Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-02-03 / 5. szám
MAGYAR FÖLDMIVELÖ Pálinka árusítás Németországban. igen érdekes és megszívlelendő dolgot olvasunk arról, liogy nagy Németországban, mint igyekeznek a pálinka romboló pusztításainak legalább korlátozására. Németországban ugyanis a pálinkát télen reggeli n y o 1 c z ó r a. nyáron reggeli hé t- óra előtt és mindenkor estid óra után poharazni nem szabad. A ki nagyobb edényben (pl. söröspohárban) mérne ki pálinkát, azonnal való elfogyasztásra, attól megvonják a kimerési jogot. így Németországban! Első tekintetre is észrevehetjük, hogy ez az intézkedés nagyon praktikus és ugyancsak éles megfigyelésnek lehet eredménye. A pálinkát fogyasztó leginkább munkás-nép nálunk is már hajnalban siet, hogy hozzá juthasson az italhoz. Hányszor történik aztán, hogy mig munkába áll. már tök részeg leszen vagy alkalniat- lanná a szorgos munkára. Hiszen a szatócsok a hajnali nyitással» épen arra utaznak, hogy a munkás népet ellássák jól a rozsdással. Es este '? A munkásnép sokszor 8—9 óra után megy egykét kupiczára és mert alkalma van, ott marad, mig az napi munkabérét elvesztegeti, eliszsza. Meg kell tehát előzni a bajt, el kell távolítani az alkalmat, mint ezt tették és pedig nagyon helyesen Németországban. Es nálunk? Talán a múlt évben tettek valami kis intéz kedést, hogy hát a pálinkái nem lehet poharazni a szatócs-boltban, hanem külön kell választani a helyiséget. Ezt az intézkedést is visszaszivták. Mert szerintük kivihetetlen, az az a szatócsoknak nem jövedelmezett — eleget. Most is szó esett az országházban a szeszes italok korlátozásáról. Hja, de az állam fázik az erélyes fellépéstől, mert neki. .. sokai jövedelmez ám az ital. . . De hogy a nemzet erejéből, erkölcséből, a családok boldogságából — mit veszítünk azért a pár millió forintért — arról nem akarnak tudni. Hát legalább tegyék meg azt, a mit megtettek Németországban. éááááiáááMéiááááMÁMáéMáéMéáááááááM Hogyan vadászszák a farkast? Minden újságot olvasó ember tudja, hogy mennyi szerencsétlen áldozata van mostanában a farkasoknak. Bár igaz, hogy sok esetben nagy a fillentés meg a rém látás. Azért mégis majd innen, majd onnan jön a hír, hogy ezen bestiák megtámadtak, vagy megettek valakit. Nem lesz tehát érdektelen, untató, ha leirom, hogy miképen bánnak el a farkasokkal rr.ásországokban. A hurkosoknál (németek), franeziáknál. anglusoknál már farkas nem létezik, mind kipusztitották. Hanem annál több van a muszkákországában, a hol sokkal nagyobb a hideg, mint nálunk. Itt nagyon könnyen bánnak el velük. Vagy tizen felülnek jó lovakra, közre fogják a farkast s addig kergetik, mig teljesen kifárad a vad. Persze a ló sokkal tovább bírja a szaladást, mint a farkas. Az üldözött vad lassankint kezdi elveszteni erejét úgy, hogy futása mindig csendesedik, mig végre utolsó erejét összeszedve vissza fordul üldözőire. Ekkor egy a vadászok közül lováról leugrik és a kimerült állatot a nála levő fürkős bottal leüti, azután vagy agyon bunkózzák, vagy rongyot dugnak torkára és igy még élve viszik haza. Ezen módon rengeteg ordast pusztítanak el, részint a bőréért részint pedig azért a díjért, melyet az állam minden egyes elejtett farkasért fizet. Az oroszoktól