Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-02-17 / 7. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 52 menni, hagy semmi baja ne essék. A többit majd megtudja később. A tiz hektoliter szerencsésen meg is érkezeit Angliába s gróf Károlyi István csak akkor értesi- tetle a küldeményről a velszi herczeget, amikor a pinczemester jelentette, hogy a szállítmány olyan állapotban van, amely méltó a »velszi« herczegbez. Evek múlva gróf Károlyi István a velszi herezeg vendége volt. Akkor derült ki, hogy az angol trónörökös mennyire megbecsüli az érmelléki bakatort. Kivételképpen (igy szólt a velszi herczeg gróf Károlyi Istvánhoz) s csak mivel ön itt van kerül az asztalomra érmelléki bakator, hogy abból vendég is ihasson. Mert máskülönben csak akkor szabad föladni, ha magunk ebédelünk. Nekem se kell más bor s én is úgy osztom be. hogy eltartson, mig élek. A legnagyobb adó. Az adóról még csak hallani sem szeret a magyar ember. Ha ajkára veszi is e szót, csak keserves panaszképen ejti ki. Szó sincs róla nehéz- teher ám ez a szegénynép vállán, de hiába meg kell adni Istennek, ami az Istené és a császárnak, ami a császáré. De még ezt a tekintélyes summát is leszúrná valahogy a gazda, ha adóját elég esztelenül önmaga nem szaporítaná. Sokaszlja pedig terheinek számát, gondatlan költekezés, urhatuámság és a divat hóbortos majmolása által. Azt szokták mondani, hogy szegényember kezéből nem igen fújja ki a szél a bankót. "Én úgy tapasztaltam, hogy nem a szél hordja el a nép tenyeréről a pénzt, hanem hogy maga a nép szórja azt el gondatlan gyerek észszel. Igen! Nem ismeri a magyarnép a takarékosság erényét. Költekezik nyakra-főre, beleveri magát az adósságba, hogy alig tud kigabalyodni belőle. Népünk legnagyobb része csak a mával törődik. Hogy holnap is nap lesz, arra nem gondol. Istenre és a sorsra bízza magát, pedig tudhatná, hogy Isten is csak úgy segít bennünket, ha tenmagunk is közre működünk. Ez az oka aztán, hogy egy rósz termés, egy kis betegség menten földresujtja a jövőjével nem törődő gazdaembert. Pedig ha bőség idején félre tenne egy két forintot a «hétszük esztendőre* meg sem érezné jóformán az ilyen később fajta csapásokat, mert a takarékosság leghatalmasabb ellenszere a nyomornak. Okos ember úgy költekezik, hogy jusson is, maradjon is, az az nem nyújtózkodik tovább, mint a mennyire a paplanja ér. Balga, lelkiismeretlen ember az ki minden keresményét felemészti, elkölti, ki minden garasát magára szedi, vagy a csap alá temeti, avagy a gyomrába pakolja. Különösen az asszonynépségnek főbenjáró hibája, hogy mindent megvesz, a mihez — habár csak látszólag is olcsón juthat hozzá, összevásárolnak tücsköt-bogarat, amire még az unokájoknak sem lesz szükségük, de megveszik, mert a Mpjsi olcsóáron kínálja, Ez nagy hiba, mert minden olyan költekezés, meiyre égető szükség nincs, — káros pazarlás. Azt sem hagyhatom szó nélkül, hogy népünk, különösen a fehércselédek, a maguk kezével font, szőtt és hímzett régi szép nemzeti viselet helyett, külföldigyárakban készült szúnyoghálóra kaptak. Pedig tudhatnák, hogy csak a rossz bornak kell ezégér s hogy csak a páva hordja farkán minden ékességét. A gazduramék korcsmái kontójáról, meg a kártvaspillerek eszeveszet pazarlásáról most nem is szólok. A