Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-08-04 / 31. szám
244 MAGYAR FÖLDMIVELÓ pokoli hőség keletkezett, agyát rémes gondolatok zaklatták! — Mit beszélnek ezek? Hiszen a példaszó is azt tartja: „Tréfának a fele, való szokott lenni!“ Kiről minden szól, kell abban valaminek lenni. — Megyek haza — suttogta iszonyú szenvedelemmel, egy perezre sem maradok tovább. Az aratást befejezték, a cséplés következett. Kökény Jóska szó nélkül távozott. Csak egy pár napra — gondolta, hiszen ennyi is elég leszen, hogy a hűtlennek jól a szeme közé nézhessen. Mikor Kökény Jóska már nem volt a munkások közt: akkoron pedig arról folyt a terefere, hogy milyen bolond az az ember, a ki olyan nagyon szeret. — Hogy ráijjesztettünk 1 — Hogy haza kergettük! — Hej, emberek, asszonyok — szólott bus sejtelemmel szivében egy öreg munkás, — jól megtapasztaltam ám én az életben, hogy nem jó ám a tűzzel játszani! A hűségi szerelem nem a tréfálkodásra való, tanuljátok ezt meg ti is azon- képen. .... Kökény Jóska meg haza érkezett. A hű nő kitárt karokkal, forró csókkal fogadta. Jóska kelletlen, hideg maradt, mintha szerelmét a tarlón hagyta volna. — Mi lelt, mi bajod van édesem ? Kimerültél, beteg voltál; elfeledtél, elvett valaki szivemtől? Jóska néma maradt, mint a sir. — Hogy vártam ezt a perczet. Hogy számítottam az órákat, lefekvéskor és ébredéskor. Mi lelt édesem? Kimerültél, elfeledtél? Jóska szó nélkül ballagott a kertbe. Garaszolni kezdett. Alig tett néhány kapavágást, felemeli tekintetét és ime látja, hogy a kisbiró az udvarra kerül és egyenest belép a konyhába. Úgy tűnt fel e pillanatban Jóskának, mintha iszonyatos földrengés rázná meg a világot. Mintha egyszerre megragadná valaki, hogy vigye a vak veszedelembe. Szeme villogott, szive zakatolt, vad szenvedelem tépte, szaggatta szét felé. — Hát igy, csakugyan igy? ordította, mint egy elszabadult oroszlán. Egy dorongot kapott fel hirtelen s azzal odarohant a konyhához és a mit sem sejtő kisbirót, (a ki pedig egy adó-intő czédulával most elsőben tette lábát e pitvarba) hátulrál fejbe ütötte. A kisbiró szó nélkül összeesett. Eszméletlen állapotban szállították el és az nap meg is halt. * VASÁRNAP. Tíz esztendő után... Tíz esztendeje mult a napokban, hogy a vas- miniszter, Baross Gábor megalkotta... a vasárnapi munkaszünetről való törvényt. Jó Baross Gábor, kinek nem csak vas keze, munkaereje, de vallásos, jó szive is volt, bizonyára másképen gondolta el lelkében ezt a munkaszünetet. Mert hiába, be kell vallani, hogy ez a törvény is inkább csak papiroson maradt, mint a gyakorlati életben valójával megtestesült. Lári-fári beszéd az, hogy ma munkaszünet van az Űrnapján, vasárnapon ebben a szép, de szomorú hazában. Mert hát a szemeinkkel láthatjuk, tapasztalhatjuk, mily könnyű a törvényen csürni-csavarni, mily enyhén, lomhán őrzik ellen a vasárnapi munkaszünet megtartását. Nem is leszen ebből a törvényből addig áldás, mig egész törvénynyé ki nem fejlesztik. Vagy-vagy! Hiszen jó formán tisztába sincsenek az emberek ennek a törvénynek mivoltával. Csak azt látjuk, hogy ott, a hol az állam érdeke forog fenn, ott hol arról van szó, hogy fogy-e az ital és emelkedik-e az „akszis“ — ott arczul lehet csapni a munkaszünet legelső alapfeltételét is. Lám az anglusok másképen gondolkoznak. Az ő vasárnapjuk, az már aztán igazi vasárnap. Az Ur napja! Méltó a nagy, a szent, a mindenható jó Isten eszméjéhez. Magasztos csend ül az anglus városok és falvak fölött. Az a kereskedő, tehát igazán munkához, spekuláláshoz szokott nép megcsendesedik vasárnap, mintha csak kicserélték volna. Nálunk? Csak az látszik, hogy akarnának is, meg nem is — valamit. Ez pedig fából — vaskarika ! Hát azt gondoljuk, tiz esztendő elegendő volt arra, hogy megtapasztaljuk : az ilyen munkaszünet nem méltó ám a nagy, hatalmas eszméhez, gondolathoz, a mit a nemzettel meg kell értetni. Hogy t. i. az ember emelkedjék ki legalább egyszer hetenként a mindennapi porból, gondból, kenyér- harczból, testi-lelki erőt ölő életharczból. Nyugodjék, pihenjen, — hogy testben s lélekben megújult ember legyen ! Tehát a munkaszünet jubileumán amondók vagyunk: meg kell azt a munkaszünetről szóló törvényt reperálni, újítani, revideálni! t- "X* -X» -jb -X* -X» -X- -X- •X' -X* -X* -X» •X' tX* -X- -X» -X* 'ir 'w* •X’ 'X* -X* -X* -X* -X* •X’ Gyászba borult a kis község. Kökény Jóska csak e nagy szerencsétlenség után tudta meg az igaz valót. A munkások is haza érkeztek, hogy szomorú tanuságtételükkel enyhítsenek a szerencsétlen embernek sorsán. Temetés után, mikor az ártatlanul bűnhődött kisbirót béhantolták, az öreg munkás nagy szomorúan hajtotta fejét kapája nyelére, aztán remegő hangon szólott oda társainak : — Megmondottam, emberek asszonyok, hogy ne játszatok a tűzzel 1 A hűségi szerelem nem tréfálkodásra való, tanuljátok ezt most már e nagy szerencsétlenség árán. (bg.) M M M M-M-M-M-M MM Ezek aztán kérdések és feleletek! A kapitány: «Őrmester Flinta, hallom, hogy meg akar házasodni.» — Őrmester: «Igenis.» — Kapitány : «Ismeri az erre vonatkozó eljárást ?» —'Őrmester: «Igenis.» — Kapitány ; «No, hát mondja meg, első sorban, mire van szüksége egy tényleges szolgálatban levő katonának, a ki nősülni akar.» — Őrmester : «Hát, alásan jelentem : menyasszonyra.» Adókedvezmény elemi csapások esetén. Lukács László pénzügyminiszter körrendeletileg értesítette az összes pénzügyigazgatóságokat, juttassák tudomására a gazdaközönségnek, hogy az esetleges elemi csapásokról vagy maguk, ha pedig több gazdát ért káros csapás, akkor megbízott két egyén által tegyenek erről jelentést. Vonatkozólag a két megbízott által teendő bejelentésre, megjegyzi a miniszteri körrendelet, hogy csupán az írni nem tudó, törvényt nem ismerő kisgazdák járhatnak el igy, mig ellenben a nagyobb földbirtokosokra nézve ez a kedvezmény nem volna indokolt. Nem elegendő még az sem, hogy a kisebb földtulajdonosok a nagy földbirtokos nevében tehessenek bejelentéseket, hanem elvárható, hogy ezt maguk megtegyék. Nagyobb elengedési kedvezmény nem illetheti annyira a gazdag földbirtokost, de inkább a kisebb gazdát, aki az elemi csapás okozta kár által rá van utalva a méltányos adókedvezményre. A körrendelet egyúttal felhívja a pénzügyigazgatóságokat arra is, hogy a netalán bejelentett elemi csapás esetekről helyes tájékoztató meggyőződést szerezzenek az ellenőrzés czéljából is.
