Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-11-24 / 47. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 373 — Hej Zsuzsa, szólott most az öreg nyugodtan, majd hélátod te még azt, hogy a falusi leány csak akkor lehet boldog, ha igazi falusi leány marad. — Hát édes apám-uram, azért jöttem haza a falunkba, hogy falusi leány legyek. — Annak is kell lenned! — Az leszek, apám-uram. Akkor hát jegyezd meg magadnak, hogy a ki a jó napot szégyenli mondani, az igaz, hogy áászó- gáját mond. Pedig hát szdgákká lenni még mindig ráérünk. S a meddig la urak maradhatunk, maradjunk azok. Mi csak ebben az életben, atyáink, apáink életében, szokásában, erkőcsében lehetünk urak. A mint ezen erányból kiléptünk: szógákká lettünk. Te pedig Zsuzsa csak szógáló lehetsz! Érted! — Értem apám uram. — Hát akkor édes jó Zsuzskám, ezt a módját tudd meg te az életnek. — Úgy leszen apám-uram. (bg.) HAZÁNK ÜGYE. Országgyűlés. — Bikfalvy Dániel fővárosi pógártárs levelei az honatyák cselekedeteiről. — Minek utána Isten jó voltábul és pesti követ fiam akaratábul állandó módra pesti pógár lettem : engedek tisztelt szerkesztő ecsém uram kérésének és foglalom az tudósítást az honatyák cselekedetéről. Meglévőn kényelmes, mindennapi ülésem az hallgató közönség karzatján, ámbátor kakasülőnek tisztöhk is némelyek az helyet, bizony hogy innen is lehet igazságos, akkurátus és pontos Írásos levelet küldeni az országgyűlésről. A mit ezen Írásomnak immáron megkezdek. Budapest nov. 14. Ez napon indult meg az pártok első mér- ködzése. T. i. mint az már említve volt, a trónbeszédre választ szerkesztett az országgyűlés. A válaszfeliratot persze a többség, a kormánypárt szerkesztette. De nem maradnak ám hátra a p á r- tok sem. Azok is válaszolnak a trónbeszédre, mert azt szeretnék, ha az ő válaszukat olvasná el király ő felsége. Azért úgy a függetlenségi, mint a néppárt, valamint a régi Ugron-párt is szerkesztettek ilyen feliratot. Most aztán mindegyik a képviselőház elé terjeszti a_[maga feliratát. Persze, hogy a többség, a kormánypárt felirata kerül a felséges király elé. A kormánypárt feliratát már ösmertette a mi újságunk. Mi nekünk gazdáknak megnyugvásul szolgálhat, hogy ebben a feliratban benne van az a fontos kijelentés, hogy hát a földmivelési érdekeket első sorban tekintetbe fogja venni ez az országgyűlés. Ebbe aztán mindennemü- ség belefoglalható, a mit az agrárius honatyák eléggé kifejtegettek. A Kossuth- párt felirata már amolyan se hideg, se meleg módra viselkedik a mi érdekeink iránt. Elismeri, hogy a gazdák bizony súlyos viszonyok közt élnek, de azért bajainkkal nem foglalkozik, neki csak az önállóság kell mindenben. De hogyan miképpen — arról nem igen szeret beszélni. Sőt úgy látszik, hogy az agrár mozgalmaknak se igen felette nagy barátai, mert hát holmi ellenségről, meg egyik ágnak a másik felett való uralkodásáról beszélnek, a mi nyilvánvaló kalmár, merkatill szagot árul el. A néppárt kívánja mezőgazdaságunk és akisbirtokok védelmét, az úgynevezett létminimumot, a végrehajtások elleni biztosítást, a földadó leszállítását, az uzsoratörvény szigorítását és a szövetkezetek hathatós pártfogását. No hát ’szén mindegyik párt megegyezik ab ban, hogy ez az ország nagy, fontos munkákra van hivatva. Csak aztán a sok szép szónak foganatja is legyen. Mert hát bizony itt az ideje, mikoron nem a sok szóért, beszédért esengünk, hanem a cselekedetekért. Hazafias üdvözlettel: Bikffalvy Dániel. Az öreg Nótárius szentencziái. Mán bizony régen nem sze-ntencziáztam. De hát most érkezik az én időm. Hálátlan is volnék. ’Iszen írásomról nem azért faragta le az ujságiró- szerkesztő a sok görbe- séget, hogy mikoron talán már elég egyenes lenne: cserben hagyjam. Nem is teszem! Hát meg-megjelenek olykor-olykor, ha másért nem, lé lek képen, hogy a régi jó időkből fel- feltámaszszak egy egy emlékezetet ¥ Itt van la az megyebizottsági tagok választása. Uramfia, mikoron a követválasztásokról ritkulni kezdenek vala a kortestanyák és mindenki tiszta választásról diskurál: akkoron olyan kortes világ folyik az megyékben, hogy párját ritkítja. Mert hát nem csak sok követjelölt vöt, de van megyebizottsági tagjelölt is, akár zsákszámra. Nyíltan beszélik itt la nálunk, hogy hát mennyibe kerül egy ilyen választás! Mán bizony itt is felférne egy "kis reperaczió féle. Pedig hej, ember kell ám a megyében is. Bár a megye bástyái már már romokban hevernek: azért bizony felférnének oda la a jobbak. Különösen pedigía az agráriusoknak kellene odanézniök, hogy embereik béjuthatnának. Mert hát ha gazda világot nem respektáló megyei bizottsági tagok csupa hiúságból ülnek ott: bizony alszik az megyében minden gazdasági kérdés. Milyen tisztességnek, milyen kötelességnek tekintették egykoron ezt a tisztséget is. Öröm volt látni, az jómódú megyeieket, a mint sürüzték látogatásukat a népes gyűlésekbe. Most már csak hiuságszámba járogatnak. Inkább pletykálni, ban- ketyozni szerelnek, mint komolyra dolgozni. * No de majd másképen lesz ez, ugy-e? Mert hát hiszen el kell jönni a munkaidejének, különben befagy minden reménységünk. Mán mostanság is szégyen, mikor a társadalmi munkások egy egy megyére azt az Ítélkezést hozzák, hogy hát: — Rósz megj^e! ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill Találós kérdések. 1. Milyen lom jelzi a könyvnek lapszámát? 2. Milyen lom-ban üdvözölhet az ember ? 3. Milyen lom esik rosszul ? 4. Milyen lom boldogítja a halandót? 5. Milyen lom-ban őrlik a búzát ? 6. Milyen lom-mai csinálják a kört ? 7. Milyen lom-ból ered a restség ? 8. Milyen lom beszédrész ? (Felelet a jövő számban.) Kínában valamely alku megkötése vagy szolga megfogadása csak úgy érvényes, ha az illető a foglalópénzt leteszi. A khinai ember máskép nem igen szokta szavát megtartani, de ha a foglalót elfogadta, akkor nincs eset rá, hogy az alkut megszegje.
