Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-08-04 / 31. szám
242 MAGYAR FÖLDMIVELÓ Miért nem boldogul a magyar munkás? Száz és e g y okból, mondottuk a minapában. A százat rendre rostálhatjuk, a százegyedikkel most akarunk végezni. Most, mikor még meleg a vas! Most ütjük, hogy ha lapíthatnánk rajta, hadd puhítsuk. ... Szomorú dolgokról van tudomásunk — atyámfiai. Jó lelkek akadnak, kik nekünk elpanaszolják, feltárják a valót. Példának okáért Írják nekünk, hogy mostanában majd minden vidéken derék napszámot kapott a magyar munkásember. Egy forint, sőt azon felüli napszámot fizettek a munkátadók. Hát azt gondolná az ember, no most a magyar munkás is félre tesz, gyűjt, takarít. Itt az idő, most vagy soha I Bizony, hogy sok helyütt nem úgy történt! Nincs, nem volt foganatja a jó munkabérnek. A mily mértékben emelkedett a napszám: olyan, sőt még tulon-tul módon fogyott a pálinka és ezzel együtt a belátás, a józan ész. — Úgy is keresek most többet, mint máskor, — igy gondolkodtak botorul sokan. A pálinkás, sörös butikok, botok megteltek munkásokkal. Folyt és talán most is folyik a vad ital. Nincs köszönet a napszám emelkedésében I Egyik gazda beszélte nekünk, hogy munkásait rávette: hagyják benn a bért, csak épen annyit használjanak fel, a mi élelmezésükre szükséges. Látható örömmel egyeztek bele. — Mily jó fesz, mondották, ha egy pár garast haza viszünk, hogy berendezkedjünk télére. De mikor a munkahely közelében megnyílt a pálinkás bolt; eszét vesztette ez a nép. És mert a gazda nem akarta kiadni a pénzt, hogy a vasárnap tiszteletére elpocsékolják a keresetet: ott hagyták a pálinka ára fejében az ujjast. Most aztán már „muszáj volt“ adni pénzt. Hát igy-e magyar népem ? Hát ez történhetik nálunk, szép Magyarországon? Aztán, ha majd eljő a komor tél, akkor ugy-e van elégedetlenség, zúgolódás, hogy a szegény embernek se munkája, se kenyere ? Ezért nem boldogul a magyar munkás. Mert a száz minden féle baj szorongatja, a százegyedik pedig, ez la, a mit itt őszinte igazán letemettem — ez földhöz vágja, szerencsétlenné földönfutóvá teszi. Hát elvégre magatokra vessetek, ha aztán nem úgy leszen, a mint lönni kell! Értitek? Csak tovább az ily üdvös rendeletekkel! A postán eddig szokásban volt, hogy vasár- és ünnepnapokon délután 2-3 óráig is volt hivatalos óra. A kereskedelmi miniszter rendeletéből julius í-ső napjától kezdődőleg nemcsak vasárnap, de minden ünnepnapon csupán délelőtt 9—12 óráig lesz a hivatal hozzáférhető, a délutáni hivatalos órák e naptól kezdődőleg egészen eltöröltettek. A köznapokon a felvevő és leadó szolgálat változatlan marad. A vasárnapi munkakorlátozás a jövőben kiterjed a következő közünnepnapokra: újév napja, husvét hétfője, áldozócsütörtök, Űrnap, pünkösdhétfője, karácsony két ünnepe, april 11., augusztus 20. vagyis ezeken a napokon délután nem lesz nyitva a posta. Hát bizony ennek is ideje volt már. A posta- hivatalnokok valóságos rabszolgái a társadalomnak. Fájt az ember lelke, mikor látta, hogy a postások bűzös levegőjű hivatalaikban dolgoznak sátoros ünnep napok délutánján és nem élvezhetik az otthonnak, a családnak édes örömeit. Lám lám, szerével-módjával meglehet ám reperálni a vasárnapi munkaszünetről szóló törvényt. Erről egy más czikkünkben Írunk. Aratási ünnepségek. Arató-ünnep Szatmár vármegyében. Mint