Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-08-11 / 32. szám
MAGYAR FÖLDMIYELŐ 251 SZÖVETKEZZÜNK! Egy érdekes eset, mely megmondja, miért jó még a szövetkezet ? Eg)- fővárosi újságból olvassuk, hogy bizonyos községben a tanító, (mert családjában elfogyott a fehérczukor) az egyetlenül álló szatócsboltba küldött czukorért. És a küldött azzal az üzenettel, de czukor nélkül jött vissza, hogy küldjön a tanító ur czukorért oda (t. illik a közeli városba) a hol a tanító ur süveg számra, tehát nagyobb mennyiségben szokta vásárolni a czukrot, illetőleg az élelmi czikkeket. Mi a dolog további folvamányával nem foglalkozunk, hogy t. i. a tanító ur a boltos gyermekeit az iskolából elég indokolt alapon eltávolította, gondolkodván akkép, hogy a boltos is járassa gyermekét abba az iskolába, a hova a gyermek tartozik. Ezt a kérdést oldják meg az illetékes hatóságok. De igenis közünk van ahhoz, hogy a boltos ur ilyen bánásmóddal, ilyen gondolkozással igyekszik a lakosokat oda kényszeríteni, hogy az ő régi, állott, legtöbb esetben komisz portékáját vegyék. Es ne merészeljenek nagyobb mennyiségben a közeli városból sem szerezni élelmiszereket, mert különben kezében van a bosszú mennyköve. Hát mi a legenyhébb térre lépünk és azt mondjuk: annak a szatócsnak tehát joga van portékáját annak mérni és árulni, a kinek akarja. Jól van! De szeretetvel kérdezzük, ug\ancsak van-e aztán joga a fogyasztó közönségnek azon törvényes utón-módon beszerezni a portékát, a melyen akarja ? Világos dolog, fogod mondani szives olvasóm! Pedig látod éppen a kereskedő, meg szatócsvilág nem tartja ezt olyan nagyon világosnak! Sőt ime épen az ilyen fura gondolkozásu szatócs urak kényszert akarnak arra alkalmazni, hogy a lakosság k ... kötelességének tartsa az ő portékáját élvezni. Épen az ilyen falusi kis királyok tele jajgatják a világot, hogy ime ... no most ugrik ki a nyúl a bokorból ... a szövetkezeti boltok őket tönkre teszik, ennyi és ennyi embernek keresetét veszik el. Hát most nézzünk csak az ilyen állítások szemébe! A leirt eseményből igen-igen sok tanulságot hámozhatunk ki. Nevezetesen: 1. Nem a szövetkezet a bibe! Hiszen, mint láthatjuk, az is nagy baj, hogy ha egy községi lakos a városból és nagyobb mennyiségben vesz portékát. A lakosoknak ezt a szabadságát is megbántja, elitéli, és bosszulja a falusi szatócs. Mert ez is az ő megélhetése ellen való merénylet ugy e bár? Ez is konkurenczia. ezt pedig nem szabad falun tűrni, mert hiszen ott a szatócs valóságos kis királynak érzi magát. Ám, Ítélje meg minden emberfia, vájjon az ilyen megbomlott gondolkozással szemben nem jó-e, nem kell-e a szövetkezet ? 2. Ma a tanító ur nem kapott czukrot. Mert nem ette eddig is a szatócs ur légyjárta czukrát. De te holnap a község házán függetlenül beszélsz, szavazol. Vagy a szatócs urnák nem tetsző nyilatkozatot teszel. Nos ? Ki fogy a czukrod, sód, vagy más élelmi czikked! Küldesz pénzt! Mehet vissza a küldött. Tessék onnan venni, a honnan eddig! Olyan emberrel, a ki velem nem tart, a ki engem nem pártol, a ki ellenem csak hajszálnyit vét — olyan embernek nem adok. Hiszen nekem lesz azért vevőm! Az egész falu markomban van. Majd ide jösz te is! Azt hiszitek, hogy ez lehetetlenség! Képtelenség?