Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-07-21 / 29. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 229 TAEGZA. Testvérek, magyarok vagyunk! — A »Magyar Földmivelő« eredeti elbeszélése. — Már a múlt biró-választáskor nagyon élbe került a két párt. A Buzgó András és Derék Dániel gazdák pártja. Szorították is az éket keményen, hogy hasadjon a nehéz göbb jobbra vagy balra, mert mint Nagy János öreg kurátor uram mondotta: — Elég volt a farkas szemből, most már aztán barátság legyék. És meg kell adni éles éket helyezett a csomóba mind a két párt. Mert biró-jelölt komáék, minthogy hát annak előtte bizony hogy jóban élő komák voltak ő kelmék — derekasan megfeleltek becsületes nevüknek. Buzgó András, példaképe volt a szorgalmas, rendes gazdáknak. O nem tartotta ám kezét a kebelében, hanem ugyancsak megfogta a dolog végét, ha mindjárt nagyot is kellett szorítani rajta. Hasonló módra dicsérhetjük Derék Dánielt is, a ki arról volt nevezetes, hogy mindig ott termett, a hol a község bajba jutott; azért tartották sokan, hogy bizony Derék Dánielt még a jó Isten is bíróságra teremtette. Ilyetén formán azt hiszem nem kell sok beszédet vesztegetni arra, miért vállott módnélkül mérgessé a mostani bi- róválasztás ? A főszolgabíró ur maga se tudta elhatározni, hogy hát lelkét, szivét melyik oldalra hajlítsa ? Vátig mondogatta: — Az is öreg hiba, ha nincs bírónak való ember a faluban, de talán csiklandósahb igy, mikor nagyon is van ! No de győzzön a jobb! Bár mind a kettő jó! És győzött is ! Nem nagy különbséggel, de tiszta, szép, csöndes választással : Derék Dánielt ültették a bírói székbe. A falu elcsendesedett. Mint mikor szelidebb, csöndesebb, csöndesebb borongások, menydörgések után kividül a tetmészet: olyan csöndes, szelíd képet mutatott a község is. Talán nem is hitte senki emberfia, hogy ott a látóhatáron túl, a merre a szem már nem tekinthet — haragos fellegek gyülekeznek; most leszen csak az istenítélet. * A falu elüljárósága okulva a szomszéd községek szerencsétlenségén, szigorú szabályzatot hozott a búza és takarmány-asztagok miként való elhelyezéséről. Ez a dolog a Buzgó pártiaknak nem volt Ínyére. — Lássa Buzgó gazda, mondották, ez csak mind azért van, hogy a biró kendnek borsot törjön az orra alá. Buzgó gazda hallgatott, de bensejében forrott a harag,„melyet idáig sikerült elnémítani. O is belehordotta tehát az életet, de éppen úgy rakta le a csűrös kertben, mint annak előtte. Szerfölött boszantotta e dolog a Derék pártiakat. — Biró uram, félre a komasággal, mondották. Tegye, a mi kötelessége. Biró uram meg elment szép csendesen Buzgó komájához és a lelkére beszélt, tenne eleget a község elüljárósága határozatának, mert nagyon fájna, ha bajoskodni kellene. Arabs ménló és csikója. Buzgó koma reszketett a haragtól. — Hát azért akart kigyelmed mindenáron biró lenni, hogy hatalmát velem éreztesse. Jól van! Eleget teszek a törvénynek, de majd visszafizetem ezt. Biró uram csöndesitette komáját, de az a haragtól majd meg pukkadt. E percztől fogva ismét farkas szemet nézett egymásra a két párt. Sőt a községházán oly dolgok történtek, hogy valójában a falu békességét kellett félteni... Mikor aztán a két asszony szemtől szembe találkozott, már t. i. a biróné meg Buzgóné asszonyom: akkoron teljességgel kitört a háború... — Mert hát. hogy biró asszonyomnak a jánya, az én legény-fiam után vetette magát, pattogott Buzgóné, azt úgy is tudja az egész falu. De hogy az én fiam a fél szemét sem fárasztja érte: azt is tudják. Innen van a szeketura, az üldözés. — Buzgóné asszonyom, az égre kérem, ne higyje ezt. — Tudom, toppantott az asszony. így ment ez naponkint, hogy már az egész falu úgy összegomolyodott, ember legyen a talpán, a ki ezt ki gombolyítsa. * Jó! mondja azonban a példaszó : Az Isten kegyesebb az embereknél. Egy forró nyári délután veszélyes fellegek tornyosultak a határon. A lakosok bus sejtelemmel szivükben remegve várták az ítéletet. Hatalmas menydörgések rázták meg a nagy természetet, vakító villámok száguldoztak a fellegek ormain. Egyszer csak egy borzasztó csattanás zúzza, töri össze az ablakok üvegtábláit, mely után vészvisongás fut végig a község utczáin. — Tűz van ! — Ég a Buzgó csűrét — Emberek segítség I A falu lakossága talpon volt. Az eső csendesedett, az elhatalmasodott lángok már Búgó gazda terményét kezdették ki. » ..y vAfeDerék biró uram ott volt a lángok közt, védte, a mi védhető volt. Egyszer csak megdöbbenve látja, hogy a falu lakosainak egyik része tétlenül nézi a veszedelmet. A vész helyéről nyomban közéjük terem. — Atyámfiái, kiáltá messze harsongó hangjával —*■ testvérek, magyarok vagyunk. Egy villámcsapásra mozdult meg a tömeg. Rávetették magukat az emberek az égőcsűrre. Körül vették a jó távolban lévő asztagokat és emberfeletti munkával mentették meg Buzgó gazda házát és terményét. .. .Késő este lett. Az ég olyan szelíd volt, mintha haragudni sem tudna. A csillagok milliói, mintha a szerencsétlenség helyére küldötték volna reménysugaraikat. A vész elmúlt. Derék biró uram csöndesen, fáradtan jött fel-felé a csűrös kertbe. Buzgó gazdának szemeiben még most is könnyek rezegtek... — Biró uram, a jó lsen áldja meg! Biró uram meg magához ölelte komáját... — Testvérek, magyarok vagyunk. A jó Isten megsegít még benneteket. Aztán beléptek a házba. Ott feküdt szegény, jó Buzgóné asszony majdnem félhotan. Nagyon megviselték a szerencsétlenség izgalmai. Az ágy mellett biróné asszony, meg leánya, Rózsika forgalódott. Elfeledtek mindent. Hiszen testvérek, magyarok vagyunk 1 (br.)
