Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-08-25 / 34. szám
MAGYAR FÖLÜM1VELŐ 269 ISMERETEK TÁRA. A varjú. Irta: Varjú Sándor. Mint falusi félkész és kisgazda, sokszor néztem nagy aggodalommal a tavaszi vetés idején összeverődött rengeteg fekete sereget: a varjakat. Hallottam az aggodalom szavait: no ezek föleszik a vetőmagot tisztára, de — különös — szembetűnő kárt sehol sem észleltem. Nem hagyott nyugodni a kérdés: miből él tehát ez a rengeteg madár-sereg, mely valóban képes volna tönkretenni vetéseinket falánkságánál s nagy számánál fogva, ha valóban az volna az ő mestersége. Különös, most két éve szokatlan sürü rajokban léptek föl. Föltettem, hogy sarkukban járok. Ezernyi ezer számban leptek el egy Ízben lakásomhoz kö/el egy hatholdas, már fakadni kezdő árpa vetést, de csak mintegy egyharmadnyi szélességben, a többi részre nem igen reflektáltak (számítottak); hanem a meglepett terület oly sűrűn vol megszállva, mintha például egy fél marok mákot egy iv papírra vetek. E két holdnyi megszállott területen nyüzsögve is dőlt mint a többi területen, melyre a varjak alig reflektáltak! Emberi számítás szerint — tekintve roppant számukat s többszöri látogatásukat — fel kellett tenni, hogy ha árpáért jártak oda: a vetőmag legalább is háromnegyed részét fölfalták. Ámde az eredmény: a vetés hibátlan feilődése eme feltevést halomra dönti. Kétségtelen, hogy ők árpát ettek, de az a körülmény, hogy a vetés táblának csakis ama bizonyos részét látogatták szorgalmasan, arra enged következtetni, hogy valami más dolog vonzotta őket oda, valószínűleg férgek, melyekhez aztán a tejes árpát úgy ették, mint mi szoktuk péidául a borjuvesé- hez az eczetes babsalátát. Lássuk, hogy viselkednek őszi vetés idején. Többszöri gondos megfigyelés után mondhatom, hogy : mig sűrűn meglepik a friss szántást, órákig gyalogolnak az eke után, addig alig vetnek szemet a bebo- ronált friss vetésre, pedig tudiuk, hogy szem mindig marad felül, bármily gondosan boronáljunk. Mi következik ebből ? Hát, hogy a friss szántásban s az eke után hamarább-akadnak kövér falatokra, pond- róra, pajorra,1 mig a napokon át tartó vetés-boroná- lás alatt ezek már ismét elrejtőznek s igy a bevetett táblák nem oiy vonzók rájuk. Lovardái lovak foglalkoztak mintegy óra hosszáig. Ha ezek gondoltam, árpát ettek, akkor itt nem lesz árpaaratás. Távozásuk után odamenve, rendkívül meg voltam lepetveí Hálónál sűrűbb lábnyomaik mentén mindenütt érintetlenül ott feküdt a vetéskor felszínen maradt — be nem boronáit sok-sok ép árpaszem! Mivel foglalkoztak tehát itt egy álló óráig? Tovább kutatva csőrükkel furdalt tömérdek lyukat találtam, vizsgálni kezdtem s csakhamar fölfedeztem a bűnjeleket. A lyukak üresek voltak s felszínük peremén csaknem mindenütt ott feküdt a csírázni kezdő árpának ollóval lenyirt szakállszerü gyökérzete. Ok tehát kétségtelenül falatoztak a fakadni kezdő tejes árpából, melynek gyökérzetét előbb lenyirták! de hulladékaikban is felfedeztem az árpakorpát. Ezek után meg voltam győződve, hogy az árpa teljesen ki van áskálva s felfalva, s e meggyőződésemben megerősített az a körülmény, hogy a vendégsereg még többször is ellátogatott oda. Lázas figyelemmel kisértem ezután az árpavetés további sorsát. S ime, a kiásott, felturkált s látszólag tönkretett területen éppen úgy kelt, fejlődött, növekedett a vetés, mint egyebütt, még meg Megkérdeztem azonban egy szomszéd jeles gazdatiszt barátomat is felőlük s kértem véleményét a rengeteg varjuseregről. Vallomása igen terhelő volt rájok. Az őszön — igy szólt — egy tábla búzámat annyira összeturtak-furtak, hogy ki kellett szántatnom. Hát a többit nem bántották? — kérdém. — Különös — feleié — hogy csak ennek estek úgy neki, a többi majd egyidejű táblát s a szomszédos földmivesekét nem bántották. Ha elfogadjuk az ellenök tett vallomást úgy, a hogy a látszat kínálkozik: akkor kimondhatjuk róluk mint bűnösökről az Ítéletet; de ha jobban szemügyre veszszük és bíráljuk a körülményeket, föll kell azt függesztenünk. Kellett valami okának lennie, hogy csak azt az egy táblát turták-furták, a többit pedig nem bántották. Nagyon valószínű, hogy abban a táblában drótféreg volt, mely vidékünkön épp az időben sok kárt tett; a drótféreg ette meg valószínűleg a vetést, a drótférget meg kiásták a varjuk I Figyeljük csak meg őket a különféle darabokból álló volt úrbéres-földeken. Sürü rajban, seregestől vonulnak keresztül az Őszi friss szántásokon s veté-
