Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1901-12-01 / 48. szám

378 MAGYAR FÖLDMIVELŐ egy jóizü képes adomát, melyek találók, sőt csattanósok valának. A gyermekekrő1sem fe 1 edkeztünk meg. Meséket, kisebb elbeszéléseket közöltünk. Az eskolás gyermekeknek találós számtani fel­adványokat adtunk. íme, igy számolunk mi be eddigi mű­ködésünkkel és talán nem vagyunk szerény­telenek, ha igazat adunk azoknak, kik lapunkat a családokban. — „A mi újságunk“-nak nevezik. Az uj esztendő közeledik atyám fiai! A teménytelen ujságlapok már is dobolnak, gyűjtik, toborozzák a híveket. ígérnek füt-fát nagyhangon! Mi nem ígérhetünk mást, minthogy azok leszünk, akik voltunk. Sőt teljes erőnkből oda törekszünk, hogy a magyar néppel még jobban összeforrjunk, egé­szen övé legyünk Nyissátok meg tehát ajtaitokat ellőtünk! Fogadjatok be a jövő esztendőre újra! Sőt n e - e 1 é g e d j e t e k meg ezzel! Minden olvasó szerezzen maga mellé legalább még egy előfizetőt! Beszéljétek meg ügyünket a községben, a gazdakörökben, a szomszédokban, a szövet­kezetekben. Hogy ti mellénk álltok, a mi zász­lónk alá sorakoztok. Híveket hoztok, kik szintén magukénak vallják majd. A mi újságunkat! Igyekezzetek jelentkezni idejében, hogy rend legyen a kiadóhivatalban. Mert a pontos­ság a mi elvünk, irányitónk. Vajha megszaporodnának a jövő esztendőre! Vajha minden íöldmives, gazda-házban ismer­nék és szívesen fogadnák a mi újságunkat! Öreg részben tőletek függ atyámfiai. Hát parolát reá, hogy mindent megtesztek a mi újságunk érdekében! CSALÁDIKOR. A divatos falusi leány. No már bizony, mintha csak a városban lehetne hódítania — a divatnak. Már miért ne lakhatnék divat ő kegyelme — a falukban is? Hát bizony, sok falusi leány gondolkozik emi- gyen. Ne is csudálkozzatok rajta, mert ez már igy vagyon. Akkurátusán, a hogyan egyszer egy virágmesé­ben olvastam. Hogy hát a szép mezei virág nagyon panasz­kodott, mert nekie mindig ott kell élnie a rideg mezőségen. Szabad ég alatt. Tűrni esőt, vihart, szá­razságot. Nem úgy, mint a városi üvegházi virágok­nak. Azokat bezzeg védelmezik. Meleget kap, mikor hű­vös van. Óvják a vihartól, esőtől, szárazságtól. Azért van nekik olyan szép ruhájuk. Különféle színben játszadoznak. Kétszer is virítanak. Hány és hány más-más hajtást hoznak. Végre megsajnálta a virágok angyala azt a pa­naszkodó mezei virágot. Elvitte az üvegházba. Oh de niily rosszul érezte magát ott az úri vi­rágok közt. Üde szép színe megváltozott. Megfakult. Szenvedett a melegtől, vágyott ki a szabadba, mikor az úri virágok élvezték a kellemes meleget. És mi­kor a mezei virág e miatt zúgolódott, sirt — kine­vették őt — a többi virágok. Azt fogjátok mondani ti leányzók, hogy ez csak mese. Azért gondolták ki, hogy irigylik a falusi leányoktól — a városi divatot. No jól van, szolgálunk egy igaz történettel is. Volt egyszer egy falusi leány. Ez a falusi le­ány belekóstolt a városi leányok életébe. Gyűjtötte a garast, csak gyűjtötte. Az volt minden vágyódása, hogy ha majd vissza megy a falujába... városi di­vat szerint öltözködjék. A kívánt idő meg is érkezett. A városból való bucsuzása előtt tehát bement egy varrónőhöz és szép, városi divatos ruhát rendelt. Alig várta, hogy a szép ruha megérkezzék. Meg is érkezett. Reszketett a vágytól, hogy felvehesse, bemu­tassa magát a faluban. Egy nap aztán fel is vette. Jaj, be’ szörnyen el volt íücscsolva, hibázva. A ruha dereka ugv ál­lott, mintha akkurát púpossá lett volna. Visszaküldötte tehát, hogy hibája van. De meg­üzente, hogy ha most ott. a városban ilyen a divat, hát küldje azon módon vissza. Persze a városi varrónő szörnyen kinevette. És visszaküldte neki. A faluban meg szintén kinevették, hogy ilyen bolió módon a divat bolondjává lett... No lám, ez a sorsa a divatos falusile- á n y n a k... Hej, mert nincs szebb a természetes virgánál! ügy vagyon-e leányok ? A gazdakörök téli élete. A gazdakörök, olvasóegyletek tevékenyebb élete a téliidőszakra esik. Nem kell ennek a körülménynek bővebb okát adnunk. Azért mindjárt reátérünk annak megbeszélésére, milyen irányban rendezzék be az olvasó-gazdakörök a téli időszakot? Mindenesetre kettős czél lebegjen a vezető em­berek előtt. És pedig, hogy kössük össze a tisz­tes szórakozást a hasznossal, az épületes dol­gokkal. És itt újra és újra eszünkbe jut az a szerfölött praktikus és hasznos eszme : Vajha minden község­nek lenne egy olyan külön, tágas terme, hol a gazda­körök tevékenységüket jobban kifejthetnék. Sajnos, ilyen helyiség még csak kevés községben létezik. Ám azért szerével, módjával számolnunk lehet min­denütt a körülményekkel és az adott viszonyok szerint a következő inditványokkal lépünk elő. 1. Rendezzenek a körök felolvasáso­kat. Megkell nyerni az erre alkalmas embereket idejében. A felolvasások tárgyát lehet venni a gaz­daság, a szövetkezeti és társadalmi életből. Egy egy tanulságos elbeszélés is nagy örömet és élvezetet nyújthat. E felolvasásokat össze lehet kötni tisztes társas-játékokkal, szinelőadásokkal. ígértük, hogy ilyenekről gondoskodni fogunk. ígéretünket lehetőleg rövid időn át beváltjuk ! Párbeszédeket, magánbeszéde- ket is fogunk lapunkban közölni, melyek a gazda­körök összejöveteleire alkalmasak lesznek. A gazda­kör estéin a nők is megjelenhetnek. Vigyenek oda munkát, kötést stb. 2. Tánczvigalmat is tarthatnak a gazda­körök. Sőt, mint azt már egy alkalommal kifejtettük, épen ők vannak hivatva, hogy az ilyen tisztes táncz- mulatságok rendezésével elvonják a falusi arravaló

Next

/
Thumbnails
Contents