Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-09-08 / 36. szám
282 MAGYAR FÖLDM1VELŐ zetedet. A ki örömben, bubán, gyászban veled örült, sirt, kesergett és remélt. A ki példát adott a magyar anyáknak, mint kell a hazát szeretni, mint kell a gyermeket a hitnek és nemzetnek nevelni. Városok és községek vetélkedtek és ma is vetélkedve sietnek megörökíteni az ő nevét. Emléket állítottak érczből, márványból. Ezer és ezer fát ültettek az ő emlékezetére. Hogy ez az emlékezet oda vésődjék minden magyar ember, nő, gyermek szivébe nemzedékről- nemzedékre. Ha megszólalnak majd a harangok szerte-szét ez országban szept. io-én, jusson tehát emléketekbe, hogy e napon vérzett el a magyar nemzet jó anyjának szive, e napon fejezte ő be drága életét. Adjon a mi nagyasszonyunknak a jó Isten örök nyugalmat és világosságot! Két országos szózat. Nagy idők előtt állunk, annyi bizonyos. Legjobbjaink emelik fel szavukat, keresik a kibontakozó utat, melyre a magyart 30 évnek áldatlan kapdosásai fékvesztett újításai vitték. Legutóbb is két nagy állam- férfiú vetett világosságot az összebonyolódott kérdésekbe. A népszerű perbenyiki gróf, Maiiá th József a Bártfán összegyűlt tudósok előtt jelölte meg hatalmasan a jövő teendőit, Horánszky Nándor neves képviselő pedig választói előtt mondotta el politikai véleményét. Mindkét beszéd magasröptű és hatalmas, azért igyekszünk röviden a nép nyelvén megértetni veletek azt a részt, mely a gazda világot érdekli. Gr. Mailáth József. Legyünk bár mily állásban, ma már a gazdasági kérdések összekötnek bennünket. Azért szükséges, hogy ismerkedjünk meg amennyire csak lehet e kérdésekkel. De ne vezessen senkit a gyűlölet, a szenvedély, hanem a testvériesség. És ne foglalkozzunk mindig a jövő kérdéseivel. A létező bajokat, tényeket mérlegeljük és ebből vonjuk le a következtetéseket. Ne induljunk mindég a kiadott idegen jelszavak után, hanem markoljunk bele az ügyek lényegébe. Ne csépeljük amás népek ügyes-bajos dolgait, de szemelgessük a magunkét minden érdek és hiúság nélkül. Mert kié lesz a jövő? Ki fog győzni? A kik a népek nagy tömegét a mértékletesség, az előrelátás, az igaz testvériesség vagyis a szabad szövetkezés által békésen fogják vezetni, a nélkül, hogy őket gyülölségre vagy irigységre izgassák! A vezetők legyenek őszinték, igazak és önzetlenek. Neveljék, képesítsék a népet arra, hogy ügyüket, sorsukat vegyék önmaguk kezükbe és intézzék azt békésen. A legnagyobb okosság mindig az igazságosság! Ott lesz igaz béke, jólét, hol a törvények mindenki számára egyenlően mérnek, osztanak napot és szelet egyaránt. Horánszky Nándor. A nagy terjedelmű beszédből közöljük a következő részt: A számos orvoslandó bajok közt legfontosabbnak tartja a kisbirtokosoknak vagyis a földmivelő gazda osztálynak helyzetét. Az ő bajukon segíteni kell. Meg kell menteni az elbukástól mindenkit, a kit csak lehet. Erre pedig szerinte csak egy mód lehet. A kisbirtokos osztályt meg kell váltani az adóságok- tól és közterheiken enyhíteni. Ez állami segítség nélkül keresztül nem vihető. Kölcsönhöz kellene nyúlnunk, olcsó pénzt juttatni a népnek, hogy igy olcsó kamatos pénzzel segíteni tudjon magán, megszabadulván az adóság terhek iszonyú