értesülünk az első arató ünnepély itt a mi vármegyénkben e hó 17-én játszódott le Magyar Géres községben Miklóssy Gyula odavaló földbirtokos birtokán,, akit szeret a környék szegény népe. Az ünnepség d. u. 5 órakor kezdődött, amikor az arató leányok és legények zeneszó mellett, dalolva, tánczolva, éljenezve vonultak be a mezőröl a kastély előtti térre. Elől szépen felbokrétázva és kendőzve vitték a kalász koszorút. A mikor megérkeztek, egy öreg munkás előlépett és szép beszéddel köszöntötte fel az uraságot, aki meghatottan válaszolt. Egy szép leány átnyújtotta a koszorút. Ezután a terített aszralok mellé ültek. A vacsorát táncz és zene követte. Maga a földes ur járt elől jó példával a mulatásban s szép leányai sem húzódtak vissza a mulatásról s egyet-kettőt fordultak a munkától feltört, kérges kezű legényekkel. A mulatság a késő esti órákig tartott, amikor a nép áldás- kivánatok közt szétoszlott, megerősödve a derék földes ur iránt való vonzalomban. Aratási ünnepély Tállyán. Körtvélyessy Aladár földbirtokos munkásai szép aratási ünnepet rendeztek földesuruknak tiszteletére. A munkások vig; nótázás közben vitték az ügyesen összeállított buza- koronát Körtvélyessy lakására, hol a munkások egyike felköszönté a föídesurat. Ez megköszönvén munkásainak jókivánságukot, ott marasztá őket lakomára. Csernekházán (Sopronmegye) is tartottak arató ünnepet, melyen résztvett az egész falu s mely a legnagyobb lelkesedés mellett folyt le. A munkaadók és munkások közötti jó viszony megszilárdulását jellemzi az is, hogy ez ünnepen a munkások az újabb gazdasági munkára a legnagyobb készséggel vállalkoztak. íme, a szép ünnepség nemcsak lelki vidulást, de újabb munkát is nyújtott. Báukuton is szép ünnepély volt. József főherczeg kis-jenői uradalmához tartozó Rózsa majorban, a hol Késmárky István intéző, az aratást elvégezvén, az arató munkásoknak aratási ünnepélyt rendezett. Az arató gazda két arató leánynyal fejükön a hagyományos buzakalászbó! font koszorú és koronával, az összes arató munkások kíséretében zeneszó mellett, az intéző lakására vonultak fel, ahol a gazda szűnni nem akaró éljenzések között, lelkes szavakkal üdvözölte az uradalmi intézőt. Ezután az aratók éljenzések között és zeneszó mellett az e czélra fentartott helyre vonultak, ahol az uradalmi intéző mindnyáját megvendégelte. A szilasi ünnepség. Érdekes aratási ünnepély volt Szálason, Bölöny József birtokán az aratás befejezése alkalmából. Az ünnepélyen igen előkelő társaság gyönyörködött az arató legények s leányok játékaiban, danájában. Ott voltak a többek között Tisza Kálmán, gróf Tisza István és neje, Barcsay Domokos és neje, gróf Yass György nővérével,. Luzsénszky bárónők és számosán. A régi aratási ünnepek, melyek az aratás végeztével elmaradhatlanok voltak, újultak fel most Darányi Ignácz földmivelés- ügyi miniszter rendeletéből s a szilasi ünnep valóban remeke volt az efajta ünnepeknek. Este szavaló estély, tűzijáték s aratóbál volt, mely a késő éjjeli órákig szórakoztatta úgy az aratókat, mint a vendég közönséget. 4 ^ ^ 4 ^ ^ I I I I I I I I I ! T Mit csinál az ember pénz nélkül? — «Köszönöm barátom, kitűnő tanácsodat, de engedd meg az.l a megjegyzést, hogy pénz nélkül az ember mit sem csinálhat.» — «Ez nagy tévedés kedvesem: pénz nélkül . . , adósságot csinál az ember.»
