Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-09-15 / 37. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 291 Kell a gyerök itthon! Szeptember hóban a városi és jól rendezett, fegyelmezett falusi iskolákban folyik a tanítás annak rendje és módja szerint. Úgy is kell, hogy legyen 1 Mert bizony mai világban csak az boldogul, a ki idejébe megszerzi a szükséges ismereteket, lépjen bármily pályára. Százával vannak azonban községek, hol az iskolák bizony még e hónapban üresek és sőt a következő hóban is csak úgy immel-ámmal szállingóznék a gyermekek a tanulás helyére. Mert megcsontosodott, helytelen gondolkozása sok szülőnek, hogy hát. — Kell a gyerök itthon, sok még az őszi munka, hát bizony a szegény ember a serdültebb gyermek munkáját igyekszik a maga javára fordítani. Hát bizony az ilyen gondolkozás nagy kerékkötője az iskolai életnek. A tanító ur nem haladhat munkájában, mert hiszen hosszú időn keresztül akár kezdheti a tanítást elölről. Az otthon maradt gyermekek igy elmaradnak az ismeretek megszerzésétől. Innen van, hogy még most is annyian és annyian kerülnek ki egyes községi népiskolákból, kik még a legközönségesebb olvasás és irás mesterségét sem sajátítják el. Vagy legalább is nagyon nehéz dolog lesz ám ez nekik. Olyan nehéz, hogy idegenkedni fognak tőle egész életükben. Pedig ma már nem csak a papnak kell ám hótig tanulni. A gazdaember is odavan utalva, hogy olvasson, tanuljon, különben mozgani, gyengülni fog alatta a föld. Ma már a népiskolákban is annyi tanulni valója van a leendő polgárnak, nagykorúnak, hogy bizony arra idő kell, mig azokban a dolgokban jártasságot szerezhetnek. Ugyanazért első sorban a szülők legyenek rajta, hogy az iskolás gyermek a törvénydiktálta időben iskolába járjon. Bűnt követ el gyermeke ellen az a szülő, a ki megakadályozza ebben gyermekét. De oktalanság is azt hinni, hogy a gyermeknek otthon való tartásával valami nagy hasznot hajtunk gazdaságunkban. Mert azért a kevés haszonért, munkáért megfosztjuk a gyermeket attól a kincstől, a mivel Ő az életben könnyebben boldogul, a mi neki olyan tőkéje leszen, melynek kamatát időről időre élvezheti. Az elöljáróság a legszigoruabban őrködjék, hogy az iskolaköteles gyermekek kellő időben megkezdjék az iskolázást. E tekintetben semmi kíméletet negyakoroljunk. Félre a komasággal, az atyafisággal. Mert az elöljárók lesznek azért felelősök, ha a jövő nemzedék tudatlan, törpe, gyáva és boldogulni nem tudó nemzedék leszen! Ezt értsék meg jól azok, kiket illet. A leander {helyesen Oleander) hazájában, vagyis Göröghonban nagyobb folyók és tavak partján vadon tenyészik. A leander vízi növény, mely körülbelül a mi fűzfánkat helyettesíti a görög partokon. Nálunk is igen elterjedt és kedvelt dísznövény, mely gyakran okozott már tudatlan embereknek bajt. Ugyanis azt tartják róla (a tudatlanok), hogy a gyomorfájást és a köhögést megszünteti; ez az állítás azonban csak puszta ráfogás, mert nem csak hogy nem szünteti meg a bajt, hanem gyakran életét is veszi annak, a ki leander-teával akarja orvosolni baját, mert mérget tartalmaz. Nagyobb mennyiségben pedig erős hányingert és bódultságot idéz elő. Olyan zárt helyiségben, melyben sok leander van, nem tanácsos hosszabb ideig tartózkodni, különösen aludni, mert nehéz szaga és kipárolgása fejfájást okoz. Régebben, mikor még babonásabb volt a nép, a leander levelét