Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-08-11 / 32. szám
252 MAGYAR FÖLDMIYELŐ hogy el kell távoznia és szives bucsuzással eltávozott örvendve, hogy beszélt az elnökkel és az elnöknével A házastársak családi élete a legboldogabb volt. A mikor Krüger Londonban volt, egy barátja elvitte egy (balet)-tánczos előadásra. Előadás közben megkérdezte : — Mit szól ezekhez a leányokhoz, milyen csinosak és frissek? — A festék elég friss rajtuk, az bizonyos, — felelte Krüger, — de jobb szeretem annak az egynek, a kit Afrikában hagytam, az öreg czipőjét, mint valamennyi asszonyt, a ki itt Angolországban van. Elég jó volt ő nekem, a mig fiatal volt, most is jó ő nekem. A mikor egyszer Krüger kilovagolt, egy öreg asszonynyal találkozott, a ki batyut czipelt a hátán. Krüger leszállt lováról,’ fölsegitette a nyeregbe az öreg asszonyt és maga a kantárnál fogva vezette a lovat a maga ültetvényéhez. A mikor már közel volt a házához, megszólalt az öreg asszony: — Az Isten fizesse meg jóságodat irántam, öreg gyámoltalan asszony iránt. Nem sok ember tette A javas asszony sorsa TÁEGZA. Krüger anyó. Krüger anyónak, a délafrikai köztársaság elnöke nejének halála egész sereg történetkét elevenít föl a derék asszon}' életéből. A burok sok mindenfélét tudnak erről az asz- szonyról, a ki hűséges élettársa volt az elnöknek. Az európai élet viszonyai közt talán nevetségesnek látszik, de a búr állam egyszerű viszonyai között egészen természetes, hogy minden bur, a kit ügyes- bajos dolga magányos ültetvényéről a városba szólított, ha már ott volt, kezet akart szoritani az elnökkel. Ez azonban nem volt könnyű dolog, mert az elnöknek nagyon sok dolga volt. A fogadás nehéz munkáját tehát megosztotta vele a felesége. Reggel hat órától kilenczig tartott a fogadás. Az elnök házának verendája alatt ott ültek a tisztelgő burok és közöttük az elnök is a feleségével. Az elnök ismerte embereit, nem sokáig teketóriázott velük ; erre nem is volt ideje. — Mi a neved? Hol van a lakásod? Mi a kívánságod ? Mindössze ezt kérdezte röviden, ridegen és ezzel véget ért a beszélgetés. Azaz csak az elnökkel, mert most az elnökné vette át a szót. — No, barátom, iszol-e egy csésze kávét ? — Ha olyan szives lesz. Ezzel kezdte meg a társalgást és természetesen mindjárt hozott is egy csésze kávét. Ez a bevezetés arra szolgált, hogy az elnök szép csöndesen eltávozzék és vendégeit feleségének engedje át. Krüger anyó ezután apróra kikérdezte a vendéget: — Mit csinál a legöregebb fiad? hát a második fiad? hát a legöregebb leányod? A vendég mindenre nagy örömmel felelt s a mikor a családdal végeztek, Krüger anyó rátért a háziállatokra és a gazdaságra. — Mit csinálnak a kecskéid? mit csinálnak a borjuk? van-e sok sáska? Hogy áll a termés? Végtére nem marad semmi, a miről kérdezősködhetett volna és elhallgatott. A vendég ekkor tudta, volna meg ezt. Ha fiatal volnék és kedves, a minő valamikor voltam, akkor még érteném a dolgot. — Ha fiatal volnál és kedves, akkor ezt nem mertem volna megtenni, — felelte mosolyogva Krüger. — Nem merted volna? Miért? Talán fölfaltalak volna? — Te nem, — felelte Krüger, — hanem ez itten igen, — és ezzel rámutatott a feleségére, a ki már a küszöbön várta. Az a távirat, a melyben Krüger unokája tudtul adta az elnök felesége elhunytának gyászos hírét, mint már irtuk is igy hangzott: „Szeretett anyánk tegnap délután öt óra tizenöt perczkor elhunyt. Legutolsó szava ez volt: Mondd meg atyádnak, hogy minden bizalma az Urban legyen. Bloff.u Milyen ember a fogorvos ? A fogorvos olyan ember, ki másoknak a fogát kihúzza, hogy a saját fogainak legyen valami harapni valója.
