Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-02-03 / 5. szám
A városok népessége. Megtörtént hát a nagy népszámlálás hazánkban is! A tenger mennyiségű számláló lapokat csak még ezután fogják igazándiba feldolgozni: de már most is örömmel hirdetik az újságok, hogy a városokban a népesség szerfölött szaporodott... Hát bizony ennek a körülménynek csak örvendeznünk kellene! Mert bizony hazafias érzésünk emelkedik, mikor ez a maroknyi nép annyi vihart, vészt kiállott magyar faj s z á m b a n erősödik... Számban mondjuk, mert ha lelkűnkben felvetjük azt a kérdést: vájjon hasonló módon erősödött e fa j á n a k s a j á t s á g a i- ban, ősi foglalkozásána k szeretető b e n, hazájaföldje iránt való ragaszkodásában: akkor bizony kétség és remény közt ingadozunk. És elfog az aggódó félelem atyámfiai, hogy ez a számbéli erősödés nem egészséges, nem természetes fejlődése a nemzetnek. Mert hazánk első sorban földmivelő állam. Az volt mindig és körülményei ma sem változtak. A nemzet többsége, a né]) ma is az ős termelésre van utalva és ez a természetes helyzete azt kívánja, hogy a városok fej- 1 ő d é s e n e k e r ü 1 j ö n a f a 1 v a k n é p- t e 1 e n e d é s é b e. . Mar pedig azt látjuk, szomorúan tapasztaljuk, hogy a városok számereje a falvakból került ki. A falusi nép ott hagyja községét, ott ősi! fészkét, apjától örökölt vagyonát és vándorol. Már az aztán mindegy, akár a tengeren túlra, akár a honi városokba. Ezen vándorlást csak a falvak érzik meg; csak a gazdasági munkaerők gyengülnek és ezzel gyengül az a néposztály, mely a nemzet gyökerét képezi, melyből az egyes nemzedékek újból kihajtanak és felfrissülnek! Nagy baj az, ha a földmivelő ember, a ki otthon falujában, kis fészkében függetlennek érezte magát: a városba vágyódik szolgának, cselédnek. A községekben még a zsellérházak is függetlenebbek, mint a városi szolgaság! Mégis a falusi fiatalság örömmel lepi el a városokat, hol elfelejtve fql^i- ját, foglalkozását, havi csekély bérért kínlódik. vagy a város fertőjében teljesen el- züllik. IIv körülmények közt hova lesz a falusi élet. a falusi gazdálkodás, a gazdasági erő, melyekre pedig a nemzetnek olyan szüksége van. mint mindennapi kenyérre?... Kíváncsian várjuk, hogy a városi nép- számlálással szemben milyen leszen a falvaké? Éber figvelemmel kell ezeket az adatokat megkapni, megvizsgálni, mert ebből fogjuk aztán látni; vájjon mennyiben örülhet a nemzet a városok népessége szaporodásának ? De ebből fog aztán kitűnni, hogy mily mértékben gyengültek a falvak kis ha az Ov/ Q adatok hitelessége kétségtelenné teszi majd azt, hogy a mitől nagyon tartunk hogy mondjuk a városok népességének számerejét a falvak sinylik meg: akkor nyílik majd fel a szeme a nemzetnek! Akkor láthatjuk : mily bölcs, előrelátó államférfiak voltak azok. kik eddig is teljes érj ü k k e I. m e g g y ő z ő d é s- s e 1 hirdették: hog y a ma g y a r n é- pet a sz étin á lás tol, az elgvengü- 1 é s t ő 1, sőt pusztulás t ó 1 a falusi j ó- lét emelése mentheti meg. Nemcsak hirdették, de egészséges programmot adván, azt a gyakorlati életben is megtestesíteni törekedtek. A mostani népszámlálás nagyon jó időben történt. Kinyithatja azok szemeit, kik a magyar falvakra eddig úgyszólván gondot sem vetettek. Kik elkábulva a városok rohamos haladásán, fényűzésén vakokká let A.
