Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-09-08 / 36. szám
Egy jó tanács. Nyakunkon van a követválasztás! A magyar gazda-népet felkeresik a pártok emberei, tüzes beszédekkel, ezerféle kortes eszközökkel verik fel a községek csöndes békéjét.- Hja, a követválasztás már igy megyen, fogják mondani sokan. Azon segíteni semmiféle választási törvénynyel nem lehet. Jól tudjuk mi ezt atyámfiai. Hiszen a magyar ember vére nem is káposzta lé, hanem azért mégis van egy jó tanácsunk Emberséges szót hallgat a magyar, hát már csak elmondjuk. Egyre vigyázzatok ! A község nyugalmára, békéjére! Mert a gazdanépnek összetartásra, egységre, testvériességre van ma szüksége, akár a mindennapi kenyérre! Dolgoznunk kell tovább, ha azt akarjuk, hogy boldoguljunk, lábra álljunk és el ne pusztuljunk! A párttusák, a meddő harczok csak széttépik a község békességét, A honnan pedig békesség elszáll: ott könnyen rombadől mindaz, a miket eddig fáradsággal és áldozatokkal építettünk ! Higyjétek el atyámfiai, hogy aggodalommal nézünk a követválasztás elé, abban a részben, hogy sok szép intézmény, szövetség, gazdakör — nagyon de nagyon megérezheti, ha titeket a követválasztási torzsalkodások szét fognak választani! Ugyanazért a ti jól felfogott érdeketekben kérünk és előre figyelmeztetünk: el ne feledkezzetek arról, hogy a mit egyszer leromboltatok, azt újra felépíteni kétszeres, sőt többszörös erővel is bajosabb... Meg ne állítsanak benneteket a szövetkezeti ügyek tovább való fejlesztésében a pártvillongások ! Van a magyar gazdáknak egy terük, egy mezejük, a hol lett-légyenek bármily párton is •összetarthatnak, kezet foghatnak. Ez a gazdasági tér, a gazdasági mező! A magyar gazdáknak ma csak egy politikájuk, egy pártjuk lehet... Hogy t. i. ebben az országban boldoguljanak már a gazdák is! Hogy a föld népe ide legyen szivvel ■— lélekkel kötve ehhez a földhöz, mely addig a magyaré, mig rajta a magyar nép él. Ez a gondolat, ez a törekvés tartsa össze a magyar gazdanépet még akkor is, mikor talán közéjük a villongás magvait hintették el. A magyar gazdanép mutassa meg, hogy alkotmányos jogát érett, józan észszel, megfontolással tudja gyakorolni. Mutassa meg hogy nem báb, melylyel játszani lehet; hanem ember a talpán. Ember, a kit csak emberséges módon lehet megközeliteni. Már hiába, régi régi mondás, de mindig van veleje, hogy minden kéz magafelé görbül. Hát akkor a gazdavilág is mutassa meg, hogy saját érdekét nem hagyja cserben I Pedig ha eszeteknél nem lesztek, bizony hogy ujfent késő lesz — eső után köpenyeg. |^rzsébet^királyn^mlékezetej Szeptember hó io-e minden esztendőben emlékezetes napja leszen a magyar népnek. Szomorú, gyászos emlékű napja! Harmadik évfordulója 1901. esztendőben annak a gyászos napnak, a midőn a legnemesebb királyné szivét átjárta a gyilkos tőr. A magyar nép sohasem feledheti e napot! Mint egyes családban vannak napok, mikor az emlékezet élénkebb, a kegyelet melegebb, mikor különösen a jó, feledhetlen családanya halálának évfordulója köszönt be: úgy a nagy nemzet-család, a magyar nép is elzarándokol lélekben ahhoz a koporsóhoz, melyben jó nagyasszonya, Erzsébet királyné aluszsza csendes álmát. Magyar nép! Emlékezzél meg tehát e napon arról a királynéról, a ki édes anyaként szerette nem-