súlyától. Megoldandó feladatnak tartja továbbá az adókérdését is. Erről nem szól bővebben, mert az adó rendezésének ügye i női ár munkában van és bízik a pénzügy- miniszterben, hogy nemsokára a törvényhozás elé kerül e munkálat. Mindenek felett pedig takarékosságot ajánl a kormányzatban. A legszigorúbb ellenőrzést kell gyakorolni az állami vállalatokban, ki kell használni igazságosan az erőforrásokat. A vasutak létesítéséhez az állam csak szigorú megfontolással és mértékletességgel járuljon. A kedvezményes utazásokat is meg kell szorítani és a nyugdíjtörvényt is újítás alá venni. ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill A gonosz fiu. Rácz István valamikor jómódú földmives volt Kábán, de később elszegényedett s a fia kegyelemkenyerére szorulj Hetvennyolcz esztendő terhe nyomta a vállát, de hogy valamiben hozzájáruljon a háziköltségekhez, eljárt házról-házra koldulni. Rácz Antal a fiu, nagyon megörült az édesapja elhatározásának s minden este maga szedte ki az öreg tarisznyájából a napközben összekoldult elemózsiát, krajczárokat. Megtörtént aztán az is, hogy a vén koldus útja kevésbbé volt eredményes s ekkor rámordult a fiu: — Kend vén korhely, ma megint lustálkodott! — Dehogy, fiam, ha nem adtak! — Ha még egyszer üres tarisznyával jön kend haza, elverem, hogy holta napjáig megemlegeti! Az öreg Rácz István szomorúan nézett a fiára, s kifordult a szobából. Elment megint koldulni. Amikor aztán este hazajött fáradt, elcsigázott testtel s ismét kevés alamizsnát hozott haza, a fia nekitámadt, leteperte a földre s rátaposott a mellére, úgy hogy tizennyolcz helyen betört a bordája. A debreczeni esküdtbiróság fölmenő ágbeli törvényes rokonon elkövetett szándékos emberölésért tizenöt évi fegyház- zal sújtotta a lelketlen fiút. Bizonyára megdöbbenéssel fogjátok olvasni ezt a szomorú történetet ott a családi tűzhelyeken. De csak olvassátok! Mert igaz az, hogy senki emberfia nem tud úgy prédikálni, mint maga az élet, a tapasztalat! Ezt a predikácziót hát csak türelemmel hallgassuk meg! íme, ilyenné válik a gyermek, ha korán nem fékezzük, zabolázzuk, nyesegetjük féktelen, rossz hajlamaikat. Az az apa — igy szól a hir — egykor jó módban volt. Akkor bizonyára kényen nevelte azt a fiút. Nem ismertette meg vele az élet nyomorúságát, kímélte a nyirfavesszőt... Most aztán gonosz csonttá vált az ő vére, saját gyermeke. De nem csak erre tanít minket szerencsétlen Rácz István esete. Egykor jó módú volt, mondja a hir. Aztán elszegényedett. Kegyelem kenyérre került. Nem idegen ember kenyerére, de saját gyermekének kegyelem kenyerére! Hát ilyen szomorú kenyér még saját gyermekünk kenyere is ? Ládd-e, szives olvasóm, van úgy néha, hogy nagyon szomorú ! Takarékoskodjunk azért. Gondoljunk öregségünkre ! Gyermekek, egy csepp okotok sincs a zúgolódásra, ha az öregek nem akarják saját fészküket felbontani, mig életben vannak. • Mert a más kenyere szomorú lehet, ha mindjárt az a más saját — gyermekünk is. A nagy hőség. Serviss P. Garet csillagász állítása szerint a nagy hőséget a nap körüli gőzök megritkulása okozza. Véleménye szerint az idei időjárás négy éven át ismétlődni fog, a rendkívüli kártékony zivatarok pedig nem lesznek ritkaságok.
