Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-08-04 / 31. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 245 ISMERETEIK TÁRA. A czigányok. Irta : József kir. herczeg. A czigányok eredete. Ki nem látta hazánk területén azokat a kóbor csapatokat, melyek nyomorult gebéktől vont ernyős szekereken faluról-faiura vándorolnak? Ki nem ismeri azokat a barna jövevényeket, kik a helységek végén putrikban tengetik Ínséges életüket? Kinek a szive nem érzékenyeden el ama kesergő nóták hallatára, melyeket uj-magyar zenészeink húznak? Ki nem járta gyors ütemü csárdásaik mellett a friss magyart? Bizonyára mindenkinek feltűnt e vendégeink sötétbarna, olajszinü, minden más európai néptől különböző hosszúkás arcza, villogó, nyugtalan sötét szeme, szép metszésű,. de vastag piros ajkú szája, göndörségbe hajló borzas fekete haja, sugár és hajlékony testalkata, apró keze, lába s örökké vidám, tréfálkozásra hajló természete A czigányok őshazáját India északnyugati határán, a kahr és dardus népek vidékein kereshetjük. Hogy mikor kerekedtek föl onnan, nem lehet tudni. Mikor Európában megjelentek, őshazájokró! már nem bírtak felvilágosítást adni. Több helyt Kis-Egyiptom- ból valóknak mondták'magukat. Ezt a Nílus mellékére értették s azért sok népnél innen van a nevük; mig más népek a magyar „czigány-4 szóval rokon nevekkel jelölték az ismeretlen fajt. Hazánkban 1417-ben tűnnek föl több helyen tömegesen. De valószínű, hogy elébb is voltak itt czigányok. Már egy 1393-iki oklevélben előfordul „Michael de Czigány“ nevű nemes. Zsigmond király 1423-ban, Mátyás király 1476 ban és 1486-ben, Ulászló 1492-ben és 1496-ban, Izabella királyné 1557- ben, Báthory Zsigmond 1581-ben állitanak ki a czigányok számára szabadalmi, ajánló, biztositó leveleket. Az erdélyi országgyűlés is több Ízben foglalkozott a czigányok ügyével. Mária Terézia 1761-ben állandó letelepítésre akarta szorítani őket; majd 1767-ben elrendelte, hogy a czigány gyermekek elvétessenek szüleiktől és más nemzetbeliek által neveltessenek s hogy a czigány férfi ne léphessen czigány nővel házasságra. De ennek épp úgy nem volt foganatja, mint II. József 1783-iki emberbaráti rendeletének. Az országgyűlések es kormányok, bizottságok és. törvényhatóságok sokat foglalkoztak a czigányok ügyének rendezésével. Általában ezen intézkedések mindeddig nem nagy sikerrel jártak, mert talán nem vették kellően számba a czigányok természetét. Nehéz őket állandón letelepíteni ! Pedig különösen a kóborló, sátoros czigányok állandó letelepítése népművelődés szempontjából is igen fontos dolog hazánkban. E sorok írója meg- kisérlerte a nagyobb csoportos telepítést: de ez több akadályba ütközött. Kevés volt az e kísérletre fordított idő, tekintve a nép vad erkölcsét és műveltségének alantos fokát. A közigazgatási hatóságok véleménye szerint a csoportosított telepítés sok nehézséggel jár s közbiztonsági felügyelet szempontjából is czélszerübb volna, ha községenkint osztatnának el. E czikk írója éppen a községeket akarta a költségtől és fáradtságtól megmenteni akkor, midőn több dunántúli megye elkobozta az oláh czigányok lovait és szekereit, a nélkül, hogy előre gondoskodtak volna e félvadak elhelyezéséről. Tagadhatlan, hogy a népek a czigányoktól való idegenkedése szintén nehezíti a telepítést. Ez idegenkedés némileg jogosult is, mert Indiának e fekete fiai bizony meglehetősen rakonczát- lanok. Nagyon valószínű, hogy vaskézzel, következetes erélylyel községenkint is lehet foganatosítani a telepítést, de ez sok költségbe kerül az államnak és sok kellemetlenségbe a községeknek. Talán a közigazgatás államosításával lehetne véglegesen megoldani ezt a kérdést