Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-10-27 / 43. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 341 Etessétek az ég madarait. Tekintsetek az égi madarakra: Mert azok nem vetnek, nem aratnak, sem a csűrbe nem takarnak, mid- azonáltal a ti mennyei atválok eltartja azokat. Máté Ev. 6. 26. Az úr angyala pedig kiáltva mondád minden madaraknak, a melyek rep- desnek vala az ég közepette: Jöjjetek el és gyűljetek egybe a nagy Istennek vacsorájára! János Jelenései, 18. 19. A könyvek könyve, a mint a bibliát nevezni szokás, olyan mint a tenger, mely megtermi a ragadozó czápát. de megtermi a drágagyöngyöt is. íme e rövidke fejezet élére állítottam annak a nagy tengernek két igaz g}Töngyét. Az első mondja, hogy a mennyei Atya a természet madarairól sem feledkezik meg, nekik is terítve van a természet asztala. A második azt mondja, hogy a nagy Isten meghivja az ég madarait vacsorára, azaz: megeteti, nehogy éhen hajtsák ártatlan fejőket szárnyaik alá, a mikoron rájuk köszönt az éjszaka és a midőn az étel emésztése során gyűjtik fel az erőt, hogy a következő napon hozzálássanak a madármunkához az anyatermészet és a magunk javára. Mikoron a kegyetlen tél betemeti a földet, zúzmarája pedig belepi a fáknak legvékonvabb ágacskáját is; a sik vizet ismét vastag jégréteg vonja be; de még maga a csörgedező patak is hévaras jégkéreg alatt sit tova : akkoron az ég madarainak legkedvesebbjei beszorulnak a szérüskert sövényére, innen lassanként az udvarokba és faluhosszat az útra, hogy valami silány eledelhez jussanak és ne vegye meg őket a tél kemény hidege. De sőt még a varjú is bevonul; felborzolt tollal ott gubbaszko- dik a házorom károgóján és csak néha-néha hallatja rekedt kiáltását. A jámbor czinege pedig nagy bizalmasan beszáll az eresz alá, hogy a koszorugerenda hasadé- kaiban keresse az alvó rovart; néha meg épen az ablakra száll, hogy a fája és az üveg között vizs- gálgasson. És akkor mintha koczogtatná az ablakot és az mondaná: Szórjatok eledelt az ég madarainak! Majd megszolgálják! Hát most már azt kérded éntőlem édes Népem, hogy mit és hogyan adjunk, szórjunk? A ház végében, a szérüskertben, ahol valami csöndesebb hely van, melyre nem jár a majorság, sem az örökké éhes, falánk malacz, ott néha fel vágni egy-egy érett tököt, hogy a czinege hozzáférhessen a magjához, mert azt mondja a példabeszéd : Örül a czinege a tökmagnak. Egy kis ocsu — rostaalja — mindég akad, hát azt is ki kell szórni, megpótolva egy pár marék tö- rekkel a szénapadlásról, a melyben sok a fűmag, szegény sármánynak, pipiskének jó eledele. A jó gazdasszony könyörületes szive jutathat egy kis kölest, néhanapján egy kis kendermagot is. A ki pedig gyönyörködni akar kis madarak vendégségében, örömében, az a kert alkalmas helyén vastagabb végével leszúrja, leássa a fennálló, vékonyabb végén hegyesre faragott póznát és reá nyárssal magjával fölfelé egynéhány napraforgót — tányériczát. Hogy terem aztán ott a természetnek minden magot is evő madara! Hogy kopácsolja ki és hánto- gatja a kövér magot! A mikor pedig a tányéricza üres, akkor a jó gazda leönti olvasztott faggyúval és behinti, jól benyomkodja kendermaggal. A pózna csúcsán csóvavagy szalmaernyő legyen, hogy gonosz időben védje a kis madarak asztalát. Az alsó részen tövis legyen, hogy a macska se tehessen kárt. Ha elfogyott a napraforgó, közepén átfúrt deszkát tegyetek helyébe és arra szórjátok a madarnak szánt eledelt. Van az etetésnek ezer alkalma és ezer módja, le sem kell írni, mert úgy is kitalálja a jó magyar ember szive és irgalma. Ügy is legyen! Herman Ottó. A pártok 25 év óta. Az 1875-iki hires fúzió*) óta pártok számaránya — a Budapest érdekes kimutatása szerint — az egyes választásokon igy változott : 1875-ben: Kormánypárti 333 Konzervatív 22 Függetlenségi 37 Nemzetiségi 24 1878-ban: Kormánypárti 242 Egyesület ellenzéki 75 Függetlenségi 72 Pártonkivüli 16 Nemzetiségi 8 1881-ben: Kormánypárti 235 Mérsékelt ellenzéki 58 .Függetlenségi 89 Nemzetiségi 17 Pártonkivüli 14 1884-ben: Kormánypárti 227 Mérsékelt ellenzéki 59 F'üggetlenségi 76 Nemzetiségi 17 Pártonkivüli 17 Antiszemita 17 1887-ben: Kormánypárti 259 Mérsékelt ellenzéki 46 F'üggetlenségi 81 Nemzetiségi 7 Pártonkivüli 9 Antiszemita 11 1891-ben: Kormánypárti 236 Nemzetipárti 66 F'üggetlenségi 102 Pártonkivüli 9 1896-ban: Kormánypárti 267 Kossuth-parti 51 Nemzetipárti 31 Néppárti 16 Ugron-párti 10 Pártonkivüli 13 1901-ben: Kormánypárti 263 Kossuth-párti 75 Néppárti 24 Ugron-párti 11 Pártonkivüli 13 Nemzetiségi 5 Demokrata 1 *) Pártegyesülés. Tehén a politikában. A választás utáni napon történt, egyik alföldi nagyobb faluban. Venyige András öregebb gazdaember, ki állandó vigságáról ismeretes, nagyon hosszúra nyúlt képpel bandukolt végig a falu fő utczáján. — Mi ütött kendhez ? Mi a baja ? — kérdezik ismerősei. Az öreg Venyige nem felel, csak szomorúan pislákol ki kalapja karimája alól. — Tán csak nem gyászol ? Nagy, nehéz sóhaj szakadt ki az öreg kebeléből: — A tehenem . .. — Megdö ... — Nem a. De majd, hogy úgy vót. Levágták a farkát... — Le-e ? Hát oszt miért'? — Hát politikábu. — Politikábu-e 2 1 — kérdik fejcsóválva, hihetetlenül. — Az ellenpárti főkortes már régön fenyögetett: Megbánja még kend, hogy kormánypárti lőtt! Röggelre oszt' le vót vágva a farka a riskának. Azt hittük hogy elvérzik. Patikázta az egész falu ... — Aztán megélt-e? — Hát élni él, de mintha megkukult vóna szögény, nem akar bőgni...
