Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-02-10 / 6. szám
42 MAGYAR FÖLDMIVELŐ A Gazdasági Munkások Segélypénztára. CSALÁDI-KÖR. A gazdasági munkásember nyugalma. — Szent, való, hogy az ember kiöregszik a munkából. És az is igaz, hogy a szántó-vető emberek között csak kevesen vannak, akik nyugodalmai öregséget biztosíthatnak maguknak. Hiszen a szegény ember egész élete küzdelem, napról-naprsj való kenyérkereset. Mi leszen akkor, ha majd kiesik a kezemből a kapa, kasza, szerszám? Sokan talán jó gyermekeikre számítanak. Majd eltartanak ők! Hát hiszen sok jó gyermek van. De hej, nem hiába mondja a példaszó : »Panaszos már az öreg kenyere U De még a jó gyermek is szívesen látja, ha az öreg hoz egy néhány garast a házhoz, ha tudja, érzi, hogy az öreg zacskójában van egy két korona. És azok, kiknek nincsen j ó, vagy egyáltalán nincsen gyermekük? Mi leszen velük minden segedelem nélkül? — De bizony mi lészen? — Hát lássák kigyelmetek a mi törvényünk az ilyen elaggott emberekről sem feletkezett meg. — Derék dolog! — Ha Gserbák István munkaképtelenné lesz öregsége mián. mint már ugyanezt is említettem, rendes segedelmet kap. És pedig ha Gserbák 10 évig volt a pénztár tagja és 35 éves korában lépett be ; vagy ha 15 évig volt tagja, de már 35 éves elmúlt, mikor belépett — a központi igazgatóság minden hónapban 10 korona segítséget küld nekie. — Mondott biró uram még mást is az öreg emberek segítségére a múltkor. — Most is mondom, hogy ezen segítségen felül a pénztár minden rendes tagja, ha életének 35 éve előtt lépett be a pénztárba 65; ha pedig 35 évén túl történt a belépés, a 70 év betöltésekor 100 korona segélyben részesül akár tudna dolgozni, akár nem. — És ha az ilyen öreget a természetes halál viszi el? Részletezem. A ki a természet rendje szerint hal meg, annak családja is segélyben részesül. — En már tudom mire számíthat családja ! — No halljuk... Ha legalább öt éven át volt tagja a pénz^ tárnak 200 koronát, ha 10 évig voll tag 250 koronát, ha 15 évig volt tag 270 korona évi segélyt kap. — Hátha sok a pulya! — Bizony az baj. De a törvény azt mondja, hogy ha háromnál több kiskorú gyermek marad hátra, úgy a segítség is nagyobb lehet, de ezért már aztán folyamodni kell. És ha az öregnek nem maradt családja, gyermeke, az ő temetésére is meg- leszen a száz forint. — No de már mostan csak nem akad közlünk senki sem, a ki egészen meg nem tanulta légyen : miben áll hát volatképpen ez a mi segítő pénztárunk. — Mostan hát csak rajta és tegyünk úgy, a mint fogadtunk. Álljunk össze, ahányan vagyunk és induljunk az elöljárósághoz — a beiratkozásra. A sóki harang. A kecskeméti vakok intézetébe behoztak a sóki pusztáról egy apátián, anyátlan szegény parasztgyermeket, a kit az árvaságon kívül az örökös vakság is sújtott.. De a fiú sehogy sem érezte jól'magát az idegen holyen. Pedig hívtak a pajtásai, hogy játszók velük, a tanítói beczézgot- ték, hogy elfeledje a sok baját. A fiú csak nem akart felderülni. Komoran, szomorúan üldögélt egymagában félrevonultál! pajtásaitól. És a mikor este megszóllalt az intézet közelében levő templom harangja, keserves könyek eredtek az árva gyermek kiáradt szemeiből. Kérdezték a baját, — nem felelt. Csak szomorkodott, meg sirt. Egyszer aztán az igazgató nagyon lelkére beszélt a fiúnak: — Látod, itt van enni-inni valód, játszópajtásaiddal mulathatsz; tanítunk mindenfélére, hogy megélhess a magad kenyerén, hogy ember legyen belőled ... Az igazgató szavába bele- zengetl az esti