Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1901-08-25 / 34. szám

270 MAGYAR FÖLDMIVELŐ seken, melyek utjokba esnek ; ez a vonulás rendsze­rint elég gyors, sürgősnek látszó; azonban közben- közben az egyes földdarabokon minden látszólagos különös ok nélkül egymással czivakodva, kergetőzve huzamosabban időznek. Tán a vetőmagon marakod­nak? Szó sincs róla! Hisz az jutna mindegyiknek, minden lépésnél uj szem, de a fölött elsietnek tovább tovább, mig egy egy darabban férgekre, jó kövér falatokra találnak; ezért már érdemes időzni s kissé küzdeni isi Nem lehetetlen, hogy mint az ár­pánál láttuk, a kövér féregfalat mellett saláta helyett néhány buzaszem is lecsúszik. De ha ők buzaevők volnának, úgy időszakonkénti roppant számban való megjelenésük mellett, keskeny völgyet alkotó termő határunkat tisztára tönkretehetnék. Ez azonban soha se történt, még csak számbavehető kárt se tettek soha. Még egy dolog van, miben jelentékeny kárt tehetnének: a kukoricza. (Erről a jövő számban. Szerk.) MAGYAR KIS GAZDA. Gazdasági kérdések a vetőmagról. Mitől függ a vetőmag jósága ? A csirakepességtöl. Hogg tudja meg a gazda, hogy melyik a jó vetőmag ? Igen könnyen. Elővesz egy darab deszkát arra tesz ioo magot és leönti vízzel, azután meleg helyre teszi, később megint leönti vízzel és rövid idő múlva a mag kifog csírázni. Mikor lesz az jó vetőmag ? Ha ioo közül kicsirázik 80 — 90 mag, akkor jó vetőmagnak, ha kevesebb pl. 50—60 akkor nem jó vetőmagnak. Megtörténik néha, hogy némely vidéken nem kap a földmives jó vetőmagot, már annyira ki­veszett. Hát ilyenkor mit tegyen a gazdag Ha igy áll a dolog, akkor hozasson a gazda más vidékről vetőmagot, de megbízható helyről és ■mindig kedvezőtlenebb időjárású vidékekről. Hogy értjük azt, hogy kedvezőtlenebb vidékről ? Úgy, hogy a földmives mindig olyan vidékről hozasson vetőmagot, ahol hidegebb van, mint azon a vidéken, ahol ő gazdálkodik. És miért? Azért, mert ha hidegebb vidékről hozatja a vetőmagot, akkor az ott még szebben fog teremni, mert melegebb a vidék és kedvezőbb az időjárás. Hát ha ellenkezőleg cselekszik, mi történik9 Az, hogy kivész a magja. tLs hogyan ? Úgy, hogy ott a melegebb vidéken jól kifejlő­dött és szépen termett a mag, mert szép idő járt rá, de ha ide hozza és nálunk hidegebb van ez az idő­járás nem kedvez neki, akkor mihamar kivész. A több éves magvak nem jók vetőmagnak, mert elvesz­tik csiraképességüket. Legjobb vetőmagnak az éves mag. Háztartás. Hogy az összetört csont a tyúkoknak mily ki­tűnő táplálék, azt csak kevesen tudják. Az igaz, hogy a megtörés nem könnyű munka, azért az erősebb marhacsontokat sütőbe is lehet tenni, hogy könnyeb­ben morzsolódjék, de a tyúkok jobban szeretik nyer­sen. Már a három napos kis csibéknek vegyíthetjük az ételéhez, mert nagyon elősegíti a csontképzést, az ■öreg tyúkoknál pedig a tojásképzést. Sokat azért nem szabad adni, mert hasmenést idéz elő. Kétszer hetenként azonban megszerezhetjük magunknak azt örömet és munkát, mert az állatok nagyon szeretik. A túlságos nagy darabot felveszik ugyan a tyúkok, de nem nyelik le. Makkliszt mint baromfi tápszer. A közön­séges tölgymakk összegyűjtve, sürőkemenczében meg- száritva lisztté őrölve igen