Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-02-03 / 5. szám
34 MAGYAR FÖLDM1VELŐ tek és nem látták, hogy míg a házak falai erősödnek, csinosodnak: addig a fundamentum, az alaj) úgy meggyengül, hogy maga az egész ház könnyen összeroskadhat! A magyar nép igazi erejét a falusi élet er ős s égé fogja csak megmutatni! A Gazdasági Munkások Segélypénztára. Mit kapunk hat és mikor, mi rendes tagok ? fia eddig nagy figyelmesen hallgaták estéről estére bird uramat, mostan la mind a két halló - fölöket tágra kinyitották. Mert hiába — úgy vagyon azzal a szegényember — hogy mikoron arról van szó: mit kap! bizony hogy éberebb ám. Tudta ezt jól bíró uram, azért sietett is emigven kezdeni a beszédet. — A baleset legközelebb vagyon édes mindannyiunkhoz, hát arról legyünk először is tisztába, mire számíthat a rendes tag, ha b a 1- e s e t éri? — Teszem azt Kurucz Balázs elvágja a lábát vagy kezét kaszával, vag}r fejszével, vagy a gép fogja el a kezét, leesik úgy, hogy egy hétnél tovább m unkaképtel e nné lesz. Ha Kurucz Balázs baleset miatt egy hétnél tovább munkaképtelen m i n d a d d i g, m i g munka- képessége helyre nem áll naponkint kap 1 koronát. De ezt az 1 koronát csak 60 napon belül kapja. Ha Kurucz Balázs a 61-ik napon és azután is munkaképtelen lenne, már havonkint csak 10 korona segélyben részesül. Általános csend és sóhajtás követte a biró szavait. — De mi lesz akkor biró uram, ha Kurucz Balázst a szerencsétlenség halálba viszi? — Ha Kurucz Balázs a baleset mián meghalna, hátramaradt családjának egyszer és m ind cukorra (jól értsük meg) 400 korona segélyt fizet a pénztár. — De hát ha én halok meg, könyörgöm szépen, a kinek nincs családja szólott Árva János a szegletből. — Adja Isten, hogy sokáig éljen kend, de az esetben tisztes temetésére 100 koronát ad a pénztár. — Milyen szép, milyen szép szólották az asszonyok. — De menjünk tovább, igyekezett biró uram, — Példában szólok. Öreg Dániel már 10 évig tagja a segélypénzíárnak. És ekkor munkaképességét — akár mely okból — mindenkinek, az orvosnak :s vélekedése szerint, annyira elvesztette, hogy fogyatkozása következtében felé nyit sem tudja évenkint megkere mi annak a munkabérnek, melyet a falunkbéli gazdasági munkás vagy cseléd évenkint megkeresni szokott: élete fogytáig (vagy mig netalán tán visszanyerné munkaerejét) havonkint 10 korona segélyt kap. — Csak a férfiak? kiált egy asszony hang. — Az asszonyok is, ha tagjai a segélypénztárnak. Tehát pl. Vércse Zsuzsa asszony is. — Köszönöm biró uram ! — De még tovább is van. — Mondja, mondja biró uram! —- Es ha ily segélyt még nem kapott, úgy 65 éves korában egyszer és mindenkorra 100 koronát kap, ha a belépés 35. év előtt történt. Ha pedig 35 éven túl lett tagja a pénztárnak a 100 koronát 70. évben kapja meg. De azért ez a segély nem zárja ki azt, hogy ha esetleg valaki 65 éves korán túl válik munkaképtelenné — később a havi 10 korona segélyt is megkaphassa. Az az ha baleset éri, a baleseti segélyt várhassa. — Ezen utóbbi beszédet nem érem fel eszemmel biró uram, szólott őszintént Kokas Péter. No Kokas gazda, hát figyeljen jól ide, Kokas gazda most 49 éves. Fizeti, fizeti puntomosan a tagsági diját és teljes erejében van, nem járt úgy, mint Öreg Dániel, a ki felét sem tudja hetenként megkeresni rendes munkabérének, mert erejét elvesztette. Nem is vette tehát igénybe az idevágó - segélyt a havi 10 koronát. Egyszer csak eléri Isten jó voltából, hogy 65 éves ! Hát ezen szempillantásban egyszer és mindenkorra 100 koronát nyomnak a markába. De még ezzel nem fizették ki. Mert ha e koron túl is él és ekkor veszti el munkaerejét megkapja a havi 10 korona segélyt és ha a mitől az Isten óvja — baleset érné a gyógykezelési segélyeket várhatja. Megvest összecsapta a bokáját Kokas gazda és úgy örült, mint a jó gyermek. — No most azt vessük fel, mi történik, ha egy rendes tag meghal és halálát nem baleset okozta ? — Hallgatjuk! — Ha Simon Jónás pl. 5 évig volt tagja a pénztárnak: akkot 200 korona segélyt kap a gyászban maradt család. Ha legalább tiz évig volt tag 250 koronát, ha tizenötévig volt tag, akkor 270 korona segélyben részesül a család. — És ha nem marad család. — Mondottam és most újra mondom, hogy akkor az elhalálozott tagnak tisztes temetésére 100 koronát juttat a pénztár. Hát a második csoportbéliek? A kik t. i. csak 5 korona 72 fillért fizetnek évenkint segélyre éppen ugv és azonesetekben van joguk, mint az első csoportbélieknek, azzal a kü- j lömbséggel, hogy ha nem balesetről, ennek folytán bekövetkezett munkaképtelenségről van vagy halálról van szó, az előbb felsorolt segélyösszegnek csak felét kapják. — Természetesen, ha félanyit fizettek, felét kapják. — No most sommásan mondottam el ezeket a dolgokat, holnap estére aztán kiporcziózva, részletesen beszélem el: milyen lesz a segítség természete balesetre és a többi. —t Itt leszünk biró uram! Andris gyerök és Juliánná. Dobó Imre eljárt az anyakönyvi hivatalba. Ujszö- löttel jelentett. — Volt-e már gyermeke'? — A kis Andris. Három év előtt szfiletett, de a ta- vaszszal elföldelték. Az anyakönyvvezető kereste a foliánsokban a gyerek nevét, de nem telálta. — Talán nem Andris volt a neve '? — Oh, kérem, úgy tudom, mintha ma született volna, hiszen mindnyájan röltenetösen szerettük a kis Andris gyerököt. Az anyakönyvvezető 1895-től átnézte az összes Dobó gyerekek névsorát, de nem találta, akit keresett.- Mégis megkérdöm az anyjukomat, a’ tudja — szólt a Nyil-utczai ember, mikor már látta, hogy a sok kere- résbe belefáradt a hivatalnok. Másnap aztán beállít Dobó. A sipkáját himbálja a nehéz ködmöde fölölt, amint szégyenkezve előadja : — Beszéltem az anyjukommal.-r- Hát ... ‘1 — Asszondja, csakugyan nem Andrisnak hivták. — Hát minek hívták ? — Juliánnának. De, mondom, röttentően szerettük szegényt , , . ____________________________________________ Kö zmondások. — A kölcsönkért ruha sohasem lart meleget. — Minden tolvaly azt mondja, hogy csak tréfált, ha észreveszik. — Fogd meg a tolvajt külömben ő fog meg téged. — Az idő az igazságot jobban kideríti mint a biró. — Az idő megtanítja azokat kiknek nem volt tanítójuk. — A sas helyt áll és figyel; legyeket nem vadász.