harangszó. A fiú megint sírásra fakadt és megránduló ajkai közül akadozva szakadtak a szavak: — De máskép szól a sóki harang 1 Áldatlan élet. A jó öreg Törzsös Antal urambátyám kivált igy telente, mikor híján van az ember a munkának, lámpa világ mellett újságot is szokott olvasni. Szeretem nézni, mikor az okuláréja alól lelke világában leszűri a tanulságot, okos szemében látszik a valóság: hogy most az elolvasott anyag tudni vágyó lelkében megfogamzott. A világ sokszor panaszos szavai, a minden napi élet sürü bűnei mélyen érintik a lelkét, különösen azt nézi szivszorongva, hogy a nép közölt hány helyen tanyát ütött a hitetlenség vándor koldusa: a bűn. Ilyenkor azt szokta mondani: [sfenem! - mi lesz belőlünk? Az élet templomából, a tiszta érzés fogamzotta szivekben is kalmár már a világ, hol van az Üdvözítő, ki kor- báescsal a kezében, megtisztítsa a világot? Mert ne tartsuk Törzsös urambátyánkat fél- kótvának, hasztalan nevetséges jajgatónak, a ki talán azon is fennakad, hogy egy kis fekete kavics mért van az árkon innen, miért nincs az árkon túl. Az ő feljajdulásának sok az alapja. Az újságok minden napos hírei nem nagyítanak, itt-olt még sötétebb a bűn tanya, a hova még az újságíró se világíthat be lámpájával, hogy azt a világ tudomására hozza. De most a népszámlálók sokat láttak, sokat hallottak. Egyik-egyik a nyomorúságról beszél olyan szivet tépőn, hogy embere legyen, a ki könyezés nélkül kiállja. De több az olyan a ki arról beszél, hogy az erkölcs tengelyig sülvedt a sárban. Sok az olyan, a ki vadházasságban él. Hát bün-e ez? Bizony az, még pedig nagy. A házasság szentség, azt pedig még akkor megtanultuk, hogy minden szentséget meg kell tartanunk, mikor még édes anyánk az iskolába tarisznyázta el a fent erőt. De meg a szívből fakadt érzelmek egybe olvadását esküvel kell megpecsételni. Nem üres szó a papnak áldása, nyomot kell hagyian minden ember szivében, midőn esküt teszünk szivünk érzelmére. Isten nélkül egy uj életei kezdeni, nem emberi gondolkodás; legalább is: bestiális merészség. Először gyermekeinknek nem lesz tisztességes neve, az ulczán a sátoros czigány is sarat dobhat rá, az életben, bái lehet jóra való ember, mindég az orra alá fogják törülni: te neked is csak olyan ezéda, piszkos volt az anyád, mint te ! Bizonynyal sas köröm tépi a nem bűnös gyermek szivét ilyenek hallatára, az is szentül igaz. Mi több, a vadházasságok a legtöbbször nyomorulttá teszik egyik, vagy másik családtagot. Az ilyen házasság nem köti magát ahhoz, hogy életfogytig köteles a férfi nejét eltartani, akármelyik perezben kiverheti, mint szokták. Ilyenkor a család szét megy, mint a ra- konczátlan csorda. Egyik jobbra, másik balra. A gyerekek úgy nőnek fel, mint a fű. A legtöbb csavargó lesz utcza betyár. Névtelenül bolyonganak, mig egyszer a börtön dohos levegőjében szidják azokat, kik nékik apja és anyja voltak. A házasság kötés mindég szép, mindég üde marad. A menyasszony fehér mirtusz koszzoruján áttör a szerénység, a szelídség; a boldogító szerelmet Isten oltára előtt mondjuk választottam!?, fülébe, fogadva azt, hogy az életet akként akarjuk leélni, hogy Istennek tetsző legyen. Vájjon teheti ezt a vadházasságban élő? Nem teheti, mert Isten parancsolatját az ilyen nem tartja meg. Szét omlik reá az élet annyi szenvedése. V. J. Találós mese. Három tagja elől könnyen forog a vizek árján A két végsővel gyáva csalásra mutat Bus az egész, s ha hideg kezeit mellünkre lenyujtja Elhül benne szivünk s lágy dobogása megáll.
