Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1901-08-25 / 34. szám

MAGYAR FÖLÜM1VELŐ 269 ISMERETEK TÁRA. A varjú. Irta: Varjú Sándor. Mint falusi félkész és kisgazda, sokszor néztem nagy aggodalommal a tavaszi vetés idején összeverő­dött rengeteg fekete sereget: a varjakat. Hallottam az aggodalom szavait: no ezek föleszik a vetőmagot tisztára, de — különös — szembetűnő kárt sehol sem észleltem. Nem hagyott nyugodni a kérdés: mi­ből él tehát ez a rengeteg madár-sereg, mely való­ban képes volna tönkretenni vetéseinket falánkságánál s nagy számánál fogva, ha valóban az volna az ő mestersége. Különös, most két éve szokatlan sürü rajokban léptek föl. Föltettem, hogy sarkukban járok. Ezernyi ezer számban leptek el egy Ízben lakásomhoz kö/el egy hatholdas, már fakadni kezdő árpa vetést, de csak mintegy egyharmadnyi szélességben, a többi részre nem igen reflektáltak (számítottak); hanem a meglepett terület oly sűrűn vol megszállva, mintha például egy fél marok mákot egy iv papírra vetek. E két holdnyi megszállott területen nyüzsögve is dőlt mint a többi területen, melyre a varjak alig reflektáltak! Emberi számítás szerint — tekintve roppant számukat s többszöri látogatásukat — fel kellett tenni, hogy ha árpáért jártak oda: a vetőmag legalább is háromnegyed részét fölfalták. Ámde az eredmény: a vetés hibátlan feilődése eme feltevést halomra dönti. Kétségtelen, hogy ők árpát ettek, de az a körülmény, hogy a vetés táblának csakis ama bizonyos részét látogatták szorgalmasan, arra enged következtetni, hogy valami más dolog vonzotta őket oda, valószínűleg férgek, melyekhez aztán a tejes ár­pát úgy ették, mint mi szoktuk péidául a borjuvesé- hez az eczetes babsalátát. Lássuk, hogy viselkednek őszi vetés idején. Többszöri gondos megfigyelés után mondhatom, hogy : mig sűrűn meglepik a friss szántást, órákig gyalogol­nak az eke után, addig alig vetnek szemet a bebo- ronált friss vetésre, pedig tudiuk, hogy szem mindig marad felül, bármily gondosan boronáljunk. Mi kö­vetkezik ebből ? Hát, hogy a friss szántásban s az eke után hamarább-akadnak kövér falatokra, pond- róra, pajorra,1 mig a napokon át tartó vetés-boroná- lás alatt ezek már ismét elrejtőznek s igy a bevetett táblák nem oiy vonzók rájuk. Lovardái lovak foglalkoztak mintegy óra hosszáig. Ha ezek gondol­tam, árpát ettek, akkor itt nem lesz árpaaratás. Távozásuk után odamenve, rendkívül meg vol­tam lepetveí Hálónál sűrűbb lábnyomaik mentén mindenütt érintetlenül ott feküdt a vetéskor felszínen maradt — be nem boronáit sok-sok ép árpaszem! Mivel foglalkoztak tehát itt egy álló óráig? Tovább kutatva csőrükkel furdalt tömérdek lyukat találtam, vizsgálni kezdtem s csakhamar fölfedeztem a bűn­jeleket. A lyukak üresek voltak s felszínük peremén csaknem mindenütt ott feküdt a csírázni kezdő árpá­nak ollóval lenyirt szakállszerü gyökérzete. Ok tehát kétségtelenül falatoztak a fakadni kezdő tejes árpából, melynek gyökérzetét előbb lenyirták! de hulladékaik­ban is felfedeztem az árpakorpát. Ezek után meg vol­tam győződve, hogy az árpa teljesen ki van áskálva s felfalva, s e meggyőződésemben megerősített az a körülmény, hogy a vendégsereg még többször is el­látogatott oda. Lázas figyelemmel kisértem ezután az árpavetés további sorsát. S ime, a kiásott, felturkált s látszólag tönkretett területen éppen úgy kelt, fejlő­dött, növekedett a vetés, mint egyebütt, még meg Megkérdeztem azonban egy szomszéd jeles gaz­datiszt barátomat is felőlük s kértem véleményét a rengeteg varjuseregről. Vallomása igen terhelő volt rájok. Az őszön — igy szólt — egy tábla búzámat annyira összeturtak-furtak, hogy ki kellett szántatnom. Hát a többit nem bántották? — kérdém. — Különös — feleié — hogy csak ennek estek úgy neki, a többi majd egyidejű táblát s a szomszédos földmivesekét nem bántották. Ha elfogadjuk az ellenök tett vallomást úgy, a hogy a látszat kínálkozik: akkor kimondhatjuk róluk mint bűnösökről az Ítéletet; de ha jobban szem­ügyre veszszük és bíráljuk a körülményeket, föll kell azt függesztenünk. Kellett valami okának lennie, hogy csak azt az egy táblát turták-furták, a többit pedig nem bántot­ták. Nagyon valószínű, hogy abban a táblában drót­féreg volt, mely vidékünkön épp az időben sok kárt tett; a drótféreg ette meg valószínűleg a vetést, a drótférget meg kiásták a varjuk I Figyeljük csak meg őket a különféle darabokból álló volt úrbéres-földeken. Sürü rajban, seregestől vonulnak keresztül az Őszi friss szántásokon s veté-

Next

/
Thumbnails
Contents