is. A telepítendőket el kell látni lakóházakkal, alkalmas munkát adni nekik és őket a munkára nevelni. Mindenekfölött szükséges a munkára és rendes életre való szoktatást a zsenge gyermekeknél kezdeni, ezeket iskoláztatni. Ez nehéz föladat, mert teljes tudatlanságuk mellett lehetetlen őket korkülönbség nélkül a rendes iskolákba küldeni. Az Alcsuthon fönállott külön czigányiskola rövid idő alatt elég jó eredményeket mutatott föl az együtt tanított 6 — 15 éves, általában elég jó fölfogásu czigány gyermekeknél. A czigányok ügyéneft országos rendezéséhez első kellék, hogy tüzetesen ismerjük a czigányság számát és életmódját. Az általános népszámlálásnál természetesen számbevették a czigányul beszélőket is. De sem ez, sem a jellemző lakási sajátosságok stb. nem engedtek biztos következtetést vonni czigányaink számát illetőleg. A czigányoknak több rendbeli régi és újabb összeszámlálása sem nyújtott hiteles adatokét. Végre 1893. deczember 31-én Magyarországon külön czigányösszeirást hajtottak végre, melynek eredményei már egészen hiteles és biztos adatokat Szolgáltatnak (a fővárosiakat kivéve) különböző életmódú czigányainkról. E szerint volt czigány: állandóan letelepedett: 243432, egy helyen huzamosabban tartózkodó: 20.406, vándor: 8938. Összesen 274.940. A czigányok házasságának 16—17 százalékja nem törvényes. Anyanyelv szerint az összes hazai czigányok 38 százaléka magyar, 30 szézaléka czigány, 23 százaléka oláh, 3 és fél százaléka tót, 2 százaléka szerb, a többi 2 és fél százaléka egyéb hazai nyelvek közt oszlik meg. Az összes czigányoknak majdnem fele tud magyarul és több, mint fele nem tud czigányul. Felekezetre nézve 39 egy negyed százalék római katbolikus, 26 háromnegyed százalék görögkeleti, 20 egynegyed görög katholikus, 11 háromnegyed százalék református, mig a többi felekezetekre együtt nem egészen 2 százalék jut. A czigányok életmódja. A czigányok életmódjának megismerése s a czigány nép rendezése szempontjából is 'igen fontos tudni, hogy az igen gyakori meg nem engedett keresetmódokon kívül miféle foglalkozása van még a czigányoknak ? A föld m Ívelést épen nem kedvelik. Összesen csak mintegy 10.000 czigánynak van valami 5000 holdnyi tulajdon, vagy bérelt szántóföldje és kertje. De az iparnak a lakosság kezdetlegesebb szükségleteit kielégítő némely ágaival szívesen, elég ügyességgel és eredménynyel foglalkozik. Legtöbb a fémmunkás (17.600); ezek közt a czigányokra nézve jellemző kovácsmesterséggel majdnem 13.000-en foglalkoznak, üstös 2000, szegkovács pedig 1500 van. A famunkások közt 3000 teknővájó és 2000 kanálcsináló találtatott. Seprőkötő, kosárfonó és rostás majdnem 3000 van ; sárgyuró és vályogvető munkából 15.000-en felül élnek. Ruházati ipart 800-an űznek. Női iparágakkal 7000-nél több czigánynő foglalkozik. Áz ip.irüzők összes száma meghaladja az 50.000-et. Kereskedőféle 4500 van s ezek harmadrésze lócsiszár. Zenéből 17.000-en élnek, köztük mintegy 150 nő. A telepes és a vándor czigányok közt nemcsak életmódra, hanem jellemre és alkatra nézve is észrevehető különbség van ; nem is igen érintkeznek egymással. A vándor czigány rátartóbb, délczegebb; bőre szinte bronzszinü, mig a telepesé füstösebb. A letelepedett czigányok nyelvre, vallásra és szokásokra nézve az illető vidék népéhez alkalmazkodnak. A többnyire sátor alatt élő vándorok többet megőriztek ősi sajátságaikból. Úgy a czigánytelepnek, mint a karavánnak feje a választott vajda, kinek jelvényei: ezüst gombos dolmány, bot, serleg. Nálunk a fővajdaság régente országos hivatal volt. Korunkban a vajdák hatalma igen megcsappant, de még mindig tekintélyes szerepük van nemcsak a hatóságok irányá-
