Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-09-15 / 37. szám
FELELŐS SZERKESZTŐ BODNÁR GÁSPÁR. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR. Szent István-tér 9. szára. Előfizetési árak: Egész évre ... 4 korona (2 frt) Fél évre .... 2 » (1 » ) Negyed évre . . 1 » (50 kr) IV. évfolyam. Szatmár, 1901. szeptember 15 37. szám. Lássunk tisztán... A napokban került kezeink közé a budapesti Kereskedelmi és Iparkamara múlt évi jelentésének teljes szövege. Az egyszerű észjárású, falusi ember persze nyomban kimereszti a homlokát, hogy hát volta- képen mi is volna a kereskedők és iparosoknak ez a kamarája? Vájjon igazi kamara az, melyben kincseiket tartják? Hát nem olyan magunk tűzhelyén található kamaráról van itt szó, atyámfiai. Hanem amolyan erős szövetkezet féle ez, mely a kereskedőket és iparosokat hatalmasan összetartja. A mely, mint valami őrtoronyból folytonosan figyel, nehogy a kereskedelem vagy ipar terén őket valami sérelem, igazságtalanság érje. Ez a kamara az ország több kerületében működik. A kereskedők és iparosok leghatalmasabb embereiből van összealkotva, jogokkal ellátva, úgy hogy bizony — különösen ebben a pénzvilágban — tekintélyt, befolyást gyakorolnak a közvéleményre, meg sokszor a törvényhozásra is. Tehát, ha nem is igaz kamara, fogod mondani ugy-e? de bizonyára nagy kincse ám ez az intézmény a kereskedő és ipar világnak, minővel fájdalom a gazdavilág, a birtokos osztály nem rendelkezik. Meg kell ezt töviről-hegyire magyarázni atyámfiai nektek, mert bizony csak igy juthatunk el ahhoz a ponthoz, a hol majd tisztán láthatjátok miért foglalkozunk mi mostanában ezzel a kamarával. No hát ezek a kamarák évenkint kiadják jelentéseiket. Az az beszámolnak azzal, a mit az őrtoronyból észleltek, jót rosszat egyaránt. Mondjuk tehát, hogy egy ilyen kamarának, nevezetesen a budapestinek jelentése került kezeink közé. E jelentésből pedig szörnyű jajgatás és keserves panasz hallatszik, rezeg ki. Tudjátok-e, hogy mi ellen! A szövetkezetek ellen! Azt mondja a jelentés, hogy a magyar kereskedelmen súlyos sebet ejtenek — hallsza! — aszövetkezetek! Ugyan hát miért? Mert hát például a fogyasztási szövetkezetek a kereskedelem kiküszöbölésére törekszenek. Teringettét! Ezek az okos és módos emberek, hogy festik az ördögöt a falra. Mumust látnak ott is, a hol még a gyermek sem félhet. Ugyan az ég szerelméért, honnan a fészkes izéből szedték elő ezt a rémlátomást? Hiszen a szövetkezetek épen ellenkezőleg a tisztes, becsületes kereskedelemnek barátai és önzetlen harczosai. Igen, ezek a szövetkezetek vezérei oktatták ki csak legutóbb is, a kassai nagy gyűlésen a tisztelt kereskedő urakat arról, hogy hát miben állana voltaképpen a tisztes kereskedelem ? Nem kiküszöbölni akarjuk mi tisztelt jó urak a kereskedelmet. Cs ak eszére tériteni! Csak a tisztesség, a józanság, a méltányosság útjára vezetni! Csak lehetetlenné akarjuk tenni, hogy ebben a diszes osztályban vaczkot ne vájhassanak minden jött-ment, szakértelem, honosság és hitelesített mérleg nélkül komoly munkát nem szerető kufárok. Hát azt hiszszük, hogy ezért inkább köszönet illet minket, mint gáncs. Ennek inkább örülni kellene, mint jajgatni és kiabálni. Lássanak már egyszer a kereskedők is tisztán és halljanak ép fülekkel. Ne akarjanak mindenáron vakok és siketek lenni. Hiszen égbekiáltó bűn az, a mit már Magyarországon véghez visznek azok a szatócsok, kik megcsufolják, megszégyenitik a kereskedő nevet! Avagy kebelükhöz tartozóknak hirdetik a tisztelt kereskedők azokat a pálinkás, piszkos butikokat, melyek poloskaként lepik el falvain- kat, országutainkat? Igen? Azokat a hatóságilag
