Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-07-14 / 28. szám
IV. évfolyam. 28. szám. Szatmár, 1901. julius 14 megjelenik minden vasárniipSzerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Szent István-tér 9. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIÁI10TCLAJDONOS : BODNÁR GÁSPÁR. Előfizetési árak: Egész évre ... 4 korona (2 frt) Fél évre .... 2 » (1 » ) Negyed évre . . 1 » (50 kr) Jusson is, maradjon is! Sok gazda tisztában van már azzal, hogy vájjon az aratás mily mértékben hozta meg a remélt gyümölcsöt ? És a gazdák nagy, talán legnagyobb része bizony arról fog panaszkodni, hogy mostoha esztendő volt biz ez az esztendő. Hát hiszen panaszkodtunk mi már akkor is, mikor jobban eresztett a gabona, mint reméltük. (Mert köztünk legyen mondva, a panaszkodás nálunk könnyen megy.) Csak ne zúgolódjunk, ne szálljunk pörbe a gondviselő jó Istennel, hanem inkább adjunk hálát azért is, a mit juttatott nekünk ez esztendőben. Égre követ ne vess, mert fejedre fordul! A panaszkodás, a zúgolódás helyzetünkön édes keveset változtat, sőt inkább meggyöngiti előrelátásunkat, megzavar számításunkban, okos beosztásunkban. Azt ugyanis minden gazdának jól meg kell fontolnia, hogy a kevesebbnek mindig nagyobb a becse, mint a soknak. A takarékos gazda bő termés esetén is amúgy igazán meghányja-veti helyzetének sorát-baját. Hát mikor a szem olyan ritka, mintha a galamb hordta volna össze a zsákba ? Bizony ilyenkor elő kell vennie a gazdának a legjobbik eszét, hogy úgy oszsza be termését, mely szerint jusson is, maradjon is. Ugyanazért vigyázzanak a gazdák, hogy ne adjanak túl a termésen könnyelmű hirtelenséggel, hanem gondoljanak arra a hosszú esztendőre, melyre a jövő aratásig várakozniok kell. Magyar gazdának első és fő büszkesége legyen, hogy házát, családját a mindennapi kenyérrel biztosítsa az egész folyó esztendőre! Nagy okunk van e figyelmeztető szóra! Mert megrögzött szokása legtöbb gazdának, hogy — csak pénzt láthasson — elvesztegeti búzáját, gabonáját. Hiszen van a boltokb liszt, majd csak az Isten megsegít innen /is onnan is egy pár garassal... Néhány hónap múlva már a dohos lisztet hordják aztán a kenyérnek valóhoz, sotkszor hi^v’' telbe. Az elvesztegetett termés ára is eHtijbnOa nélkül hogy a gondoktól megszabaditottáy^volKa C a házat; a hitelbe hordott liszt pedig i&jabÉ..---' gondokat gyűjt a következő aratásra is. Ez nem emberséges gazdálkodás. Az ilyen gondolkozás szerencsétlenségbe, hínárba viszi a magyar gazdákat és megcsufolja a magyar földmi vés munkáját. Azért mondjuk tehát most, jó előre, hogy a gazda úgy oszsza be termését, mely szerint jusson is maradjon is. Azaz, biztosítsa a gazda a maga házát először a mindennapi kenyér dolgában és csak annyit adjon el, a mennyit ezen felül lehet! Jól tudjuk, hogy sokan azt mondják: „Az ám, de mi tudjuk, hogy hol szőrit a csizma!“ Mi meg erre is csak azt feleljük, hogy bár hogy és hol szorítson, gazda embernek [első a kenyér, második is a kenyér és a harmadik is — a kenyér! Hát csak igyekezzünk a szorításon könnyíteni más módon és eszközökkel, de gyermekeink, családunk szájából — a mindennapit ne vegyük ki Úgy bizony, magyar gazdák! ill ill ill ill ll ll ill ill ill ill ill 111 ill 111 ill III III A madarak hasznáról. Nem érdektelen fölemlíteni azt a statisztikát, melyet egy ügyes franczia állitott össze a madárpusztitásról. Lévát Írja, hogy néhány év előtt Francziaország egyik vidékén nem kevesebb, mint 1500 madárfészket raboltak ki, ami körülbelül 6000 drb. állatnak felel meg. Ha meggondoljuk, hogy annyi madár mintegy 6 millió rovart puszitott volna el, nem lesz feltűnő az az“ adat sem, mely szerint ha egy madár egy nyáron 200,000 drb. rovart pusztít, úgy ez naponta 3200 gabnaszem és 1150 szőlőszem megmentését jelenti s nem csoda, ha pl. a hérault-i (Francziaország) kerületben hozzávetőleg számítás szerint a madárpusztitást mintegy 100,000 hektoliter bor bánja.
