Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-12-01 / 48. szám
A mi újságunk. Jól esik lelkűnknek, hogy mikor olvasóink, barátaink velünk Írásban vagy szóval érintkeznek, a „Magyar F ö 1 d m i v e 1 ő“-ről a legmelegebben csak úgy szólanak: — A mi újságunk! Úgy van atyámfiai. A „Magyar Földmivelő,“ mely immár nemsokára az ötödik esztendő útjára fordul: egészen a magyar földmivelő, gazdanép és ezt a magyar gazdanépet szerető, pártoló közönségé. A kik ezt az ujságlapot hétről-hétre olvassák, azok pártatlan igazságszeretettel mondhatják meg, hogy ennek a lapnak nincs más czélja, mint védeni, szolgálni a nép igazügyét. Hü vezetőként igyekszünk minden legkisebb kérdésben megjelölni a biztos és veszélytelen utat, melyen a nehéz időkben a magyarnépnek haladnia kell. Mindezt cselekszi önérzetes nyugodtsággal, jó meggondolással, mert tudja, hogy minden piaczra vetett szóért felelős. Tudja, hogy a magyar népet csalódásokban ringatni annyi, mint félrevezetni. Azért a mi életünk, munkálkodásunk csendes; mint az áldásthozó eső cseppenkint bár, de megtermékenyíti lassan a földet: úgy mi is úgyszólván észrevétlenül, minden feltűnő lárma és zaj nélkül készítjük elő a magyar gazdavilágot arra a jobb időre, mely után milliók epe- kednek. Mi a harangokat nem kongatjuk, ha vész van, de sietünk a mentési munkálatokra. Vasvillával, doronggal még ellenségeink útjába se állunk. A bölcs mérséklet, a szeretet, a felvilágosítás, a testvéries szó a mi fegyverünk. Soha senkit nem bántunk s ha olykor-olykor élesebbre fenjük toliunk hegyét: akkor is nem az a czélunk, hogy sebezzünk, hanem hogy gyógyítsunk. Hiszen az orvos is akkor vág a sebbe mélyebben, mikor a mérges, pusztító anyagot akarja eltávolítani. De a komoly munka mellett nem feledkezünk ám el a lélek derűjéről. Ki ne emlékeznék elbeszéléseinkre, melyeket -— nem dicsekvésképen írjuk — fővárosi könyvkiadók is örömmel nyomtattak ki újra és újra, hogy most már az egész országban székében, hosszában olvassák. A „Családi Kör“-ben a családi tűzhely öröme és bánata foglalkoztatja a családtagokat, öregeket, ifjakat egyaránt. A Szövetkezetek ügye folyton-folyvást szivünkön fekszik. A szövetkezeti életnek számtalan képeit rajzoltuk le olvasóinknak. A szegény emberek törvényét, a mi Segélypénztárunk miben létét, áldásos működését megmagyaráztuk és sok megható esetben mutattuk be. A bujdosó magyarok sorsáról esetről- esetre hirt adtunk. A kivándorlás ügyét számtalanszor megbeszéltük és feltártuk. Amerikai honfitársainkról rendes tudósításokat hoztunk. A nép ügyes-bajos dolgaiban felvilágosítást nyújtottunk. Közös beszélgetések rovatunkban minden tisztes kérdésre válaszoltunk. Gazdasági rovatunk bőségesen hozta a gazdavilágban történt mozgalmakat. Időszakon- kint tanácsokkal szolgáltunk. Az aratási ünnepségekről hirt adtunk és azokra anyagot gyűjtöttünk. Politikával ugyan nem izgattuk népünket, de hű képet nyújtottunk mindig arról, hogy hazánk ügye hogyan áll? Országgyűlési tudósításunk sohasem hiányzott. A nagyvilág forgásáról bő tudósítással szolgáltunk és nem történt egyetlen nevezetes esemény sem, melyről hű és igazságos képet ne adtunk volna. És mit szóljunk a „Nevessünk“ czimü rovatunkról. Ebben rendszerint hoztunk egy