^ hát a czukor eset után, bizony hogy nem az. No lássátok, ez az az érdekes eset, mely megmondja, miért jó még a szövetkezés. Akkor, ha szövetkezeti boltba mehetsz, nem lesz részed az ilyen czukor — esetben! Aratási ünnepségek. Aratási ünnep József kir. herczegnél A József kir. berczeg kisjenői uradalmához tartozó i Bánkút Rózsa majorban a befejezett aratást szép ünnepélylyel ülték meg, mely alkalomból a kir. herczeg az aratóknak 500 korona jutalmat juttatott. Arató ünnepélyek. Gróf Almássy Dénes vasárnap rendezett fényes ünnepet gyula - vári aratóinak, melyre hivatalos volt az elöljáróság is. Eckstein Fülöp boldvai földbirtokos szintén szép ünnepet rendezett. Dr. Salgó József gyomai és Gosztony Kálmán ludasi birtokán hasonlóan nagy ünnepet tartottak. Mindezekről a helyekről Darányi föidmivelési miniszterhez üdvözlő táviratokat küldtek. Ősi szokás szerint! Klein Sándornak a mohácsi szigeten levő teleki gazdaságában, annak örömére, hogy az aratás szerencsésen befejeződött, ősi szokás szerint, arató ünnep volt. A szokásos ajándék átadása után, a munkaadó nagy bőkezűséggel megvendégelte aratóit. Mulatozás közben felhasználta a jó alkalmat és meleghangú beszédben óva intette őket, ne hogy a csábítók szavaira hallgassanak. Vagy száz munkás kalaplevéve esküre emelt ujjal fogadta meg, künn az Isten szabad ege alatt, hogy mindvégig hűek maradnak a szép magyar hazához és nem hallgatnak a lelketlen izgatókra, sőt, ha egy közéjük téved, maguk fogják rá fölhívni a hatóság figyelmét. Az esküttett munkások Bács-Baracska községből valók, mely eddig erős fészke volt az izgatásoknak. Lozs község ünnepe. Sopronból Írják. Az aratás bevégzését szép ünneppel ülték meg a lozsi uradalom aratói. A vasárnapi istentisztelet után, két négyes fogatú gabonás szekér nemzeti zászlókkal, koszorúkkal és szalagokkal feldíszítve vonult végig Lozs község utczáin, követve a régi arató dalokat zengedező aratók csapatától. Az ünnepélyen részt vettek: Major Gergely plébános, Rézbányái Béla intéző és neje. Bründl Mariska, Trifonácz Miklós uradalmi titkár, járdánházi Berényi Gyula segédtiszt és a községi lakosok. A mulatság kijelölt helyére érve, lelkesen éltették báró Solymosy László földesurat és Rézbányái intézőt. Rézbányái a legelső magyar embert, a királyt éltette. Majd tánczra perdültek a fiatalok és késő estig vigadoztak. A felújított ünnepély mély benyomást tett az aratókra s bizonynyal szorosabbra fűzte a munkátadó és munkás szivét. A szülő képe. Egy csenget i gazdának meghalt az apja. Tehetős gazda volt, vagyont szerzett gyermekeinek, hát az emlékét úgy akarták megőrizni, hogy a «piktorral» megfestetik az arcz- képét, olyan szépnek, akar a keresztelő Szent Jánosé, amit két uj pengőforinton vettek a szolnoki vásáron. — Be is jöttek egy szép napon Debreczenbe és el- balagtak kérdezősködés után egyik külvárosi arczképfestő- höz. Előadta a szándékát, mire a festő azt mondta: — Szívesen atyafi, elkészítem a képet, de hozott-e fotográfiát 1 A csengeri atyafi vág egyet a szemével és oda szól a piktornak: — Tréfálni tetszik velünk — Dehogy tréfálok. — Hiszen tudjuk mi. — Az arczképre okvetlen szükség van barátom. — Ejnyé, ne tréfáljon már az ur azért, mert paraszt vagyok, hát olyan elmaradott lennék én. — Jó, jó, barátom, de hát miről fessdm az arczképet. — Ugyan ne mókázzon az ur, az a mestersége, hát csinálja. A piktor látta, kivel van dolga, belenyugodott mindenben, három hétre a beszélgetés után készen volt a kép. Az atyafi nézi jobbról, nézi balról a képet, nagyot sóhajt, könyeil letörli kérges kezeivel és fájdalmas hangon mondja : — Szegény édes apám, még csak G hete halt meg és máris úgy megváltozott, hogy nem ismerek rá.
