Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-12-01 / 48. szám
378 MAGYAR FÖLDMIVELŐ egy jóizü képes adomát, melyek találók, sőt csattanósok valának. A gyermekekrő1sem fe 1 edkeztünk meg. Meséket, kisebb elbeszéléseket közöltünk. Az eskolás gyermekeknek találós számtani feladványokat adtunk. íme, igy számolunk mi be eddigi működésünkkel és talán nem vagyunk szerénytelenek, ha igazat adunk azoknak, kik lapunkat a családokban. — „A mi újságunk“-nak nevezik. Az uj esztendő közeledik atyám fiai! A teménytelen ujságlapok már is dobolnak, gyűjtik, toborozzák a híveket. ígérnek füt-fát nagyhangon! Mi nem ígérhetünk mást, minthogy azok leszünk, akik voltunk. Sőt teljes erőnkből oda törekszünk, hogy a magyar néppel még jobban összeforrjunk, egészen övé legyünk Nyissátok meg tehát ajtaitokat ellőtünk! Fogadjatok be a jövő esztendőre újra! Sőt n e - e 1 é g e d j e t e k meg ezzel! Minden olvasó szerezzen maga mellé legalább még egy előfizetőt! Beszéljétek meg ügyünket a községben, a gazdakörökben, a szomszédokban, a szövetkezetekben. Hogy ti mellénk álltok, a mi zászlónk alá sorakoztok. Híveket hoztok, kik szintén magukénak vallják majd. A mi újságunkat! Igyekezzetek jelentkezni idejében, hogy rend legyen a kiadóhivatalban. Mert a pontosság a mi elvünk, irányitónk. Vajha megszaporodnának a jövő esztendőre! Vajha minden íöldmives, gazda-házban ismernék és szívesen fogadnák a mi újságunkat! Öreg részben tőletek függ atyámfiai. Hát parolát reá, hogy mindent megtesztek a mi újságunk érdekében! CSALÁDIKOR. A divatos falusi leány. No már bizony, mintha csak a városban lehetne hódítania — a divatnak. Már miért ne lakhatnék divat ő kegyelme — a falukban is? Hát bizony, sok falusi leány gondolkozik emi- gyen. Ne is csudálkozzatok rajta, mert ez már igy vagyon. Akkurátusán, a hogyan egyszer egy virágmesében olvastam. Hogy hát a szép mezei virág nagyon panaszkodott, mert nekie mindig ott kell élnie a rideg mezőségen. Szabad ég alatt. Tűrni esőt, vihart, szárazságot. Nem úgy, mint a városi üvegházi virágoknak. Azokat bezzeg védelmezik. Meleget kap, mikor hűvös van. Óvják a vihartól, esőtől, szárazságtól. Azért van nekik olyan szép ruhájuk. Különféle színben játszadoznak. Kétszer is virítanak. Hány és hány más-más hajtást hoznak. Végre megsajnálta a virágok angyala azt a panaszkodó mezei virágot. Elvitte az üvegházba. Oh de niily rosszul érezte magát ott az úri virágok közt. Üde szép színe megváltozott. Megfakult. Szenvedett a melegtől, vágyott ki a szabadba, mikor az úri virágok élvezték a kellemes meleget. És mikor a mezei virág e miatt zúgolódott, sirt — kinevették őt — a többi virágok. Azt fogjátok mondani ti leányzók, hogy ez csak mese. Azért gondolták ki, hogy irigylik a falusi leányoktól — a városi divatot. No jól van, szolgálunk egy igaz történettel is. Volt egyszer egy falusi leány. Ez a falusi leány belekóstolt a városi leányok életébe. Gyűjtötte a garast, csak gyűjtötte. Az volt minden vágyódása, hogy ha majd vissza megy a falujába... városi divat szerint öltözködjék. A kívánt idő meg is érkezett. A városból való bucsuzása előtt tehát bement egy varrónőhöz és szép, városi divatos ruhát rendelt. Alig várta, hogy a szép ruha megérkezzék. Meg is érkezett. Reszketett a vágytól, hogy felvehesse, bemutassa magát a faluban. Egy nap aztán fel is vette. Jaj, be’ szörnyen el volt íücscsolva, hibázva. A ruha dereka ugv állott, mintha akkurát púpossá lett volna. Visszaküldötte tehát, hogy hibája van. De megüzente, hogy ha most ott. a városban ilyen a divat, hát küldje azon módon vissza. Persze a városi varrónő szörnyen kinevette. És visszaküldte neki. A faluban meg szintén kinevették, hogy ilyen bolió módon a divat bolondjává lett... No lám, ez a sorsa a divatos falusile- á n y n a k... Hej, mert nincs szebb a természetes virgánál! ügy vagyon-e leányok ? A gazdakörök téli élete. A gazdakörök, olvasóegyletek tevékenyebb élete a téliidőszakra esik. Nem kell ennek a körülménynek bővebb okát adnunk. Azért mindjárt reátérünk annak megbeszélésére, milyen irányban rendezzék be az olvasó-gazdakörök a téli időszakot? Mindenesetre kettős czél lebegjen a vezető emberek előtt. És pedig, hogy kössük össze a tisztes szórakozást a hasznossal, az épületes dolgokkal. És itt újra és újra eszünkbe jut az a szerfölött praktikus és hasznos eszme : Vajha minden községnek lenne egy olyan külön, tágas terme, hol a gazdakörök tevékenységüket jobban kifejthetnék. Sajnos, ilyen helyiség még csak kevés községben létezik. Ám azért szerével, módjával számolnunk lehet mindenütt a körülményekkel és az adott viszonyok szerint a következő inditványokkal lépünk elő. 1. Rendezzenek a körök felolvasásokat. Megkell nyerni az erre alkalmas embereket idejében. A felolvasások tárgyát lehet venni a gazdaság, a szövetkezeti és társadalmi életből. Egy egy tanulságos elbeszélés is nagy örömet és élvezetet nyújthat. E felolvasásokat össze lehet kötni tisztes társas-játékokkal, szinelőadásokkal. ígértük, hogy ilyenekről gondoskodni fogunk. ígéretünket lehetőleg rövid időn át beváltjuk ! Párbeszédeket, magánbeszéde- ket is fogunk lapunkban közölni, melyek a gazdakörök összejöveteleire alkalmasak lesznek. A gazdakör estéin a nők is megjelenhetnek. Vigyenek oda munkát, kötést stb. 2. Tánczvigalmat is tarthatnak a gazdakörök. Sőt, mint azt már egy alkalommal kifejtettük, épen ők vannak hivatva, hogy az ilyen tisztes táncz- mulatságok rendezésével elvonják a falusi arravaló
