Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-02-17 / 7. szám
Megjelenik minden vasárnap Szerkesztősig és kiadóhivatal: SZATMÁR, Szent István-tér 9. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓTULAJDONOS: Előfizetési árak: Egész évre ... 4 korona (2 frt) Fél évre .... 2 » (1 » ) Negyed évre . . 1 » (50 kr) Itt az idő! Itt az idő, mikor a magyar nemzetnek meg kell mutatnia: van-e ereje, bátorsága, okossága és öntudata arra, hogy ipari életének alapját mezőgazdasága n a k f ü g- getlenségét megvédje és talpára állítsa. Eddig, atyámíiai a kis g a z d a s á g i k é r d é s e k orvoslásával, rendezgetésével voltunk elfoglalva. El is kell ismernünk, hogy serény vata a munka; gondos, okos kéz vezette a tevékenységet az egész vonalon! De éppen e munka közepeit nyílhatott fel a nemzet szeme; most láthatja be az egész ország, p o I i t i k a i p á r t k ü i ö n b s é g nélkül, hogy a fejszét nem csak a korcs- hajtások, elszáradt, gyümölcsléién ágak eltakarítására kell használnunk! Hanem ha uj, termő galyakat akarunk nevelni a gyö- kért kell felkeresnünk, onnan kell eltávolítani a régi bajokat, azokat a gyökér hajtásokat, melyek lenyügzik, elfojtják a termő- képességet. Itt van tehát az idő, mikor mezógaz- d a s ág u n k n a k meg kell végre a d n i ugyanazt a védelmet, a mit az ipar már élvez! Tehát atyámíiai első sorban piaczot kell teremteni a mi terményeinknek! Ez igazságos követelése a magyar gazdavilágnak, a mely oly sokáig tűrt, oly elhagyatva földre sújtva nyomorgott! xMost aztán végre elérkezett a döntő ütközet! Itt az idő igen. mikor azt a kérdést vethetjük fel; akar-e a magyar gazdavilág élni, vagy pusztulni ? Mert tudjátok atyámíiai, hogy közgazdasági ellenfeleink attól a piacztól is meg akarják fosztani a magyart, mely még rendelkezésünkre állt. Alkalmas ürügyül szolgál erre a német kereskedelmi szerződés. Nekünk ugyanis Németország felé tekintélyes kivitelünk volt. Ezt a kivitelt meg akarja szüntetni vagy leg alább csappantam a német, utána persze az osztrák is. A német birodalom emelni szándékozik az egyes agrár (gazdasági) vámokat. Ezzel szemben pedig az osztrák nagy ipar akarja felcsigázni. Persze ez egészen a mi bőrünkre menne! Mert mig egyrészről elveszítenénk egy nagy piaczot: addig cserébe hatalmasan * megdrágult iparczikkek fogyasztására lennénk kényszerűvé. Nagy csapás volna ez reánk! Nem kérünk ám ilyen megoldást. Tessék csak kölcsönösen osztráknak és magyarnak oda hatni, hogy igazságos egyezséggel ez a csapás ellen- sulyoztassék! Ne akarjon az osztrák nélkülünk és a mi bőrünkre egvezkedni. Nagyobb baj még. hogy a magyar nagy ipar, megfeledkezve a nemzeti érdekről az osztrák nagy iparral kaczérkodik, annak a köntösébe akar kapaszkodni! Miben sántikálnak hát igy összebújva? Abban atyámfia, hogy még az eddigiek nél is nagyobb mértékben legyen megvédve vámokkal a nagy ipar. Hogy az ő czikkeik számára teljesen biztosíttassák a fogyasztás az egész birodalom piaczán. Azért pedig, hogy czikkeit, melyeket itthon már értékesé teni nem tud a külpiaczokra is eljuttathassa; teljesen szabaddá akarja tenni a nyers- termelést; és arra idegen államoknak, a hova czikkeivel betörekszik, olyan engedményeket akar cserébe adni, a melyeket majd a mező- gazdaságnak kell megfizetni. A ti észjárástok szerint pedig tudjátok atyámíiai, mit jelentene az, a mit fentebb mondottunk ? Azt kívánná a kedves osztrák testvér, hogy a gabonavámok lehetőleg legcsekélyebbek legyenek; a marha behozatal előtt nyittassák meg országunk kapui, a szövet anya-
