oly nehéz szellemi munkát, Írást vágy számadásokat végeztek, hogy az eszük e miatt meghibbant. Hiszen beszéljünk magyarul. A falunak is meg van a maga bolondja, de bej bát még a városokban, különösen a nagyobbakban, bizony százával találhatni.

Alig bírják ezeket a szerencsétleneket elhelyezni az őrültek házába. Szomorú egy ház ez: ennek lakója bizony legtöbbször ott vész el, mert nem lehet őt kigyógvitani. Sokat próbálgattak jobbra- balra, talán egy kis időre sikerült is őket észre téríteni, de csak visszaestek abba a rengeteg éjji sötétségbe.

A tudós franezia doktorok mostanában aztán igy gondolkodnak:

— Vájjon, ha ezeket a szerencsétleneket ki- vinnők a mezőre és kezébe adnék az eke szarvát, vájjon mit tennének ? Próbáljuk meg. És ugv tettek, a mint gondolkoztak.

A bolondok háza szomszédságában gazdaságot rendeztek be. Es a szerencsétlen embereket munkába fogták Es mi történt? Nagy készséggel láttak a munkához. Vidáman szántogattak, kapálgattak. Az a nehéz komor fekete felleg egyszer csak tünedezni kezdett a szerencsétlenek homlokáról. A szem vidult. A munkakedv azt mondotta nekik: Hát hiszen bennetek még élet lakik. Hát mit bolondoztok. Egv- szerre csak eszmélni kezdenek, vágyódnak ki az életbe, családjukat emlegetik.

Ezt tapasztalták s hires doktorok!

Hát bizony Isten áldása lenne, ha ez a nagy gyógyító hatalom nálunk is ilyen csudákat mivelne. Hej sok szánalomra méltó ember áldaná érte a jó Istent és sok gyászba borult család lelkeemelkednék ki a szomorúság tengeréből.

Azt hiszszük ezt a gyógyító hatalmat hazánkban is felhasználják majd!