megszáritotta, porrá törte és valami keresztuton elásta egyik uj holdtól a másikig, aztán valami folyékony anyaggal összekeverve, kiütések és sebek orvoslására használták az ily módon elkészített pépet. ŐSZI ESTÉK. Tengeri-hántás. Minden időszaknak meg van a maga teendője, és ezzel együtt a maga öröme is. Itt van nemsokára a tengeri-hántás 1 Bár szomorúan halljuk, olvassuk, hogy egyes vidékeken bizony az idén silány a tengeri-termés, de azért csak mégis meg leszen az idei őszi estéknek is vidám — tengeri hántása. ... Alkonyatig letördelik a tengeri csöveket. Ott van a tengeri földön egy halomba hányva, csak úgy csuhástul. Estére hazahordják a tengerit; szin alá, az ólba vagy az első házba. Mikor a mécses kigyul gyülekeznek a hántók. Ma nekem, holnap neked — azért kölcsönbe megy ám a munka. Háznépestül minden szomszéd igyekszik ám a maga részét kivenni. A gyermeknép a sarokba külön rakásra ül. Bizony talán nem is sok haszon van munkájukból. De már hiába, ő reájuk is szükség van. Hiszen megnevettetik az öregeket. Tengeri leveleket válogatnak, bábot kötnek belőle. Ruhája, mindene kitelik a csuhából. Még hosszú selyem hajat is tesznek a fejére. Egyiknek veresszőkét, a másiknak száraz feketét. Hát a legények, meg a leányok ? Ok a nagy garmada tetejére telepednek. No aztán, ha valaki piros kukoricza csőre talál. Azonnal el kell kezdenie a nótáját. A garmada tövén fosztogató asszonyok közbe- közbe egy-egy mesét kezdenek. ...Egyszer volt egy szép leány. Annak a szép leánynak volt egy kegyetlen apja. Ez a kegyetlen apa ütötte-verte a gyenge, szép liliomot, mert nem arra hajolt, a merre az apja akarta. — Jól tette — szól közbe egy-egy leány, én is úgy tennék. — A gyenge, szép leány, a hófehér liliom meg csak hervadt, hervadt. Senki sem tudta, mi baja vagyon. — Már én csak kerestem volna egy jó barátnőt, jegyzi meg a másik leány. — Hervadt, csak hervadt — mondom a szép leány és térítőre került. Csendességben hallgatja aztán apraja, nagyja, hogy hát mily módon siratta a legény szép szeretőjét, kit boldogíthatni nem boldogíthatott. A férfiak pedig már ez alatt bokorba, koszorúkba kötik a megfosztott vagy lefejtett kukoriczát. A háziasszony pedig a konyhában forgolódik Hja, áldomás is kell ám a hántóknak. Némelyik asz- szony igaz, hogy csak tengerit, meg burgonyát főz, De vannak ám asszonyok, a kik ugyancsak kitesznek magukért. Mikor aztán elköltik az áldomást, még serényebben folyik a munka. Vidámabb a dal, élénkebb, hangosabb a beszélgetés és a mesélgetés. Egyszer csak addig kerül-fordul a szó, mig kifordul alóluk a tengeri és koszorúba van fűzve. Akkor talán még tánczra is perdül a fiatalság... Mikoron pedig már a Gönczöl szekér rudja is lefordul az ég szép kékjéről és a fiastyuk is haza hivja csirkéit: mennek haza a fosztok. Lassan elcsendesedik minden... sötét lesz minden ablak... Néger találós kérdések. A Szenegál folyó mentén lakó négereknek van egy társas játékuk, mely abból áll, hogy fogas kérdéseket adnak fel egymásnak, melyekre élezés feleleteket kell adni. Ilyen kérdések például: »Ki látja meg legelőbb az idegent és még sem ad neki enni '?« = A találó válasz erre ez »A hunyhó teteje.» — «Mi az a mi lélegzik, de nem lát'?» «A fújtató.» — «Mi van folyton a napon s még sincs árnyéka'?» «Az ut.» — «Kik azok a jó barátok, a kik egész nap verekszenek s még sem bántják egymást'?« »A nyelv s a fogak.«