északra, tehát a hol még hidegebb idők járnak, laknak a lappok, s még tovább az eszkimók. Itt még több a farkas mint Oroszország3 ft ban. Ez az utólatos vad, ott úgy annyira el van szaporodva, hogy ezt a szót béke» a lappok kiakarják fejezni, azt mondják, «nyugalom a farkasoktól. Itt még egyszerüebhen ölik meg őket. Az eszkimó, vagy lapp elővesz egy hosszú botot, melynek végébe éles és hegyes kés van erősítve, talpára hosszú szántalp alakú fát, az ugynevezet hóczipőt erősiti. Igv felfegyverkezve indul farkast vadászni, A mint egyet meglát közülök, minden teketória nélkül utána iramodik, de a vad is vissza fordul, ő ekkor a bot végén levő hosszú kést egy jól irányzott döféssel a vad szivébe szúrja. Láthatjuk tehát, hogy tőlünk távol nem félnek a farkastól, hanem még felkeresik azt és a hol csak szerét tehetik, pusztítják őket. Nálunk is úgy kellene, nem volna akkor annvi «farkaskaland.» Méhészeknek. Hogyan lesz a viasz szép világos sárga ?Eranczia- országban. Belgiumban s általában ott, hol a kasos méhészkedés még nagyban dívik, a viasztermelés jelentékeny jövedelmi forrása a méhészeknek. A viasz kezelésére, tisztítására több gondot is fordit- nak ott, mint nálunk. A fekete lépeket, viaszhulladékot dézsába gyűjtik, langyos vízzel leöntik, mit minden héten megismételnek, s a dézsa tartalmát időnként fölkavarják. A vizet mintegy 3 hét múlva leöntik, a léplörmeléket pedig megszikkasztva, apró sonkolyokká (gömölye, labda) összenyomkodják. Ekkor jut csak a sonkoly a viaszolvasztóba. Az ebből nyert viaszt még egyszer olvasztják és a megmelegitett s mézzel kissé megkent formába öntik. Hogy a formákból kikerülő viasz meg ne repedezzék, olvasztás után lassan hűtik ki. A kinek prése nincs, zacskót használ a viaszolvasztáshoz, melyet kövekkel, sulyokkal nyom a viz alá. A zacskó farácson fekszik az üstben. A viaszt természetesen nem szabad odaégetni. A fürdő minden tisztátalanságot fölold, kimos, s az olvasztott viasz szép, világos sárga lesz, hasonló a szüzviaszhoz és johh áron is kel el. A méhek szomjúsága — különösen télen, amikor nem tanácsos őket háborgatni — nehezen ismerhető föl. Weygandt, az ő Imkerschulejában, a szomjúság csaknem csalhatatlan jeléül említi: «ha észrevesszük, hogy télen valamely kaptárból minden látható ok nélkül csak egy méh is kiröppen, s a vékony potrohú méh a menőkén nem állapodik meg. hanem lakásából nyílegyenesen rüpül ki: biztosra vehetjük, hogy az a család szomjúságban szenved. Ennek következményéül — az emésztési zavarok miatt — néhány hét múlva puffadt lesz a méhek potroha és a vérhas veszedelme beállott.» (Méh. közi.) .X+X XtA Xtx xtx.xfx. A.tx ,Xl>. Találós mese. Tükör vagyok, de nem szobád falán. Forrás vagyok, de nem zöld fák alatt, Ablak vagyok, de nem látsz rajtam átal, Csillag vagyok, de nincsen kék egem. Mint barna felhőn múló vész után Boltos szivárvány nyugoszik fölöttem. Nincs ajkam és mégis mosolygok én, Nincsen szavam, mégis kérlelni tudlak. Esőzöm, égek, biztatok, fenyíték. Időjóslás februárra. Meleg február, hideg már- [czius; Csúnya idő másodikén, Beáll a tavasz jó korán. Ha pedig világos, tiszta E hónapnak másodika, Későn jelen meg a gólya. Mátyás olvaszt jeget, Ha talál eleget. Ha gedig nem talál. Többnyire ő csinál. xsO-tr