jó tápszer az aprómarha számára. E czélra aképen alkalmazható, hogy a barom­fiak rendes eledelébe kevés makklisztet vegyitünk s az egészet langymeleg állapotban teszszük eléjük. Legalkalmasabb a makklisztet előbb meleg vízzel tésztává gyúrni, ebből apró czipócskákat alakítani s ezeket azután megszáritani. Használatnál elég egy ily ökölnagyságu czipó tizedrészét keverni 12 tyuk rendes tápláléka közzé, előbb meleg vízben megpu- hitván a czipódarabot. E táplálék a tojást nagyon előmozdítja tyúkoknál. Gazdasági közmondások. Szántás-vetés. Aki nem vet, nem arat. — Eke után menjen a fogas és a borona. — Vakbarázda nem barázda. — Túl sürü vetés nem fizet, csak szalmát ad. — Any- nyit szánts, amennyit megfogasolhatsz. — Oszsze! porba, tavaszszal sárba vess. — Egy szántás egy ke­nyér, két szántás két kenyér, három szántás három kenyér, hat szántás kis vakarcs. — Ha kevés földe­det jól megdolgozod, többet teremhet, mintha hiány­zott a munkája. — Gazos vetésnek —rossz a gazdája. ÜGYES-BAJOS DOLGOK. Felbontható-e a biztosító társaságokkal kötött szerződés? Elterjedt hit, hogy a ki például életét biztosította, vagy egyáltalán a biztosítótársaságokkal szerződést kö­tött : az többé fel nem bontható. Fizetni k e 11, a med­dig csak van mibŐl,ha mindjárt utolsó párnából is. Persze, hogy ezt a hitet leginkább a biztositó társaságok ügynökei terjesztették és terjesztik. No hát atyámfiai, ez a hit vagy elámitáson, vagy tévedésen alapszik ! Hamisság és csalfaság az, hogy a ki a biztosí­tást egyszer aláírta, azt aztán nyúzni lehet. Mert mit mond erre a törvény? Az 1875. XXXVII. t. ez. (kereskedelmi törvény) kimondja: 485. §. A biztosítási kötvény elveszti ha­tályát: 4) „Ha valaki a lejárati napon, vagy az arra meghatározott időn belül a dijat ki nem fizeti.“ A királyi kúria 1876. 8240/X. sz. alatt a követ­kező döntvényt hozta: „A díj ki nem fizetése nem ad jogot a társaságnak, hogy azt követelje; a nem fizetésnek egyedüli következménye, hogy a biztositás megszüni k.“ S az Ítélet több része még félremagyarázhatatlanabbul kimondja: „A bizto­sítási kötvény nyomban elveszti jogerejét, amint a lejárati napon a dij ki nem fizettetik, tekintet nélkül, hogy a biztositás megszűntnek mondatik vagy sem !“ Sőt, ha a biztositás ellenértékéül váltót ad va­laki, amint a biztosítást megszakítja, a váltó elveszti mindenféle keresetre a jogát. A kúria számos esetben kimondotta, igy 1893. nov. 4. 1462. döntvényében is, hogy a kereskedelmi törvény 485. §. 4-ik pontja biztosítja, hogy mind a biztositandónak, mind a biztosítottnak joga van visz- szalépni a dij megfizetésének megtagadása által s e dijat követelni, ha csak nem az első befizetésre vo­natkozik, a társaságnak joga nincs. Tehát, ha valaki biztosíttatja magát s a második befizetést megtagadja, a törvény értelmében semmiféle biztositó társaság sem kötelezheti, hogy egy árva krajezárt is fizessen még! Az első rátáját a biztosításra köteles megfizetni, de azután semmit. Hiszen, ha valaki visszalép a biz­tosítástól, a társaságnak sincs vele szemben semmi rizikója, micsoda jogalapon akarná tehát a visszalépőt magához bilincselni? Erről még szólunk ám, mert van ám itt magya­rázni való!

Next

/
Thumbnails
Contents