hangyák, méhek, ürgék stb. oktalan állatok mind takarékosabbak az embernél. De a legszebb példát maga a Jézus adta a takarékosságra, midőn t. i. a kenyérmorzsákat is összeszedegette, hogy semmi eine veszszen! A természet maga is okosan gazdálkodik javaival. A lehulló falevelek trágyául szolgálnak a földnek. Nem igy az ember. Ha nincs pénze, vagyona elégületlenül zsörtölődik, panaszkodik, jajgat és sir, ha pedig felkapaszkodik a jólét szekerére az az kedvező anyagi körülmények közé jut, akkor nem tudja megbecsülni holmiját s gondatlanul költekezik. Ez az eszeveszett pazarlás magyarnép legnagyobb adó j a. A nép fin. JÓ EGÉSZSÉG. ä szélütés. Láttátok-e, mikor a villám a leghatalmasabb fát egyszerre pozdorjánná töri, megsemmisíti? És láttátok-e, mikor az életerős, hatalmas ember, az ki száz esztendőt Ígért: egyszerre, mintha villámtól sujtatnék össze rogy és abban a szempillantásban meghal? Hát azt a láthatatlan villámot, mely az életet igy egyszerre kioltja rendszerint szélütésnek, gutaütésnek nevezik. Mi a teendő olyankor, mikor a szélütölt ember még életben van ? Igen fontos itt az okos védekezés, mert hiszen egy ember életet menthetünk meg okossággal és körültekintéssel. A környezetesnek vagy bárkinek, a ki az első segítséget nyújtja, első teendője, hogy a betegét á 11 ó helyzetbe hozza! A guta vagy széltől ütött ember arcza ugyanis vérpiros vagy sötét kékes; ajkai is vérrel teltek és egész testében forró. Ebből megállapították az orvosok, hogy a guta vagy szélütés semmi egyéb, minthogy a vér hirtelen a fejbe tódul és az erős tődulásban megrepedt egy erecske s vér öntötte el az agyat. Ha most beteget fekvő helyen hagyjuk : a vérzés oly nagy mérvet ölthet, hogy halált okoz. Azért is a gutaütött embert rögtön föl kell emelnünk, hogy a vért fejéből eloszlassuk. Szorosabb ruhájától meg kell szabadítanunk, az ablakokat ki nyitva jó levegőt kell bocsátani a beteg szobájába. A fejre hidegborogatást is lehet alkalmazni. Kikből lesznek az összetartó polgárok? Az olyan gyermekekből, kikről ez a kis történccske szól : »A tanító ur megígérte, hogy csütörtökön jutalomból kirándulásra v szí az erdőbe az egész iskolát, mert meg volt vele elégedve. Csütörtökön reggel azonban Lajos apja kijelentette, hogy Lajosnak tát kell hordania, nem mehet sétálni. Erre az egész osztály elment Lajosokhoz; segítettek neki, a fát hamarosan behordták s Lajos aztán mehetett a többiekkel. Valamennyien örüllek, Lajos is örült s a tanító ur megdicsérte őket és azt mondotta: — No lássátok fiaim, az ilyen gyermekekből lesznek az összetartó polgárok ! tXjAtiX+Ai,xtAtiXjAt-xtA> ^J^.A.jA„^tA,.xjAi Xt,A.iXtA#ixtx..^tA xtA>_xtAliXjA,iXjx-iXtx# Ki mond nagyobbat? Öreg huszár: A mikor Taliánországban rostokoltunk, olyan menkü nagy macskái láttam, hogy a farkán egy század katona lőgerezeü, a bálán egy füzérüteg egzecirozott a fején a vezérkar tanyázott, a fülei alatt pedig az egész tábor sátorozott. Vrn bakancsos: Az semmi. A mikor a bosnyákokal püföllük, olyan óriási bosnyák jött felém, hogy az evócsajkája akkora volt, mint a Gettérlhegy, bajusza az eget kefélte. No de én nem ijedtem meg. Célba vettem a csajkáját a mely fölrepült és éppen a fejére esett vissza. Az óriás a földbe sülyed és véréből megszületett a Vöröstenger.
